A méhcsaládok kiválogatása mentén .
Dátum 2007.07.4. 19:12:41 | Téma: Európai Méhész hírei
| Altalànossàgban
Első rész és több oldal.
Természetesen nincs szàndékomban francia szaklapokban e témàban megjelent íràsaimbol szóról szóra fordítani. Szerény képességeim hatàrànak tudatàban a tàrgynak csak néhàny oldalàra szeretnék ràvilàgitani. Ugyanakkor, e szöveg szerkesztése közben, magyarvonatkozàsú megfigyelések, észrevételek kerülnek gondolataim előterébe, amelyeket igyekszem az olvasóim elé tàrni. Abban a reményben teszek így, hogy azok fölkeltik a Magyar méhészek figyelmét, megragadjàk a fölvetett kérdéseket, gondolatokat.
Tudtommal, ma màr nem is létezik Magyarorszàgon kimondottan magyar méhfajta, mint ahogyan senki se àllíthatja magàról hogy ősei Árpàd hadaival érkezett az orszàgba, mi több az akkori honfoglalók is 7 különböző törzs tagjai voltak!
Valójàban nem is méhfajtàkról mint olyanokról lesz szó, hanem viselkedési jellegzetességekről. Magam is élènk figyelemmel kisérem a méhcsalàdok egynemüsítése- különbözősége körül folyó vitàkat, folytatok megfigyeléseket ezirànyban is.
Nem tartom magam mindenttudó méhészeti szakértőnek, 35 éves méhészeti gyakorlat utàn is olyan méhészinasnak érzem magam, mint akinek még nagyon sok tanulnivalója van a méheitől. Elnézést kérek tehàt, a pontatlan megfigyeléseim és esetlen megjegyzéseim miatt. Legyenek azok csak éppen figyelemre méltók, gondolkodàsra késztetők !
A különbségekről
Tudjuk azt - mert megfigyeltük, s mert észrevettük -, hogy a méhcsalàdjaink nem viselkednek s nem jàrnak el egyformàn. Sok esetben az egymàs mellett àlló kaptàrok méze sem azonos. Egy és ugyanazon helyzetben, legyen az úgynevezett « homogénizàlt », egyneműsített méhesben, szinte minden csalàdnak megvan a maga sajàtsàgos egyéni jellege, karaktere. Ez a jelleg természetesen annàl inkàbb sokrétű és széleskörű, minél kevésbbé vàlogatott csalàdokról van szó.
Egyes csalàdok pl. több viràgport hordanak mint màsok, egyesek jobban szurkoznak mint màsok, egyesek szebben, egyenletesebben építenek mint a többiek és egyes csalàdok jobban takarítanak mint màs csaladok… Màsok vadak, ingerlékenyek, míg ismét màsok szelídek nyugodtak,… És így sorolhatnànk még. A tulajdonsàgok rendkívül széles sorozata, àrnyalata érvényesül. A szemfüles méhész részére az ilyen tulajdonsàgok megfigyelése, azok szàmítàsba vétele, fontos tényező a méhes képességeinek kihasznàlàsàban.
Példàul megfigyelhetjük azt is, hogy egyes csalàdok könnyebben, szívesebben építenek a rendelkezésükre àllított üvegekbe amikor üveges lépesmézet termelünk. Ilyen megfigyeléseket a gyakorlott méhész természetesnek talàl. Mi több, az ügyesebb, a bölcsebb méhészek màr a csalàdjaik tulajdonsàgànak megfelelően àllítjàk a termelésbe azokat. A viràgporozó csalàdokkal viràgport, a szurkozókkal méhszurkot, a vadakkal méhmérget, a szépen építőkkel lépesmézet termeltetnek. Ez ilyen eljàràs, bölcs eljàràsnak minősíthető, miutàn a méhész alkalmazkodik a méheihez, és nem követeli meg azt hogy a méhek alkalmazkodjanak az ő személyes követelményeihez. Szerény véleményem szerint sokkal könnyebb a széket húzni a zongora felé, mint megfordítva! « műkedvelő méhész-muzsikàlis » hasonlatossàggal élve. Alkalmazkodjuk a méheink természetéhez akiknek 80 millió éves múltjuk van, míg mi, kétlàbú emlősök, talàn kétmilló éves múlttal sem rendelkezünk.
Mükedvelő szemmel is lehet làtni
Térjünk vissza a vàlogatàs kérdéseihez. Szerény meglàtàsom szerint nagy nehézségek szàrmaznak abból hogy a « korszerű » méhészeti eljàràs csak egy irànyban vàlogat, vagyis arra törekeszik, hogy a méhesben alkalmazott összes csalàd egyöntetüen és kizàrólagosan magas mézhozamú csalàdokból tevődjék össze. Úgy néz ki, hogy ez az ismérv ma annyira elsődleges, annyira kizàrólagos - Franciaorszagban mint Magyarorszàgon -, hogy megelőzi még az egészségi, óvatossàgi szempontokat is. (làsd pl : Méhészet 2007/06, oldal 6-7)
Itt Franciaorszàgban egy elismert tény szerint, a messzemenően vàlogatott törzskönyvezett hibrid anyàs csalàdok egészségének törékenysége egyenesen arànyos az anya messzemenő vàlogatottsàgàval, hibridségével. Ezt a tényt az anyanevelők is elismerik, mi több a vàsàrlók előtt sem titkoljàk. Ilyen körülmények között nem kell csodàlkozni azon, ha a méhesekben könnyen és rövid időn belül mindenféle betegségek ütik föl a fejüket. Azutàn panaszkodunk, ha nagy a kipusztulàsi aràny, hogy a gyógyszer költségek magasak, hogy a kezelésre fordított idő sok, és hogy a méhészet nagyon fàrasztó elfoglaltsàg.
Most àlljunk meg egy pillanatra és vegyük figyelembe, ezen megjegyzéshez a kereteken ülő rajokkal való szaporítàs egészségügyi veszélyeit, hàtrànyait. Akkor szemünk előtt, persze ha làtunk is, még vilàgosabbà vàlik, mennyire egészségveszélyesek, kockàzatosak a modern méhészeti eljàràsok. Kell e csodàlkoznunk azon, ha az adott esetben ilyen «korszerű » eljàràsainkból szàrmazó egészségügyi nehézségek elkerülhetetlenül nyakunkba zúdulnak. E témàval részletesebben foglalkozik a természetes, vagy mesterséges rajokkal való szaporítàssal a ” Vélekedések a méhek egészsége körül” c. iràsom.
Ugyanakkor tegyük hozzà, és ismerjük el, hogy egy méhes àhított egynemüsítése nem màs mint egy valósàgos utópia, megvalosíthatatlan àbrànd. Bàrmennyire szigorúan vàlogatott méhesre törekszünk, mindig szinte elkerülhetetlenül közéjük kerül néhàny kivétel, nem is olyan kicsiny, elhanyagolható arànyszàmban. Akik nagyban méhészkednek, bizonyàra több tapasztalattal rendelkeznek, ezért meggyőződésük is erősebb lehet ezen a téren .
A francia profi méhészek ugy nevezik az ilyen nemkivànatos, mégis elkerülhetetlen csalàdokat mint « non valeur = érték nélküli ». Talàn éppen azért mert nem mézel. Sok esetben egy ilyen csalàd egyetlen « bűne », a jó egészsége ellenére, példàul az, hogy tele van viràgporral. Ilyen « bűn » azonban remekül fölhasznàlható megporzàs, vagy éppen nagy mennyiségű viràgpor gyűjtésére. De ha egyszer egy profi méhész kizàrólagosan a mézgyűjtésre van berendezkedve, fölszerelve, akkor annak vàltoztatàsa, kiszélesítése sok befektetéssel, többletmunkàval, többletgondokkal jàr, àllítjàk ők. Egy francia profi méhész egy alkalommal ilyen indokolàsokat sorolt fel az üveges lépesméz termelésvel szemben.
A nyugati méhészek pàpàja
Érdemesnek tűnik néhàny megjegyzést tenni a Nyugaton népszerű « Frère Adam » méhgenetikus, a híres Boukfast-i méh kitenyésztője vàlogatàsi stratégiàjànak lényegéről. Ez a német születésű szenvedélyes méhész, Angliàban egy kolostorban Buckfastban, mint benedikta szerzetes baràt, a méhek keresztezésére (és nem a megkeresztelésére!) szentelte életét . Alig néhàny éve hunyt el közel 100 éves koràban. Ő volt az, aki hibrid anyàk nevelői eljàràsàval pontosan ellenkezőleg jàrt el, sokak véleménye szerint sokkal kitünőbb eredményeket ért el a méhek kivàlogatàsàban.
A Frere Adam tenyésztési módszere abból àllt, hogy addig keresztezett, vàlogatott ismét keresztezett, ismét vàlogatott bizonyos méhfajtàkat, míg a leszàrmazottak megfeleltek az ő követelményeinek. Ő tudta hogy milyen tulajdonsàgú csalàdokat akar, ellenben ezért lett a méhészek « pàpàja », mert sokan voltak azok, akik megelégedtek a « pàpa » àltal kitenyésztett méhek tulajdonsàgaival. A buckfasti méhek jellegzetességéről az a hír terjedt el Európa szerte, hogy azok elsősorban rendkívül szelídek, màsodszor pedig, igen jó mézelők. Mi kell több egy olyan vilàgban élő méhésznek, amelyben a többtermelés az elsődleges cél, amelyben termelési verseny az irànyadó!
Természetes kereszteződések
Valójàban mi is közönséges vagy műkedvelő méhészek is eljàrhatunk úgy mint a nyugati méhészek « pàpàja », vagyis elvégezhetünk keresztezéseket - megfigyelünk, vàlogatunk, újra keresztezünk, újra vàlogatunk a kitűzött céljaink (egészség, szelídség, magas mézhozam,…) megvalosítàsa érdekében. Valójàban mindenki kialakíthat magànak olyan méhest amilyen megközelíti a sajàt elképzeléseit, kielégíti a sajàt igényeit . Ilyen eljàràs minden bizonnyal nem tűnik értelmetlennek, főleg abban az esetben, ha azt rendszeresen évről évre újra meg újra tökélesítjük. Ismerjük be hogy a vàlogatàsunk alapvető feltételei is valójàban a rendelkezésünkre àllnak.
Jól tudott, hogy Magyarorszàgon is megtalàlható szinte az Európàban élő összes méhfajtàk alanyai. A kereszteződés is megoldható a csalàdok vàlogatàsàval, az anyàk bepàrzàsànak felügyeletével pl. ellenpőrzött pàroztatàsi telepeken. Ugyanakkor jegyezzük meg, hogy ez utóbbiak elhanyagolàsàval - akarva nem akarva -, a természet gondoskodik a kereszteződés megvalosítàsàval. Ebben az esetben azonban nem vàlogatott hanem természetes « véletlenre » bizott kereszteződés történik. De nem kell elfelejteni hogy a véletlen is lehet szerencsés, és a szerencséseket is ki lehet vàlogatni, a szerencsétleneket szelektàlni.
Természetesen a vàlogatàs terén magam is igy jàrok el. A 12-12 csalàdból àlló mindkét méhesemben àllandó megfigyelés alatt tartom a méheimet. Minden évben legalàbb 60 %-ban fölújítom az anyàkat és természetesen a csalàdokat is. Ilyen erős arànyú vàlogatàsra pontosan azért van szükség, mert a kereszteződést a véletlenre biztuk.
Mit tesz a hírnév
A nyugati méhészek pàpàja, "Frere Adam" àltal kitenyésztett csalàdok hírneve szerint, a « Buckfast » szàrmazàsú kitenyésztett méhek sokkal jobban mézelnek mint a « közönséges » méhek. Ez utóbbi jó tulajdonsàgot àllítólag azzal igazolható, hogy amikor egy méhesbe betelepiítünk egy « Buckfast » csalàdot, annak hozama mindig szembetünően magasabb mint a szomszédoké. Míg egy szép napon, gyanakvó méhészek, mégis fölfedezték a turpissàgot ; honnan is szàrmaznak ilyen nagymérvű különbségek.
Megfigyelő kísérletek folytàn sikerült vilàgosan kimutatni azt, hogy a « Buckfast » fajta csalàdnak nem azért van több méze, mert szorgalmasabb, mert többet és jobban dolgozik, hanem azért mert alattomosan, szinte észrevétlenül meglopja a szomszédokat. De könnyű így, a màsok kàràn « jólmézelő » hírnevet szerezni ? Aki a hírnév utàn hiszékeny, aki nem néz a hírnévnél messzebbre, az sokszor téves utakon kóborolhat.
Egyes csalàdok alattomos tolvajkodó hajlhamàt egy kis türelemmel viszonylag könnyen ki lehet mutatni - legyen a méhész bàrmennyire is kezdő. Többféle szemszögből is érdemes ilyen jellegzetes tulajdonsàgokra fölfigyelni. A tovàbbiakban ajànlott kisérlet – lehet, csak szorakoztató - àm lehet annak nagyon komoly szerepet is adni; legalàbbis amennyiben komolyan szeretnénk vàlogatni. Legyünk ebben is érdekelve, elvégre is ilyen hajlam kikutatàsànak, komoly szerepe lehet a vàlogatàsi ismérveink listàjàn.
Valójàban minden csalàd többé kevésbbé hajlamos a lopàsra a rablàsra. Ez a hajlam azonban nem egyforma minden csalàdnàl. (nem egyforma az embereknél sem!) Ez a tény magàban is bizonyítja mennyire különbözik egyik csalàd a màsikàtól ! Vannak csalàdok akik szeretnek alattomosan tolvajkodni míg màsok egyenesen szembe tàmadnak, rabolnak, (“A megtalàlt szökevény” c. iràsom) Màsok szelídek, türelmesek szorgosak, lopàsra, rablàsra nem is gondolnak.
Hogyan lehet eljàrni az alattomos tolvajlàs kimutatàsàban ?
Vàlasszunk ki olyan időszakot, helyzetet (túlzsufoltsàg, hordàstalansàg ...), amikor is a körülmények kutatàsra, tolvajlàsra, rablàsra ösztökélik a csalàdokat. Ilyen eset àltalàban akkor fordul elő, amikor az évad folytàn beàll egy szàraz meleg hordàstalan időszak. A méhész màr kipörgette a maga részét, sokak annàl többet is. A méhesben nagy a zsúfoltsàg, a népesség egy része kint ül a homlokfalon, (talàn éppen rablàs elleni védekezés miatt is?) a fiasítàs népes, az ennivaló kevés, a méhek kutatnak .
Ilyenkor figyeljünk föl különösebben egy olyan csalàdra, ahol a kutatàs erősebben mutatkozik. Az ilyen kaptàrok előtt àltalàban, hintàzó repüléssel közelednek a tolvajok. Amikor a lopàsi jelek megfigyelhetők, akkor tegyünk egy kis lisztet egy szitàba és hintsük rà abból kis mennyiségben a röpdeszkàn a ki-be jàró méhekre. Ezzel egyidőben fölkérünk valakit, hogy figyelje a többi kaptàr bejàratàt és jegyezze föl azokat a kaptàrokat, amelyekhez a liszteshàtú méhek visszatérnek. Ezek lesznek tehàt az úgynevezett tolvaj csalàdok. Sajnos se föl, se « letartóztani » nem lehet őket. Annyit talàn mégis meg lehet tenni; hogy a meglopott csalàd kaptàrjànak kijàrónyílàsàt leszűkítjük a minimàlisra, szükség esetén oly annyira, hogy egyszerre csak egy vagy két méhecske tudjon ki-be jàrni. Nyilt rablàs esetén jobb azonban teljesen lezàrni a kijàrót. Ezzel az eljàràssal « bebörtönöztük », de nem a rabló hanem a kirabolt csalàdot ! Előrehaladott rablàsi làz folytàn tömeggyilkossàg, mészàrlàsi làz àllhat elő. Jaj annak aki ilyenkor a közelbe merészkedik
Meg kell jegyezzük itt a magyar méhészetre jellemző túlzsúfoltsàgot. A kaptàrok szorosan egymàs mellé rakva sokszor ötven, akàr szàzasàval. Mint követendő példaként szàmos, Méhészet folyóirat címplapjain is gyakran làtható módon. Ilyen körülmények között nem nehéz elképzeli a csalàdok egymàsközti feszültségi helyzetet.
Egy alkalommal valahol Szeremlén 100 csalàdos méhészetben jàrtam. A kaptàrok hosszú sorban szorosan egymàsmellé voltak rakva. A méhésztulajdonos a kaptàrai előtt ( 1 méterre) egy olyan ritkaszövésű hàlót feszített ki, amelyen keresztül kis ügyességgel àthatolhattak a méhek. A tulajdonos szerint erre azélt volt szükség, hogy ezzel megakadàlyozza, legalàbbis megnehezitse a rablàs, a mészàrlàs kitörését. Vallomàsa szerint, előzőleg gyakorta szàmos kölyök csalàdja veszett el a sorozatosan előforduló rablàs folytàn. Egy alkalommal, egy műkedvelő anyanevelő arról panaszkodott, hogy ismeretlen méhek kiraboltàk az összes pàroztató kiskaptàrjait. Màskor magam is azt vettem észre, hogy a kölyökcsalàdjaim etetőibe beadagolt komoly mennyiségű élelmiszernek semmi nyomàt nem talàltam a kereteken. Tagadhatatlanul kiloptàk azokat!
Màsok, a figyelmesebb méhészek, igyekeznek a minimàlisra csökkenteni a tolvajkodó csalàdokat szàmàt. Az eljàràs abból àll, hogy kiselejtezi a tolvaj, a rabló hajlamu csalàdokat. Egyesítik és ujra egyesítik a rablókat a rablókkal, a tolvajokat a tolvajokkal, mindaddig, míg szàmuk egyre, nem csökken. (Sajnàlatosan, nem lehet igy eljàrni a kétlàbu emlősökkel).
Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tényt is, amely szerint a tolvajlàs, a rablàs nagyszerű alkalom a betegségek terjesztésére is. Ez utóbbi veszély annàl is inkàbb gyakori lehet, merthogy elsősorban a gyenge tehàt a beteg csalàdok szolgàltatjàk a tolvajlàsi, a rablàsi alkalmakat, mivel nem tudnak kellő képpen védekezni.
A tolvaj csalàdok ugyanakkor, alaposan meghamisíthatjàk a méhesen belül talàlható, màs szorgos és jól dolgozó csalàdok teljesitményeit. Az a felületes méhész aki figyelmen kivűl hagyja a tolvajlàsból szàrmazó hamisított eredményeket, könnyen kiselejtezhet olyan csalàdokat is amelyek végülis, kielégitően dolgoznak, nagyon szelidek, de nem védekeznek hatàsosan a tolvajlàs ellen. Persze mondhatnànk azt is, hogy ezek a csalàdok megérdemlik, hogy kiselejtezzék őket, pontosan azért, mert képtelenek védekezni. Legalàbbis a természet igy jàr el a gyengékkel.
A tolvajló csalàdok kiselejtezésének van azonban egy màsik ugyancsak figyelemre méltó oldala: az ilyen csalàd méhei ugyanis igyekeznek belopakodni, minden, olyan csalàdhoz, amelynek védekezési ösztöne, ébersége szunnyadozik. A többiek azonban védekeznek, mi több, védekezési ösztönük ébredtével a tolvajlàsi kiserletek miatt ingerült àllapotba kerülnek. Ilyen ingerültégi àllapot könnyen odàig is fajulhat, hogy maga méhész làtogatàsa közben is kaphat a szuràsokból. Ilyen esetben nem tanàcsos a méhesben sétàlni, még kevésbbé kaptàrt nyitni ! A maga kàràn tanulhat az, aki ilyen megjegyzést figyelmen kivul hagy.
Lyon 2007 àprilis, Bencsik Jozsef joseph.bencsik@free.fr
|
|