Bencsik József

Több mint évtizedes, bedugult, elzárkózottság után, most, végre egy reménysugár születőben a magyar méhészetben. Immár rendszeresen működik a magyar méhésszövetség saját szaklapja, a Méhészújság. Az utóbbi hónapokban némi reményteljesebb szervezeti hírek is olvashatok abban.
Mint kívülálló, természetesen, nem kívánok beleavatkozni se a szervezet, se a szaklap ügyeibe. Ugyanakkor, honnan, és hogyan képet alkotni a magyar méhészetről ha nem, immár a két szaklapból? Szerencsés helyzet, ma már ugyancsak így, a magyar méhész részére is! Nagy haladás, óriási előny ! A természet törvényei szerint a két szaklap akaratlanul is kénytelen lesz, egymást, figyelni, mi több, igyekezni egymást, képességekben, és minőségben is túlszárnyalni.
Igy működik a helyzet az EU -ban, Francia földön is. Esetenként, több mint 70 éve, három országos, és egy féltucat helyi szervezeti szaklap áll a méhészek rendelkezésére ! E helyzetből, jelentős előnyök származnak, legalábbis, így az, a Francia méhészeti “kis hatalom” esetében. Ilyen, tavaszi, csábító illatok, hasznos előnyök, várnak a magyar méhészekre is, amennyiben a szaklapok erőfeszítései nem egymás, ellen, magyaros veszekedésekre szolgálnak. Máshogyan, sokkal érdemlegesebbet tenni! Többek között, mi történik a méhészet terén, az EU országaiban, a nagyvilágban!
Szerencsére, ma, a szervezeti elnök, a nyugati szokásokhoz méltón, tetszetős vezércikkeiben, fontos értesülések, helyzetjelentés olvashatok. Ilyen eljárás a közelmúltban hosszú idő alatt ismeretlen volt! Már maga a változás, külön elismerést érdemel. Valóban reményteljes kezdet. Elismerés az új szervezeti elnöknek ! A természetes kezdeti nehézségek leküzdése után, nem csak a szervezeti tagok, de a kívülálló méhészek, köztük magam is, szívesen tájékozódok a magyar méhészet helyzetéről. Feltehető hogy a szerkesztőség se veszi rossz néven, amennyiben külföldön is érdeklődést keltenek.
Hol, melyik országban, mi történik, hol, ki, hogyan állnak a méhészek, a kialakult, egyre változó, helyzettel szemben? Legyen az például a rovarirtók, és alkalmazásával, avagy a szakmai törtető újításokkal, változásokkal kapcsolatban. Legyünk törtetők, legyünk, a siker élvonalában ? Na, jó, jó, de miért, és mire legyen figyelmes, hol, és hogyan értesüljön egy szervezet amikor nem is rendelkezik saját szaklappal? Abban a meggyőződésben él, hogy minden megy rendre nála. Legalábbis ment így, ezidáig. Egyedül, mopolhelyzetben, méhészeti “nagyhatalom” tudatában él? Semmi ok, kimozdulni a meghitt bizonyosságból, kockáztatni, egy biztos helyzetet ?
Egy példával is lehet szemléltetni. A magyar méhészek 65%-a biztos abban a berögződött meggyőződésében, hogy az NB vízszintes kaptárok ma is tökéletesen illeszkednek a korszerű méhészkedési gyakorlathoz! Csak éppen azokat ma már nem lovas kocsival szállítják. Mi több, gyártják is azokat, ma is,úgy mint mint 100 évvel ezelőtt, de most, már korszerű gépekkel. Az a kaptár, kérem, ma is működik remekül! Nem rég, még csak, vitatárgy se lehetett a méhészek között , az egyetlen szaklapban? Talán azért, mert ez utóbbi nem is a méhészeké? Márpedig aki ilyen (NB) kaptár korszerűségébe berögződött meggyőződést vitatja az nem is lehet szakember? Így ez külföldön, akár az egész világon, senki nem ért igazából, a méhészet mesterségéhez ?
Mialatt a nyugati méhésszervezetek, kivétel nélkül keresik kutatják, akár a külföldi szaklapokban megjelenő újdonságokat is. Minden francia szaklapban, minden hónapban, 2-3 oldalon, több beszámoló olvasható a más országok szaklapjaiban megjelenő méhészeti újdonságokról. Az utóbbi időkben szinte semmi, a magyar oldalról. Magam is szívesen böngészném azokat. Teszek is így, francia és EU oldalon. Legyen az a szakmai megítéléseim mérlegelése, megváltoztatása érdekében. Remélhetőleg rövidesen így a Méhészújságban megjelenő írások hatására, más oldalról is?
A legutóbbi különleges külföldi hírek között, a francia Abeilles et Fleurs, 2014/04, oldal 41. fénykép is, néhány érdekesség: Parguay, szója-babot termelő óriás területeit rendőrcsapatok védik a permetező személyzetet a munkálatok alatt,! (Photo, ABC Color, du 09/02/14) Kiderült ugyanis, hogy az alkalmazott rovarirtók, és különböző mérgező szerek okozta súlyos betegségek gyakorisága folytán, a környék lakossága föllázadt. . . . Avagy: A “Lyme”a méhészek betegsége (Canada).
Ugyancsak érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy ezekben szaklapokban, minden hónapban, a 3-4 oldalon, olvashatok a helyi szervezetek fényképes beszámolói is! Így az pl. a Rhone megyében, Lyonban. Saját helyi értesítő, saját honlap: www.rhone-apiculture.fr ott is olvashatok írásaim (Tribune libre=szabad szószék). Reméljük, kinyílnak az ablakok a Méhészújságban is, friss levegő áramlik be a helyi szervezetekből is. Rövidesen, ilyen eljárások, különleges, hírek, mint a belső szervezetek hírei is megjelennek abban. Elvégre is, e szaklap, az országos, és egyben az összetevő helyi szervezetek tulajdona! Minden, méhészetre vonatkozó érdek, kerüljön előtérbe! A megújult szervezeti vezetőség eljárása, állásfoglalása, úgy mint a Méhészújság szaklap, bátorítást érdemel, a szélesebb nyitottságra törekedésért, a becsületes eljárási akaratáért. Járjon szerencsével, míg ezen az úton halad!
Egy kis történelem! Tanulságos! Tegnap még, egyetlen szaklap, a Méhészet, elvégre is nem tartozott, és ma sem tartozik, semmiféle hivatalos felelősséggel, csakis, a tulajdonosainak, senki másnak, akár méhésszervezetnek! Néhány független, vidéki szaklap, kezdetben ugyan létezett, az országban mint a Méhészújság (Szolnok), mint a Dél-Magyarországi Méhész, (Baja)? De a vezetőségi önkényuralom megalakulásával ezen szaklapok ellen, egységbontói vádakat emeltek? Előbb megfenyegették, majd megfojtották azokat? Ily módon igyekeztek biztosítani önkényuralmukat ? Egyeseknek, származhatott is e helyzetből, a hivatalos előnyökön túl, némi, nem hivatalos jövedelem is? Márpedig ha így, akkor nem de érdemes lenne azokat visszaszerezni?
Ez utóbbi feltevés, valóságára enged következtetni, a Méhészújság 2014/05 második, oldal lapalján, olvasható hír :egyesek hivatalosan is kifogásolják a szervezeti megújulást. Talán ily módon szeretnék visszaszerezni az elvesztett kiváltságaikat, előnyeiket, avagy az eltakart jövedelmi forrásaikat? Különben, mi értelme, így eljárni, semmiért fáradozni? Hacsak nem a dicsőségért, az egység, az “egypárt-rendszer” dicsőségéért? A NAK- nál tett feljelentésük egyben vallomás, írásos bizonyítvány? Nincs kizárva, hogy a Méhészújságot is jobb szeretnék ugyancsak nem látni? Elvégre is évtizedes, berögződött látszat szerint, nem de, eddig sem volt szükség semmiféle szervezeti, önálló, szaklapra. Talán, így ez ma is? Nehogy rejtett igazságok, bírálatok, nyilvánosságra kerüljenek, más, független hírforráson keresztül? Európai Méhész honlapot is, többszöri fenyegetéssel igyekeztek kiközösíteni. Az egyetlen, amely ellenállt! Váljon becsületére!
Írásaimban, mint mindig, igyekszem az IRET (Igazságosság, a Részarányosság az Ésszerűség, és Törtetés) szellemében eljárni. De a közelmúltban, hosszú időn keresztül, az ilyen eljárás nagy bűnnek bizonyult! Ma talán nem így? 81 évesen, se anyagi, se egyéb előnyökre, nem törekszek. Aki érdemlegesnek tartja az írásaim olvasását, tessék, bárhová továbbíthatja!
joseph.bencsik@free.fr 2014 május.