Bencsik József

“Magyar méhes ősszel” egy francia szaklap címoldalán (10 ezer olvasó)!
Az “Abeilles et Fleurs”, az UNAF , az egyik francia országos méhésszövetség havonta megjelenő szaklapjának a címoldalán, egy hatalmas fénykép , címe: Magyar méhes, ősszel. A felvétel szerzője, Mr Henri Clement, a szövetség, ma, tiszteletbéli elnöke. (5. oldalon!)
Az elnök úr, nemrégiben járhatott a helyszínen, és a látottakat jellemzőnek találta, a magyar méhészetre. Magam is így, hiszen magyar szaklapok is tele, szinte egész évad alatt, ilyen és hasonló fényképekkel. Például Méhészet 2014/ 1/2/7/10- címoldalakon! De így, ez , évtizedek óta méhészeti falinaptárban is. Található azokból, akár az OMME bemutató méhészet listáján is. Az francia elnök urat, személyesen ismerem (1995). A szakvéleménye elismert, EU szerte. Vajon a címoldalon megjelent fénykép , követendő vagy elrettentő példa, a közel 10 ezernyi francia méhész részére ?
Kaptárok egymás mellé szorítva, végeláthatatlan sorban láthatók az előtérben. Míg a homályosodó háttér ködben is, zsúfolásig tele kaptárokkal a sűrű erdő alatt. Azok, egyenesen a földre hullott falevelek szőnyegén, a puszta földön kaptak elhelyezést. A kaptártömeg láttán, feltehetően profi méhész a tulajdonos. No lám, mint olyan, nem zavartatta magát így eljárni. A talaj nedvessége, fölszívódva a kaptárok aljzatába, nem lenne káros azokra, na és nem hátrányos, és nem veszélyes ,a méhcsalád egészségére sem ? Az a “kis” nedvesség, gombásodási veszély, nem számít? A méhbejárat ugyancsak a föld színén, de szerencsére, pillanatnyilag, a száraz falevelek megkönnyítik a méhek leszállását. De mi lesz, jön a hó, amikor penészedésnek indul a levélhulladék, majd el is rohad? A fák közötti széles folyosón beáramló fénysugarak, jó idő esetén, elősegítik a méhek tájékozódását. Vastagon, zavartalanul, áramlanak a ki -be járó méhek, a folyosó teljes szélességében, magasságában. Egyenesen előnyös, legalábbis a méheknek sokkal könnyebb közlekedési lehetőség, mint a sűrű fák magas ágai között bujkálni. Szűkösebb, hordástalan időkben az ingerült méhek kutatnak. A gyakorlat szerint, a folyosó elején elhelyezett családok népessége megerősödik, mialatt mások, hátul, az erdő sűrűjében elnéptelenednek. A gyengébbek megbetegszenek, majd kihullanak. A harcias, a törtető családok esetenként rablásra, adják magukat, így van ez sok esetben már augusztusban, amikor is az utolsó pörgetés alkalmával a méhészmester minden mézet irgalmatlanul kipörgetett. Egyes családok, szinte máris éhínségben, már a borukon érzik a veszélyes helyzetüket. A gyengébbek, képtelenek kivédeni, az erősebbek , a kutató méhek támadásait. Ez utóbbiak között lehetnek a közeli szomszéd telepről is. A gyengébbek között nem tudni, egyesek már, akár az nyúlós költésrothadásban fertőzöttek? Mire kitavaszodik , e rendkívül ragályos, halálos betegség alaposan elterjedhet. A lappangó, “nyúlós” -ban elfertőzött családok száma, kezdetben ismeretlen. De a tél folyamán a gyenge, cukorszirup tápanyag, vitaminok, és ásványi anyagok híján, tavaszra a családok között számos a megbetegedés. Majd kiderül a “nyúlós” tavaszi első vizit alkalmával, amikor is az már látványos! Mások, még csak csak fertőzöttek, de az nem látszik!
Jelen pillanatban 2014 októberben, “nyúlós” betegségi zárlat alatt közel 360 méhestelep számolható az OMME honlapján. Legyen azok mindegyike berendezve a francia szaklap címoldala szerint, akkor 360 X 300 = 108 000 család fertőzött a telepeken, nem számítva a közeli szomszéd telepeket, mind zárlat alatt. Hozzávetőlegesen a magyar méhállomány 10-12% -a? Valójában minden károsult méhész, a fertőzött telephelyén kénytelen zárlat alatt tartani az egész állományát, így a közeli szomszéd is. A zárlat folytán, még az egészséges családokat is, a fertőzés veszélye fenyegeti, így az egész állományt. A francia szaklapban leközölt fénykép messziről “kiabálja“ az erdő fái közé szorított telephely ragály veszélyeit ! Majd amikor kiderül a nyúlós betegség, akkor tulajdonos profi méhész a beteg családokat elégetni , míg a többiek elszállítása tilos. Majd, az évad végen ha bizonyítani tudja a betegség teljes megszűnését, eltávolíthatja a családjait a siralmas helyről. Addig is sok munka vár, a zárolt telepen, és abból semmi jövedelem, annál több aggodalom.. Ilyen veszélyek tudatában, a francia méhész számára, elrettentő példa lehet a szaklapjuk címoldala.
Ugyanakkor jelezném hogy Mr. Jean Riondet, a Rhône-Alpes vidéke (10 millió lakos) önálló méhegészségügyi hálózat titkárát, tegnap kérdeztem telefonon (04 78 02 19 87) költésrothadási esetek ügyében : A környéken, átlag alig egy-két eset fordul elő évenként! A zárlatok, a település hivatali helység hirdetési tábláján kitűzve! Nem hiába a francia profi méhészek úgy nevezett “ palettás” módszerekkel dolgoznak. Egy egy telephelyen nem több mint 10-12 paletta, rajta, 4-4 kaptárral, 4 irányba helyezve, vagyis összesen = 40-48 család. A paletták, szétszórtan, legyező formában lerakva. Egy másik telephely ily módon berendezve, legalább, 4 km távolságra helyezkedik el. Ily módon nem zavarják egymás röpkörzetét, és nincs ragályveszély..
No lám, pontosan, ugyanezen francia szaklap szeptemberi számának címlapján, egy virágos rét közepén, egy palettán, négy kaptárral, látható. Lásd a mellékletben! Vajon, van e valami összefüggés kimutatás ezen egymást követő a címoldal véglet között? Miért került e két véglet a becses címlapoldalra? Lásd a méhcsalád szegénységét, a francia oldalon, és a, zsúfoltság a négyzeten, a magyar oldalon,? Véletlen összefüggések? Avagy lehet e azokból a képekből, valami kész akart, versenykimutatásra gyanakodni? Vajon követendő vagy éppen elrettentő példának szolgál a magyar méhészeti eljárás az erdőben? Nincs magyarázat a fényképhez. A két címlap, (szeptember, október ) mégis két véglet, lehet az gondolkodásra késztető?
A francia szaklapok, leközölnek számos külföldi megnyilatkozást, szakmai eseményt. A legutóbbi számban (2014/10) például, Mr Simopierre Delorme tollából, három oldalon közöl, összefoglalókat, külföldön megjelent írásokról, Interneten található cikkekről. 8 különböző témában. Többek között: Kóstoló a tönk-Kaptárból, Az én kaptárom szétszórja a rovarirtókat, Kanada: újabb bírósági per a méhpusztulás ügyben, New York városában 160 kaptár, Galiciai méhészek a lódarázs ellen. . . Így a “Magyar méhes, ősszel “ , a címoldalon !

Ez utóbbi, önmagáról beszél, ráadásul franciául, és sokat mond! Nem így a magyaroknak! Ők benne élnek, jó vagy, nem jó. 360 méhes, zárlat alatt, benne, több 10 ezer kaptár, ezresével elégetve, sok, sok, hasztalan munka! Nem tesz semmit, majd lesz EU-os támogatás!(Szerk. Állami költségvetésből történik a kártalanítás) A “nyúlós “ pedig, évről évre, hallatlan mértetekben növekszik. Márpedig a szaklapok fegyelmi kötelessége, az “egypártrendszer” jóvoltából nincs hol jelezni, és nincs mit tenni évtizedek óta ! Ma, a 12 % -os “nyúlós”betegség, minden bizonnyal EU csúcs. Hogy, mi történik az EU méhészetben, mit gondolnak a francia méhészek,nem tartozik, sem a méhész szövetség, se a szaklapok gondjai közé. Lényeges az EU támogatás! Még jó, hogy szerencsére, a független, Európai Méhész , merészkedik ilyen híreket ecsetelni. Váljék becsületére! Kap is azért szemrehányást, fenyegetést nem is egyet, nem is egyszer! Magam is így. Ja kérem az Igazságosság, a Részarányosság, az Ésszerűség, a Törtetés, (IRET) és hozzá a becsületesség, mint olyan, régóta lényegtelen álláspont az országban! A pénz beszél, a kutya ugat, a karaván , halad! No meg, a “nyúlós”, gátlástalanul terjed?
Tessék továbbítani, de nem csak a 360 zárolt helységek károsultjainak!
joseph.bencsik@free.fr Lyon, 2014 november