Bencsik József
Egyszer volt, hol nem volt. . . .
Volt egyszer kis ország, valahol az EU -ban: Dánia! Korszerű, felvilágosult világ, Ott is, a tömeges kémiakezelés jött divatba a mezőgazdaságban. De ott, a zord a környezet, a csekély, és rövid, virágzás folytán, a méhészet, mint foglalkozás, ma is jelentéktelen (Abeilles et Fleurs 2013/12). De, magasan a köztudatban, a környezet törékenysége, egyensúlya. Mindenki tudja, mennyire fontos, a benne élő vadak, a halak, a méhek, jelenlétének, életbevágó szerepe. Nem véletlen ha, ebben a kicsiny de öntudatos országban, a gyakorlatban is próbálkoznak szembenézni, a növényvédelem ürügyén végrehajtott, permetezés, csávázás, természet felforgató, romboló, jelenséggel. Rövidesen, öntudatos, felvilágosult, védekező , politikai határozatok születtek. Közel három éve, elkezdték megadóztatni a környezetet romboló “növényvédő” szereket, rovarirtó mérgeket. Abban reménykedtek, hogy csökkenteni tudják a természetes környezetre háruló romboló veszélyeket. Megadóztatták, előbb, a legerősebb, a legveszélyesebb mérgek, forgalomba hozását. A termelő gazdának volt választása: rovarirtók árát megfizetni, azt alkalmazni, majd rája, külön adót fizetni ! Avagy a rovarirtó eljárást fölfüggeszteni, így megtakarítani a méregre kiszabott különadót is meg a méreg árát is. Az első beszámolok szerint az eredmény biztató ugyan, de közel se teljes. A megadóztatott szerek forgalma, valóban csökkent. Sajnos, a gazdászok csak kisebb része választotta az önkéntes adómentességet. Akkor került sor a mérgező anyagok listáját, szigorúbban, újra tanulmányozni. Az újabb remények, várhatóan, jobban beteljesülnek. Ott persze, a méhészet is, csak műkedvelő szinten folyik. Nem tudni pontosan, milyen volt a szerepük a, védekező politikai határozatok meghozásában. Ezen, Dán eset, állítólag még egyedüli, az EU -ban!
Míg Magyarország, a szakfoglalkozás száma alapján, méhészeti “nagyhatalom”nak tartja magát? A méhészeti károk is (nagy)hatalmasak? Mit lehet ilyen esetben tenni ebben az országban? Dániában megadóztatták mérgeket, míg Magyarországon a méreggyártó trösztök nyomása uralkodik. Lásd pl. a Méhészet szaklap 2013/3, és megjelent íráshoz fűzött megjegyzéseim , több alkalommal is a www.europaimehesz.atw.hu honlapon. Nem véletlen, a méreggyártóknak van pénze! Márpedig a pénz beszél. . . Ugyanakkor, a károk, a következmények elviselése mindenki másra hárul, első sorban a méhészekre, csak éppen nem a gyártókra, és alkalmazóira. Valódi IRET hiányos (Igazságos Részarányos, Ésszerű Törtető) eljárás az ilyen? A kialakult helyzet valóban súlyosan drámai a környezetrombolás szempontjából de így a magyar méhészet szempontjából is, még inkább! A károsultak száma, a károk magassága állandó növekedésben. A szaklapokban a szervezeti közleményeikben, nem olvashatok ellenvetések szemben mérgezőkkel. Legutóbb ugyan, jelzés történt 50 károsult méhész kártérítés fölkarolása ügyében. Míg, a hozzám eljutott értesülések szerint, nem 50, hanem szinte már tömeges a méhészkárosultak száma, közöttük olyanok akiknek állománya teljesen kipusztult. Mások be se merik vallani a veszteségeiket, a legyengült a megbetegedett családok számát. A károkból tehát van bőven. Hol olvashatók arról kimutatások ugyancsak arányosan, vagyis bőven? A legutóbbi becslések szerint 30% -os a méhállományok vesztesége az országban. Amennyiben ilyen arányban volt a károsult méhészek számaránya is, akkor (30%?), akkor például közel (30%), 5 000 -en voltak a károsult méhészek! Vajon lesz annyi a kár térítetek száma is?
Ki mer beszélni az okozatokról, és ki mer nyilatkozni a károk okozóiról, a mérgező szerekről gyártóiról, alkalmazóiról? Nem utolsó sorban, ki mer kártérítést követelni ? Hol vannak a kezdeményezések, a méhészeti károsulások megállítására, és hol tartanak a kárterhek (IRET) Igazságos Részarányos Ésszerű Törtető, megosztása? A méhészeti károk elviselése jelenleg úgy tudott, szinte kizárólag a méhészeken. Különben is, ok a hibásak, legalábbis a méreggyártók, a Syngenta, Bayer érvek, és értékrend szerint: miért mentek a szerkezelt területre méhészkedni ? Vessenek maguknak virágzó réteket, ültessenek virágzó fákat de ne gyümölcsfákat, és csakis oda járjanak méhészkedni! Lásd a Syngenta idevonatkozó ajánlatait a Méhészet szaklapban! 2013/03
Máskülönben, a méhészet mesterség jövője, közel sincs elhanyagolva az országban! Gyakran, hírek olvashatók arról, ki mikor, kezdő méhész kapott, szigorú feltételekhez kötött , jelentős tőke befektetési támogatást, ( pl: Méhészet legutóbb 2015/01)De arról a valóságról nem olvashatnak ugyanazon szaklapokban, milyen veszély, nyomorúságos jövő vár rájuk ? A méhészeti hozam rendszeresen évről évre fogyatkozik, míg a betegségek, pusztulások, növekednek . Az EU szerte nyilvánosságra hozott, statisztikai adatok szerint, évek óta, növekvő a tetemes méhpusztulások arányszáma 30%?. Ugyanakkor könyörtelenül csökken az átlagos mézhozam is. Na kérem, ilyen biztos sorvadásra ítélt foglalkozás elkezdésére, beindítására ösztökélnek, és osztogatnak évek óta támogatást a VM főtisztviselő urai? Ésszerű és igazságos politikai eljárás ez?
Ugyanakkor köztudott, a méhészet mint foglalkozási ágazat szinte elenyészően jelentéktelen az ipari mezőgazdaság, össze se hasonlítható, aránytalan tömegéhez képest. Mondjuk, mint egy borsószem tömege a görögdinnye tömegéhez képest? Nos hát, ilyen arányban érdemel figyelmet a méhészet? Legalábbis így a szergyártók szerint. De a szaklapokban nem csillognak ellenvetések! El se fogadnak ilyen témában szerkesztett írásokat. Tessék kipróbálni! Ők inkább a mérgező szergyártók szolgálatára állnak, amikor jó pénzért leközlik oldalszámokra menő, megtévesztő irományaikat.
Helyzetismeret folytán, a méhészti támogatás nyertesei belevágnak olyan vállalkozásba amelynek senki nem szavatolhat fényes jövőt. Az illetékes főtisztviselő urak, de még a méhésszervezet se törődik a kezdő vállalkozók kilátásaival, jövőjével, sorsával ? Ugyanakkor az sem zavarja őket, hogy a támogatásokra fordított összeget a mások által befizetett közterhek, adók összegéből vonják ki ? Ilyen körülmények között, milyen fényes jövő várhat, a jövő méhészeire, és milyen az országra?
Történik az így, amikor is, szinte világszerte, egyre inkább világossá válik, egyenesen tudományosan bizonyítható : egyes növényvédő szerek nagybani alkalmazása, veszélyesen károsnak bizonyul, így a környezetre mint az abban élő állatvilágra, vadakra , halakra, közöttük első helyen a méhekre. Nemrég, derült ki, most már veszélyes az, így a “kétlábú emlősökre” is. No lám, ezek a tények már köztudatba kerültek Dániában. Vajon, így lesz az, a méhészeti “nagyhatalom”ban is?
De vajon lehet-e gátakat építeni az egyre súlyosbodó helyzet ellen? Lehet e, szabad e ,védelmi megoldásokat elképzelni, keresni, nem csak mint Dániában? Olyan, helyeken, ahol még nem kerültek a köztudatba, a szeres kémiai kezelésekből származó veszélyek. Ott ahol a szerek alkalmazói csakis és kizárólag a saját gazdasági előnyei érdekében járnak el? Ott, ahol a méhész se tudja hol jár, hol vándorol a méheivel? Milyen veszély fenyegeti a méheit, a letelepedés helyén. Milyen szerrel volt permetezve , hogyan, mikor, mivel, megmérgezve a repce, a napraforgó, tábla amelynek szomszédságába telepíttette kaptárjait ? Így ez, 4 km -es röpkörzetben, valahányszor vándorol, legyen az évenként többszörösen? Értesülések hiányában, veszélyben a vándorló méhész vállalkozása, veszélyben a méhei, na és persze veszélyben a megélhetése. Évenként 4 -5-szoros alkalommal, akár több, más és más módon más és más rovarirtóval kezelt területekre vándorol. Lerakja kaptárjait miközben észre se veszi a veszélyeket, hol, hogyan, melyik vándortanyán mérgeződött, fertőződött, betegedett meg, az állománya? Hogyan megtudni, a különböző vándortanyákon érintkezésbe került különböző kezelési szerek, azok egymást követő összetett mérgező, hatását? Máris több mint említésre méltó elkerülhetetlen tényleges, hatalmas kárveszélyek? Ugyanakkor, jelentősen csökkenőben a hozam. Esetenként, az évad végén az állomány, a lerongyolódott egészsége folytán, a telet se éli túl. Ilyen esetben, hogyan azonosítani a károk okait, tényezőit? Mindhiába szinte semmit nem tud bizonyítani! A méhészti “nagyhatalomban” kis méhecskék, gondozójának semmi esélye a méreggyártó óriás trösztök ellen, vádaskodni egyedül ? Semmi remény, a kártérítést követelni. De még a a támogatásokat odaítélő méhésszervezet listáján se szerepelnek kárenyhítésre szánt összegek! A méreggyártóknak viszont van miből, olyan ügyvédeket fizetni, akik , jó pénzért, megtalálják a kibúvókat. Végül is a méhek pusztulása a méhész gondatlanságán múlott, állítják így, szinte jogosan, a szergyártók! A méhész semmit se tud bizonyítani! Számukra egyenként, esetenként, szinte semmi remény, a károkat okozók elítélésére, se az igazi károk kifizetésére! Milyen jövőre számíthat ilyen körülmények között a tevékeny méhész? Különben is, a “borsószem” nagyságú hozam semmi a “görögdinnye” tömegéhez képest !
De képzelődni, álmodni, talán még szabad? Legalábbis, hogyan mérsékelni a méhészeti károkat, hogyan kikerülni a gyakorlatban, a mérgezési veszélyeket, kockázatokat, a vándorlások alkalmával? Elképzelhető lenne valami hasznosabb eljárás is mint a kártérítési követelődzés? Dániában léteznek tervek , folynak próbálkozások. Szemlátomást nem így, méhészeti “nagyhatalomban”! Nincsenek elgondolások, nyilvános tervek se próbálkozások, miközben a méhészet mestersége tovább süllyed. A Syngenta és Társai, most már nem holmiféle DDT -vel hanem a tudományos felmérések szerint több mint 5 ezerszeresen hatékonyabb “növényvédő” szereket (neonikotinoidok ) hoz forgalomba szinte gátlástalanul. Van pénz, a lobbi nyomásra, van pénz, megvesztegetésekre! Minden méhész, előbb utóbb, akár a saját bőrén is érezheti a veszélyeket, a károkat. Évről évre növekedő károk , egyedül méhészek terhére.
Szabad-e álmodni, szabad-e terveket szőni, szabad -e azokat másokkal megosztani ? Ha igen, de akkor, legalább álljunk elő, ajánlatokkal. Ezen írás, pontosan, ilyen szándékkal fogalmazódott. Egy tényleges, hathatósnak ígérkező ajánlat felfedésére, egy következő írásomban kerülhet sor. Annyit azért máris érdemes jelezni, a gyakorlati megvalósítás és az eljárás működési költségek , közel sem a méhészek terhére! Legyen azonban a terv, bármennyire is reményt keltően csillogó, azt “Nemegyedül” lehet megvalósítani ! Régi és, eljövendő károsultak, tessék visszahatni! Az ajánlott elgondolást, mindenki szabadon bírálhatja, mi több, ajánlatokkal módosíthatják, javíthatják, és ajánlhatnak, további, újabb, lépéseket, is . Sajnos, 83 évesen, jó magam már nem tudok ténylegesen eljárni, így csakis elgondolásokkal, ajánlatokkal, esetleges gyakorlati tanácsokkal tudok szolgálni. Ugyanakkor, semmi hasznot, se semmi előnyt, nem várok! Egyedül, a károsult méhészekkel való együttérzés ösztökél !
Ezen üzenet bárkinek továbbítható !
Hogyan bevezetni a környezet rombolásának, a méhek pusztulásának kérdését a köztudatba ? Vajon léteznének öntudatos újságírók, politikusok, szervezetek máshol is, nem csak Dániában?
joseph.bencsik@free.fr Lyon 2015 február .4.