Bencsik József

Így az a konyhakertemben is, amikor e sorokat írom. 4 darab kísérleti megfigyelésre beállított a kaptár előtt , a földben maradt zeller sorok mellett ások a kertemben. Veteményezési előkészületek. Ugyanakkor az egyik szemem a méheken! Szép időben szinte örömteljes röpködés, de nemcsak! Alig pár méterre, az itatótál szélein, úgy mint a víz tetején lebegő zöld moha tömbökön, szorgalmasan szívják a vízhordók régóta megrekedt vizet. Ugyanakkor kutató méhek földközelben röpködnek szinte az orrom előtt. Nem először látok ilyet. Korábbi írásaimban is emlegettem ilyen megfigyeléseket. Ezúttal is, több méhecskét láttam, a már fölásott rögök között kutatva. Újra gondolkodóba ejtett a látvány. Nincs a rögök között se virág, se víz! Hát akkor mit szaglásznak, mit kutatnak ott a méhék? Dr. Sümegi úr jutott eszembe, aki már arról sokkal többet tud mint magam, nyomorúságos, öreg nyugdíjas építészmérnök. Halvány gőzöm sincs az ásványi anyagokról, míg egy egy méhecske tudása ezen a téren, messze magasan, az enyém fölött! Nem de kétségbe ejtő valóság ? Ilyen tudatlanság ellenére szeretnék méhészkedni? Közben eszembe jutnak fiatalkori észrevételek ezen a téren. Apró gyerekeimmel (5) gyakran mentem, babakocsit tólva , friss tehéntejért, egy gazdaságba, a közelbe. Volt a gazdának, a tehenek mellett, egy szamara és két lova is. A gyerekek kíváncsiságának kielégítése folytán meglátogattuk az istállót is, nem is egyszer. Ott, nem meglepetés, a tehenek, a lovak, a szamár vizelete, a trágyalé, egy kisebb vájatban folyt ki az istálló hátsó udvarába, a szabadba. Hazafelé menet ott mentünk el a külső udvar előtt. Kívül nagy tócsába gyűlve, szinte több százával méhecskék buzgón látogatták, szívogatták a bűzlő, szörnyű büdös folyadékot. Nyugtatom a gyerekeket, ne izguljatok, nem ebből a bűzlő léből készül a méz, de annak készítéséhez, a méheknek ezen lé szürcsölése nélkülözhetetlen! Abban az időben valójában igazi kezdő módon méhészkedtem.

Ma a gyerekek már messze járnak, már dédunokánk is van kettő is. A szőlő – borászatáról hírneves Jarnioux falucskában, nincs már se tehén se ló, se szamár, (kivéve ez utóbbi a “kétlábúak” között, de azokból bőven) bezárt az istálló is. Nincs trágyadomb se, már trágya se. No persze, nem járnak oda a méhek se. A szőlészetből , a borgazdálkodásból élő lakosok több, mint 90 %-a nem dolgozik a mezőgazdaságban. De még azok is, akik megmaradtak a szakmában,nem állatokkal, hanem gépekkel, traktorokkal dolgoznak ! Márpedig azoknak nincs « vizelete » ! Míg a földre kicsöppent nyersolaj, gépolajok se érdeklik a méhéket , nem járnak a gépházakba se a garázsokba ásványi anyagok után kutatni . Végül is ezen valóságból, újabb gondok, keletkeztek a méhészetben ?

A kis kertemben azonban még ma is kézi ásóval folytatom az ásást, miközben továbbra is elmélkedek. Ezek az orrom előtt kutató ménecskék nyilvánvalóan valami ásványi anyagokat keresnek. Nekik az a foglalkozásuk, a hivatásuk! Nem virágport, nem nektárt gyűjtenek! Tehén, szamár pisi híján a frissen fölásott rögökben keresnek ásványi kincseket? Ekkora fáradságos szorgalom láttán már azon morfondírozok, honnan, hogyan szerezzek tehén, ló, szamár, vizeletet, hogyan segítsek,mit tegyek a méhcsaládjaim életének megkönnyítéséhez. Hozzájárulnék-e ezzel, egyben a mézhozam emeléshez? Vajon érdemes lenne kitenni tálcákba, egy-egy állatfajta vizeletéből, már csak azért is hogy megtudnám, melyiket látogatják a méhek szívesebben, a szamárét, vagy a marháét? Avagy vásároljak ásványi anyagokkal dúsított tápanyagot, azzal erősítsem a méhcsaládjaimat? No lám, az okosabbak már így járnak el! Ásványi anyagokkal dúsított élelmet kínálnak a méheknek. Ezzel elkerülik azon méhecskék időveszteségét, fáradozásait, akiknek ilyen szolgálati beosztás jutott. Annyi azonban bizonyos: egyes ásványi anyagok fogyasztása a méhcsalád egészségügyi lét feltételi közé tartozik!

Nos, ha így, akkor, hogyan biztosítani a méhek életéhez szükséges ásványi anyagokat? Se többet, se kevesebbet? Mert ugyebár :” az se jó, ha nagyon jó” szólásmondása volt az öreg, Pista Bácsinak, akitől örököltem az első méhcsaládjaimat; és néhány hasznos tanácsot, 1970. évben. Büszkélkedett nem csak méhei értelmes eljárásaival, de a kutyájáéval is:”az kérem egyedül eszik, egyedül iszik, de csak annyit amennyi kell, se többet, se kevesebbet, ráadásul nem kér WC papírt, egyedül nyalja ki… magának, büszkélkedett így! “ Annyiban igazat adok a Pista Bácsi kutyájának, hogy mindenki úgy törli ki a fenekét ahogy tudja.

Abban az időben, amikor még az apró gyerekeimmel jártam friss tehéntejért a szomszéd mezőgazdászhoz, a gyerekek is láttak az istállóban hatalmas só-tömböt fölkötve a jászol előtt. A gazda asszony mondja a gyerekeknek: Az kérem konyhasó! Akkor nyalja a marha, amikor akarja! Legalábbis akkor, amikor szükségét érzi . Te is csak akkor teszel a levesedbe, amikor úgy érzed sótalan! Magyarázta a gyerekeknek, miközben már a fejőgéppel ügyködött . No lám, a marhák az istállóban ősidők óta, tetszés szerint, ilyen kényelmes módon sózhatták a sózni valóikat. De nem így a méhek? Legalábbis, amióta nincsenek állatok az istállóban, nem folyik onnan az ásványi anyagokkal telített vizelet se. Nos ha így, akkor a méhészek rossz gazdák? Legalábbis, ma sem kaphatok a méhészeti boltokban olyan ásványi anyagokat, amelyeket a kaptár előtt kényelmesen, tetszés szerint nyalhatnának a méhek! Jó, jó, a szaklapokban, számos “erősítő ásványokat ” kínálnak a gyártók, úgy külföldön, mint otthon! Azokat azonban nem tanácsolják tálcákban kirakni kaptár közelbe. Ellenben tanácsos azokat bele keverni a fogyasztó szirupba, na és persze legyen az feltétlen ízletes! Ugyancsak vigyázni, a keverési arányokra, különben a méhek nem fogadják el! De milyen szerencsések a marhák, a méhekhez képest? Ők maguk határozzák el, mikor és milyen ásványi sóra van szükségük, de még azt is tudják, milyen mennyiségben! Vajon, miért ne így lenne ez a méhek esetében is?

Nos akkor, a méherősítő szereket gyártók bizonyára tudják, mit gyártanak? De mi történne akkor, ha a méhész kihelyezne a kaptárjai elé egy tálcát az ajánlott, különböző “erősítő” anyagokkal telítve ? Mennyire, vagy egyáltalán fognak-e a méhek arra rájárni, kóstolgatni? De a kíváncsi, az óvatos méhész még azt is megtehetné , hogy az “erősítő gyártmány ” mellé kitenne egy szamárvizeletes tálcát is ?Akkor látni fogja mit szeretnek jobban a méhei. De a méhek tudni fogják, de még azt is mint a marhák is, mikor elég az erősítőből, amikor a sóból is megárt a sok ! Nem biztos, hogy így ami a méhpatikát illeti. Ezért a keserű, a kellemetlen ízű “gyógyszereket” édes szirupokba keverve etetik a méheikkel . No de “Az se jó, ha nagyon jó” R Pista Bácsi szerint, akinek kutyája is olyan intelligens volt, 1970 óta ma is emlegetem !

Sokan vannak “méhgyógyászok”, akik a méhpatikában , csodaszereket ajánlanak, nem csak a méhek betegségeinek kezeléséhez, de a termelés növesztése érdekében is. Oldalszámra a hirdetések a szaklapokban. Legyen egy példa : a Méhészet 2016 márciusi számának utolsó (48) oldalán 18 gyógyszer, közöttük fél tucat számban csakis gyógyhatású készítmények! Egyben csodaszerek a termelési tevékenység fokozására szolgálnak? Sajnos ezen csodás készítmények között semmi ajánlat méhmérgezések gyógyítására!

joseph.bencsik@free.fr 2016 március