|
Magyargyerõmonostor Felszeg és egyben Kalotaszeg határfaluja. Úgy a falu mint környéke rengeteg látnivalóban bõvelkedik. Nem csak földrajzi helyzetének köszönhetõ, hogy Magyargyerõmonostor mind több és több túrista célpontja, annál inkább az itt élt és élõ embereknek, akik létrehozták és ápolják azokat az értékeket, melyeket sokan már elfeledtünk.
A XII. században épült templom a legjelentõsebb turisztikai célpont, melyet talán festményrõl vagy fényképekrõl nagyon jól ismerünk, viszont valódi történetét annál kevésbé.
A honfoglaló Kalatha nemzetségbõlszármazó öt észak-erdélyi család: Gyerõ, Kabos, Radó, Kemény, Mikola közül a Mikola nemzetség építette fel ezen a birtokon 1196-ban családi monostorát, amely az egyik leszármazottól, a Gyerõffy családtól kapta a nevét. A monostor elõbb a cisztercita-, majd a Benedek-rendieké volt, 1330-tól önálló plébánia lett egészen a reformációig. Ebbõl az idõbõl maradt fenn teljes épségében a kalotaszegi templomok közül egyedüliként a sekrestye. A templomnak valamikor két tornya lehetett, ahogy ezt egy 1751-ben kelt levél viaszpecsétje sejteti. Földesúri karzata volt, ami a rangjára utal, ugyanakkor egyhajós belsõ felépítése folytán nem különbözött a korai erdélyi magyar templomoktól. A XII.században épíett fõhajó román, míg a 200 évvel késõbb hozzáépített szentély gótikus stílusban készült el. Az épület két tatárdúlást ért meg, az elsõ alkalmával 1241-ben fel is égették. A második pusztítás során 1660-ban már erõs várfal vette körül a templomot, valamennyire megvédve az épületet és az odamenekült lakosságot. A falat az 1700-as évek elején tünkretették és 1743-ig romokban hevert, amikor a birtok akkori tulajdonosa, Kabos Ferenc fõúr újjáépítteti. Címere és az események rövid leírása a várfalba beépített kõtáblán láthatóak.
Ugyancsak az õ adományaiból készült el a Kidei Sípos Dávid kõfaragó által 1752-ben készített szószék, valamint az Umling Lõrinc által 1747-1758 között megfestett mennyezet -mely késõbb beomlik-, padok, Úrasztala és Mózes-szék.
Nagyharangját 1778-ban öntötték a kolozsvári Andrásovszki mester mûhelyében, a kisebbik pedig 1784-ben készült.
A templom orgonája 1912-ben készült Debrecenben, és Kalotaszeg legszebben szóló orgonái közé tartozik.
A templom belsõ falain, karzatain, orgonáján és elsõ padjain látható csodálatos vagdalásos és írás utáni kézimunkák napjaink egyháztagjainak adományai, melyek más környékbeli templomdíszítésekkel ellentétben öntudatosan ragaszkodnak az egységes fehér és kék színkombinációhoz.
Az épüelt külsõ falán napóra és egy falba épített szoborcsoport látható.
A bal oldali Sárkányölõ Szent Mihályt ábrázolja. A középsõ római kori halotti emlékmû, mely két oroszlán között egy félig letört emberi fejet ábrázol. A jobb oldali az úgynevezett "kalotaszegi madárleány", mely feltételezhetõen egy pogánykori termékenységi istennõ ábrázolása, viszont ehez a szoborhoz tartozik egy gyönyörû legenda is.
A hajó déli oldalán öt ablak van, melyek közül a legnyugatibb egy fél ablakhosszal magasabban áll a többinél, mert az, az egykoron itt állott karzat megvilágítására szolgált. Ezek az ablakok mind körívesek. Érdekes látnivaló egy díszesen tagozott kerék-ablak, melyet Szent-Katalin kerekének is neveztek, tekintettel arra, hogy alexandriai Szent Katalint Maxentius (305-312) császár egy késekkel fölszerelt kerekekbõl álló kínzószerkezettel próbálta arra kényszeríteni, hogy bálvány-isteneknek áldozzon. A nyugati külsõ kapu felett leveles oromdísz látható, középen kereszttel. A keresztet megpróbálták kalapácsütésekkel eltávolítani a reformáció idején, formája azonban ma is jól kivehetõ.
A tornyot, fiatornyokat és a hajót fazsindely borítja napjainkban is.
A mûemléktemplom szomszédságában található parókiát, a Kós Károly örökségét folytató Anthony Gall ausztráliai építész tervezte, aki egyébként egy kétnyelvû angol-magyar, gazdagon illusztrált könyvet is írt a neves építész munkásságáról. A parókia a kilencvenes évek elején épült fel Kiss Tibor lelkészsége alatt.
Ugyancsak a mûtemplom szomszédságában található a Debreczeni Márton nevét viselõ, 2002-ben felavatott tájház is. Az épület maga egy körülbelül 200 éves faház, egy helybeli család kertjében állt és magtárként szolgált -teljesen megõrizte a népi építészet stílusjegyeit. Ezt a házat vásárolta meg 1994-ben Kis Tibor, református lelkész ötlete nyomán az egyház. Helyérõl lebontva elõre megépített alapra húzták fel a házat a templom közelében. A helybeli mesterek elvégezték a szükséges javításokat is, ezt követõen jó néhány évig leállt az építkezés. Ekkor érkezett haza a Debreczeni család egyik leszármazottja, aki felkarolta az ötletet és családjának anyagi segítségével sikerült belsõ javításokat is elvégezni. Berendezni a falu segített: a kiállított tárgyak nagy részét adományoknak köszönhetjük. 2002-ben, Debreczeni Márton születésének 200. évfordulójára rendezett ünnepség keretében a tájház felavatására került sor.
De ha a Debreczeni Márton tájházban megcsodáltuk a népmûvészeti eszközöket, miért is ne próbáljuk ki.
Ugyancsak a templom közvetlen szomszédságában található a Mesterségek Háza. Egy udvar valamint egy csûr berendezve különféle népmûvészeti tárgyakkal, melyeket akár ki is lehet próbálni. A szilvaízfõzéstõl a vászonszövésig részletes betekintést nyerhet a látogató ezeknek minden fortélyaiba.
A magyargyerőmonostori emberek szinte mindennel foglalkoznak, hiszen csupán mezőgazdaságból nem lehet megélni. A férfiak fafaragással: ácsok, asztalosok, kerekesek -még ma is él a faluban egy idős bácsi, aki örzi a mesterséget-, mezőgazdasági eszközöket készítettek. Az asszonyok fontak, szőttek, a tájegység egyedülálló jellemzőjét, a fodorvásznat sehol máshol nem készítették. Kendert már több mint negyven éve nem termesztenek, a régi technikák lassan feledésbe merülnek.
A faluban kevés számú, de annál szebb kalotaszegi szobát is találhat a látogató. Szinte minden népviseleti darab megtalálható, melyeket sokan máig is őriznek.