Untitled Page

Kétségtelen tény, hogy az elmúlt 6-8 év során oly mértékben árasztottak el minket a második világháború kimeríthetetlen témáját feldolgozó játékok, hogy a potenciális fogyasztók egy része megcsömörlött tõlük, s valamelyest visszaesett a kereslet. Ennek ellenére vannak még olyan kiadók és fejlesztõk, akik látnak fantáziát a dologban. Arról nem is beszélve, hogy mindenki ismeri, a játékosok jó részét még ma is érdekli, ráadásul pedig senkinek sem kell licencdíjat fizetni amiatt, mert Tigrisek és T-34-esek dübörögnek a képernyõn.
Az orosz Best Way a szintén zenész 1C-vel karöltve év végére ígéri a Men of War címre keresztelt világháborús opuszt. Német, szövetséges és szovjet kampány során írthatjuk az ellent mégpedig európai és észak-afrikai hadszíntereken. A három, történetvezérelt hadjárat összesen 19 küldetést takar, igaz, további 7 bónusz misszót is elõvarázsolhatunk, ha kellõen ügyesen játszunk.
Az erõsnek ígért multiban játszható félként üdvözölhetjük Japánt is, ebbõl pedig az következik, hogy a Csendes-óceán szigetein is garázdálkodhatunk.

Az Atari autós játékában különbözõ módokban szórakozhatunk, melyeket a jármûvezetés köt össze. Hétféle játékmódban tehetjük próbára magunkat és jármûvünket, az egyikben például egy dombos területen kell deathmatch formájában lezúzni a többieket az autónkra szerelt minigun, rakétakilövõ és hasonló szerkezetek segítségével. Olyan ez mit a Cel Damage, csak nem cel-shaded grafikával, hanem a mai grafikus kártyákat rendesen kihasználó megvalósításban. Egy másik módban egy jól megépített, ugratókkal tarkított pályán gyûjtjük a pontokat, melyeket a trükkökért, pörgésekért, forgásokért kapunk, akárcsak a TrackMania-ban. Ami viszont megkülönbözeti a Crashday-t a többi játéktól az a kiváló kezelhetõség és a csúcsszuper grafika, melynek láttán a Burnout Revenge jutott eszembe. Tényleg Burnout szintû megjelenítés és fizika, részletes autósérülés szimuláció várja a játékosokat. Mindeközben pörgõs rockzene üvölt, tehát a hangulat garantált. Extraként a játékot bármikor megállíthatjuk, hogy egy 3D-s képet készítsünk látványos akciónkról. A karriermód mellett multiplayer és minijátékok keretében is próbára tehetjük magunkat, de nem hiányozhat a pályaszerkesztõ sem. Az összesen 26 pályának 12 kocsi volánja mögé ülve vághatunk neki akár sportkocsival vagy egy pickup volánja mögött. Érdemes kipróbálni, látványos és szórakoztató.
TB

A pokol által adományozott képességek teljes spektrumának megszerzése elõtt még a nagy múltú hõsnek is bizonyítania kell rátermettségét, így az elsõ pályákon jórészt a mûfajban megszokott arzenálra és Lennox ügyességére hagyatkozunk. A sci-fi vonal ahhoz elég, hogy kezünkbe kerüljön egy-két izgalmasabb fegyver, ahhoz viszont már nem, hogy repkedõ autók és robotok zavarják a képet, melyet így ismerõs környezet és ellenfelek alkotnak, akik alig várják, hogy golyó repüljön a fejükbe. Került ugyan egy meglepõen kidolgozott fedezék-rendszer a játékba, de sajnos ez hasztalan az ütközetek túlnyomó részében. Lehet ugyan doboz mögött gubbasztva várni a legalkalmasabb pillanatot a támadásra, de sokkal élvezetesebb és célravezetõbb nyílt sisakos küzdelemben osztogatni a fejlövéseket, és csak egy-egy rövid erõgyûjtésre visszavonulni. Hasonlóképpen járunk a fõszereplõ akrobatikus mutatványaival is. Hiába mászik pókügyességgel a drótkerítésre, hogy aztán hátraszaltóval hagyja el azt, és csimpaszkodik vélhetõleg vastagon hõszigetelt csövekre Ryan, ha mindezt csak egy-két alkalommal kamatoztathatja az egész játék során..Kép a játékból az SFV-ben!

Nem kell Crack

A GTA IV fõhõse természetesen ismét egy rosszfiú: a kelet-európai bevándorló, Niko Bellic, aki unokatestvéréhez érkezik az újvilágba abban a reményben, hogy itt új életet kezdhet. A GTA varázsát az is fokozta, hogy a szereplõk mozdulatait motion capture-rel rögzítették, emellett profi színészek kölcsönözték a szinkronhangjukat is, akik rendszerint szellemes párbeszédekkel és vicces beszólásokkal szórakoztatják egymást, illetve a játékost. A játékélményhez jelentõsen hozzájárulnak azok a filmes összekötõ jelenetek, amelyekben a történet kibontakozik, és amelyeken keresztül az egyes szereplõk személyiségét részletesen megismerhetjük.

A Colin McRae DiRT nagyban szakít a korábbi darabokkal, ugyanis immáron egybe ötvözi a szimulátor és az árkád stílusú játékélményt. Már nem csak csupán a rally versenyeken van a hangsúly, de különféle versenymódok között is választhatunk melynek köszönhetõen a rally mellett megtalálható a terep rally és a motocross szerelmesei sem maradhatnak csemege nélkül. A játék grafikailag rengeteget változott, hatalmas területeket jelenít meg az engine, ráadásul minden csillog-villog. A fények élethûek, a kocsik pedig úgy törnek, mint a valóságban. Minden egyes autó irányítása egyedi, így minden egyes verseny és autócsoda egy új élményt jelent a játékosok számára.

Egy Interpol-ügynök hazamegy, és egy bérgyilkost talál a szobájában. A 47-es rá vár. De mielõtt végezne áldozatával, elmondja, hogy került oda. Nigériától Moszkváig mérnöki precizitással kidolgozott gyilkosságok és menekülések jelzik a 47-es útját, miközben az Interpol embere mindig a sarkában maradt: de sosem érte utol az emberét. Átverések, árulások, kettõs játszmák és gyilkosságok macska-egér játékába bonyolódva élnek évek óta. Lassacskán már abban sem biztosak, melyikük üldözi melyiküket. Most azonban eljött a végsõ leszámolás pillanata. Ám amikor titokzatos, közös múltjuk lezárulni látszik - hiszen egyikük mindjárt meghúzza a ravaszt - egy újabb fordulat ismét mindent megváltoztat.

A játék fõszereplõje a 47-es ügynök, akit klónozás útján állított elõ egy õrült professzor azzal a céllal, hogy õt felhasználva véghez vigye gonosz terveit. Emberünk a kiképzését követõen egy bérgyilkosokat alkalmazó ügynökséghez szegõdik, ám teremtõjének kivégzését követõen visszavonul a világ elõl, és egy szicíliai kolostorban rejtõzik el, hogy új életet kezdhessen. Egy ismeretlen ember azonban elraboltatja a kolostor vezetõjét, Vittorio atyát, így emberünknek ismét fel kell vennie a kapcsolatot az Ügynökséggel, és újra fegyvert kell ragadnia, hogy kiszabadítsa mentorát. "NoCD Crack , Magyarítás"

A játékban nagyrészt a család számára hajtunk végre küldetéseket,
amolyan GTA-szerûen (bár a játék sokkal lineárisabb, inkább a Mafia és a GTA 3 közé lenne helyezhetõ).Mellékszálakat is vállalhatunk, melyek legtöbbször valakinek a likvidálásáról szólnak, s igen jól lehet velük keresni, emellett pénzforrásunk a különbözõ teherautók kirablása, vagy az ingatlanok megszerzése lehet.A Godfatherben persze nem mindig lehet csak ököllel elintézni a dolgokat. A bandaháborúkhoz igencsak ütõs fegyverek kellenek, hogy ne patkoljunk el idõ elõtt. A lövöldözés is egy igencsak kidolgozott rendszert kapott, melynek keretében fedezékbe vonulhatunk, és sebészi pontossággal oszthatjuk az ólmot (pl.: térdlövés esetén lerogy az ellen, mi pedig közel mehetünk hozzá, és arcon lõhetjük). "Eleinte persze átlagos fegyverekkel nyomulunk".Szerepjáték-ízt visz a játékba, hogy hõsünket mi magunk alkothatjuk meg egy részletes karaktergenerálás során, s a játékban szintet lép (ez a szintmérõ a "respect"-et, vagyis a tiszteletet méri; leölt ellenfelek, megszerzett ingatlanok és sikeres küldetések után kapjuk).

Max Payne visszatér! Ugyan az elsõ részben a fél várost hidegre tette, de mégis megúszta, a rendõrség megbocsátotta magánháborúját, és visszavette köreibe. Max próbál megjavulni, próbálja a törvény útját járni ismét, de az elsõ részben megismert Mona ismét elcsavarja fejét, és most Max-et még nagyobb bajba sodorja, mint eddig.
A történet az elsõ részhez hasonlóan flashback-szerûen veszi fel a szálat, rögtön a közepébe csöppenünk, majd a rövid prológus után elkezdõdik a tulajdonképpeni történet, mely Max visszaemlékezése. A sztori ismét fordulatos, izgalmas, feszültséggel teli, mint az elsõ részben is volt. Sõt, talán még egy lapáttal ráraktak a készítõk.
Ezzel kapcsolatban megemlítendõ még, hogy az elsõ részben megismert képregényes átvezetõk itt is megmaradtak, s még hangulatosabbak lettek.
A Max Payne 2 ezúttal sem kínál többet egy akciójátéknál. Nem kell fejtörõket megoldani, vagy bonyolult döntéseket hozni. Egy történet fõszereplõi vagyunk, akinek feladata adott, s az õt ebben meggátlókat a másvilágra kell küldeni. Azonban a bullet time-nak, és az alaposan átszabott látványvilágnak köszönhetõen olyan látványos lövöldözéseket kapunk, melyet csak a nem olyan rég debütált Stranglehold tudott megismételni akciójátékban. A fizikának köszönhetõen pedig minden repül, forgácsolódik, s az ellenfeleink gerincének roppanását szinte érezzük, amint a bõdületes sörétespuska-lövéstõl vagy 7 emeletet zuhan lefelé. Apropó: fegyverek. Ezek sem extrák a maguk nemében (talán csak a dupla desert eagle mondható újdonságnak - igaz, egy Mátrix moddal az elsõ részben is elõhozható volt), de ezek is rendkívül látványosan vannak kidolgozva.
Az elsõ részhez hasonlóan vannak itt is olyan részek, pályák, ahol nem kell lõnünk, vagy csak elvétve. Ezek általában lázálmok lesznek (csak itt nem a valkyr drogtól), s elsõsorban a bevillanások teszik izgalmassá e részeket.
A játék érdekessége még, hogy Max-en kívül ezúttal Mona Sux-ot, a Max Payne játékok "femme fatale"-át, is irányíthatjuk. Mellette visszatérnek még olyan karakterek, mint Alfred Wooden, vagy Vlad, illetve a kissé gyagyás Vinnie Gognitti.
Megemlítendõ még, hogy az elsõ rész betépett drogosai is visszatérnek, ám ezúttal egy filmforgatás helyszínén - díszletek formájában. Mellettük ott lesz még a Rózsaszín Flamingo is, illetve a TV-kben tovább nézhetjük "Max Payne" alteregójának kalandjait, illetve a Lords and Ladies nevû szappanoperát is.