A szürke hölgy

Tikk-takk. Tikk-takk.
Oly nyughatatlanok a halottak.
Éjfélt üt az óra – feltárul egy régi ajtó.
Suttog a hűvös ízű szél: az a sötétbe sóhajtó.
Az árnyak, mind, életre ébrednek lehelet-halkan.
Zokogó kottát sző az éjszakába a síron túli dallam.
A csenden túl, a félhomályos házban kopognak a falak,
S szürkén ködlő testet ölt egy elfeledett, kárhoztatott alak.
Az ódon deszkák beszélnek, duruzsolnak ajtók és ablakok,
Recsegnek és ropognak fent és lent az elkorhadó padlózatok,
És hideg kél; kriptákat és koporsókat átjáró dermesztő hideg,
Karcsú hárfahúrként rezdül meg (s szakad is el tán) minden ideg,
Halálszínű páratömeg támad fel kint, a piszkos ablaküvegeken túl,
A temetőkert megdobbanó szívében kék színű tűz fehér lángja gyúl,
S törött körmök kaparnak fület sértő hangon a foszlott vakolat bőrén,
Rozsdapöröly csattog visszhangzón az oroszlánfej kopogtató üllőjén,
Láthatatlan tüdő leheli a tükrök üvegére ütemes lélegzet párafellegét,
Testnélküli torok süvölti visszafojtott sikolyerdő szívszaggató szelét.
Ahol az árnyak freskóként boltívvé nőnek a folyosók mennyezete fölé,
Hol fekete könnyek csorognak a szakadt tapétán, mint szennyezett esőlé,
Hol megszólal zúgón-susogón a falak közé láncolt szunnyadó éjszaka,
Ott életre virrad hetvenhét szörnyű átok örökkévalón kísértő korszaka.
Mert Ő visszatér! Mindig visszatér; köti egy kötél, hívja egy hang,
Száraz koponyaüregben kongón, mint földbe temetett csontharang.
Tikk-takk: éjfélt üt az óra, és sűrűsödnek a sötét árnyékok.
Megreccsen csendesen egy porladón haldokló lépcsőfok.
Itt van újra, a homályból előlép, itt van Ő, a szürke ruhás.
Nincs menekvés. Nincs kegyelem. Nincs megalkuvás.
Nem segít sem ima, sem kereszt; nem segít penge-fém.
Kinyújtja csontos karját a kísértet, a fantom, a rém.
Kriptád, sírboltod lesz e ház – koporsód a négy fal,
A remény utolsót verő szívedben gyászos halált hal.
Ne félj: már nincs miért. Fölibéd áll a szürke hölgy,
S vár, örökkön vár a Sztüxön túli koromfekete völgy.
Egy búcsúcsók a lidérctől – gyenge tested elengeded.
Add a lelked. Vár rá egy jobb, egy más világ. Ég veled.

2012. február 4.