|
Bevezető
Egyre több és több információ
lát napvilágot az ezüstkolloid témájában, nem feltétlenül a szakemberek
tollából. Éppen ezért igen fontos egy könnyen áttekinthető és átfogó leírás
magyarul, annál is inkább mert az ezüstkolloid házilag is készíthető. Mivel a
minőség abszolút kritikus a sikerhez, a teljes információ nélkül inkább bele se
kezdjen senki.
Mi ez és mire jó?
A jó minőségű elektrolízises
ezüstkolloid víz átlátszó vagy sötét-piros, pozitív töltésű ezüst ionokat (ezek
nemkívánatosak) és 1 - 10 nanométeres (10 - 100 angström) negatív töltésü
ezüst-részecskéket (ezek a kívánatosak) tartalmaz desztillált vízben, amik
sohasem üllepednek le, állandó Brown-mozgásban vannak. Orvostudományilag
bizonyított, hogy az ilyen kolloid szemcseméretű ezüst rendkívül hatásos
baktérium, vírus, mikróba pusztító. Egy antibiotikum legjobb esetben is csak
féltucatnyi organizmust képes pusztítani, az ezüstkolloid viszont közel 650-et.
(forrás: Science Digest magazin, 1978 március) Dr. Robert O. Becker jelentése
szerint ezenkívül igen hatásos csont-regeneráló is, 50%-nál is gyorsabb
csontgyógyulást eredményezve, továbbá elősegíti a bőr és más finom szövetek
újraképződését, ráadásul sterilen is tartja azokat. Az USA-ban azóta a sebészeti
és az égéskezelő klinikák 70 %-ánál alkalmaznak ezüstöt. Dr. Gary Smith szerint
a kolloid ezüst (ami kis mennyiségben a növényi táplálékokban is jelen van),
nélkülözhetetlen a szervezet védekezési rendszerében. Számos írás számol be a
kolloid ezüst más gyógyító hatásáról is, többnyire fertőző, vagy vírusos
betegségeknél, pl AIDS, herpesz, gombásodás, candida, szifilisz, őzkullancs
okozta Lyme-betegség stb ellen igen hatásos, de még a rák ellen is sikeresnek
bizonyult.
Dr. Björn Nordenström, a svéd Karolinska Institute-nál ezzel kezelt rákbetegek
gyógyulásáról számolt be. Azt állítja, hogy ez egy roppant egyszerű kezelés és
gyors gyógyulást eredményezett azoknál, akiket más orvosok reménytelennek
tartottak. Nordenström professzor úr másról lett ismert, nevéhez és az osztrák
dr. Rudolf Pekar-hoz fűződik az ECT (elektro-cancer treatment), ami egy igen
hatásos terápia (kb 86%-os sikerrel).
Fogalmi pontosítás
Az "ezüstkolloid" kifejezés
alatt 4 teljesen különböző terméket is lehet érteni:
1. Elektro-kolloid ezüst. Ezt
három féleképpen lehet előállítani: elektromos ívkisülés vagy desztillált vízben
ezüst elektródákon keresztüli nagyfrekvenciás váltóárammal, vagy kis feszültségű
elektrolízis segítségével. Ez utóbbi a legegyszerűbb eljárás és a legtöbb írás
az így előállított terméket érti ezüstkolloid alatt. Ez általában 3-5 ppm (az
angol "parts per million"), de laboratóriumi minőségnél akár 100 ppm
koncentrációjú, negatív töltésű, jó minőségnél akár 1 - 10 nanométer átmérőjű
ezüst részecskék vízben, ami átlátszó.
2. Organikus bevonatú
ezüstkolloid: (MSP - Mild Silver Protein), ami az élő szervezetekben is
megtalálható. A mikroszkópikus méretű ezüstrészecskék körül egy vízkedvelő (hydrophilic)
közeg képződik (pl. Knox zselatin, albumin, alburninoid, collagen stb).
Előállítható 20-50 ppm koncentrációban fehérje bevonattal, vízben átlátszó,
sárga, vagy borostyán színű.
3. Ezüst-só kolloidok. Vagy
kémiailag, vagy elektrokémiailag állíthatók elő. Az ilyen ezüst feloldódik a
vízben és ezért jelentősen más tulajdonságú, más elemeket is tartalmaz. 50-500
ppm oldatkoncentrációjú és áttetsző.
4. Ezüstpor. Ezt először orosz
tudósok készítették, ezüst fémszálba nagyfeszültségű áramot vezetve, az ezüst
szétporlad. (50-500 ppm, átlátszó a vízben)
Ezek egymástól eltérő termékek, nem feltétlenül biztonságosak, vagy
toxikus-mentesek, bár mindegyiknek van patogénölő tulajdonsága. Nincs ipari
norma vagy minőségi előírás sem. Ezért rendkívül fontos a "hasznos" ezüstkolloid
meghatározása és vizsgálata. Ez a cikk csak az elektrolízises ezüstkolloid
termékkel foglalkozik. Ez a legegyszerűbb eljárás, úgy tűnik ez az egyik
leghatásosabb termék is, a legjobban ismert hatásokkal.
A második felsorolt terméknek is, akárcsak az elsőnek, volt például antitumoros
hatása (mellráknál), valamint AIDS-gyógyító is. Az még kutatásra vár. Dr. Paul
M. Farber, aki mellesleg az első két felsorolt formával behatóan foglalkozott,
könyvében ("The Micro Silver Bullet") a XXVI. oldalon ezt írja: "Sikerült
féltucatnyi úttörőnek mondható szabadalmi eljárást kezdenem egy hónappal ezelőtt
a Mild Silver Protein-ekkel. Örömmel közölhetem, hogy gyorsabban hat, mint
gondoltam volna, és sok [HIV] páciensem vagy tünetmentes, vagy közel áll
hozzá...."(Dr. Farber egy gyilkosság áldozata lett 1998-ban.)
Ronald Gibbs professzor "Silver
Colloids" c. kiskönyvében viszont felhívja a figyelmet arra, hogy a nagyobb
méretű fehérje-burok meg is akadályozhatja az ezüst részecskéket a baktériumok
elérésében, és szerinte a protein bevonatú termékek alsóbbrendűek az
elektro-kolloid ezüstnél, sőt szerinte kerülendőek, ő csakis az elektrolízises
kolloidot javasolja.
Elektro-kolloid készítés
elektrolízissel
Elméletileg néhány összekapcsolt
elem egy egyszerű áramkörrel ezüst elektródákon keresztül, színtiszta, de
vezetőképes vízben kolloid szemcsés ezüstöt készít. Gyakorlatilag viszont a
legtöbb házi készítő NEM megfelelő minőségű végterméket állít elő. Az alábbi
leírás letisztázhatja Ön számára a kérdéses pontokat.
Az elektrolízis során egyes ezüst atomok leadnak egy elektront, ezzel pozitív
töltésű ezüst ionokká válnak és a vízbe kerülnek. Ez az egyetlen formája az
ezüst vízbe jutásának. Sokan még ezt az alapdolgot sem ismerve, téves
állításokat terjesztenek az interneten. Ezek az ionok a vízben oldódnak. Ezek
atomi méretű ionok és azonos töltésük miatt taszítják egymást, egyenletesen
szétterjednek. Az anód (+) közelében felvehetnek egy elektront az ott folyó
áramból és visszaalakulnak elemi és töltés nélküli ezüst atommá. Ezek az atomok
egymást vonzzák (van der Waals-erő miatt) és nincs semmi, ami megakadályozná
azok csomókban való összetapadását. Ahogy az ilyen részecske-csomók növekednek,
egy elektromos dupla réteg kezd kialakulni körülöttük, ami miatt az ezüst
részecskék csomója körül egy egyre erősebb negatív töltés alakul ki (zeta
potenciál). Ez egy taszítóerővel bír az ugyanilyen részecskehalmazokra és emiatt
azok tovább nem tömörülnek, egyenletesen szétterülnek. Addig míg a zeta
potenciálból származó taszítóerő elegendő arra, hogy távoltartsa a van der
Waals-i vonzóerővel közeledő részecskéket, addig ezek a részecskék diszperz
"lebegésben" vannak. A házi készítésű kolloid ezüst kb 90%-a pozitív töltésű
ezüst-ion és csak 10 %-a a hasznos ezüstrészecske-csomók, de ez ne vegye el a
kedvét.
Az elektrolízises
kolloid-készítés minőségi követelményei
1. A víz
tisztasága
A víz minősége abszolút
kritikus: csakis színtiszta desztillált vizet szabad használni! Sem a
tisztított, vagy szűrt víz, sem az ionmentes víz, de még a fordított ozmózisos
víz sem alkalmas. Ez a legfontosabb kritérium az ezüstkolloid készítéséhez.
Mégegyszer leírom, mert sokan képesek elsiklani efelett: csakis színtiszta
desztillált vízből lehet igazi minőségű kolloid szemcsés ezüstöt készíteni. Ha
ezt nem tudja beszerezni, ne is gondoljon a kolloid készítésre!
2. Hőmérséklet, tartóedények
A desztillált víz hőmérséklete
is fontos, minél langyosabb a víz, annál gyorsabb és jobb minőségű a végtermék.
A felhasznált üvegedények tisztántartása is rendkívül fontos. Az üvegedény
legyen sötétbarna. Az ezüst-ionok pozitív töltése biztosítja hogy azok egymástól
mindíg eltávolodnak, mert az azonos töltések taszítják egymást. Minden, ami ezt
a töltést képes lecsökkenteni, vagy elvonni, nemkívánatos. A napfény és a
műanyagok ezt okozzák. Ezért kell a tárolásra sötétbarna üvegedényt használni. A
legjobb (laboratóriumi) minőségű és ionokat alig tartalmazó kolloid vízet lehet
műanyag edényben is tárolni. A termelésnél használjon átlátszó üvegpoharat, mert
csak így látja, mikor kell abbahagyni az elektrolízist.
3. Áram
Az áramerősség nem ingadozhat.
Például csupán elemeket használva ezüstelektródákkal az áramerősség csökken az
elemek kimerülésével, ami nagyobb méretű és nem kívánatos szemcséket eredményez.
Ezért olyan tervezésű áramkörre van szükség, ahol az egyenletes áramerősség
biztosított. Ez nem is olyan egyszerű, mert a pozitív ionok vízbe kerülésével a
víz áramvezető képessége is változik. Ugyanakkor nem lehet túl erős sem az áram.
Árulnak ilyen készülékeket az interneten. Az optimális feszültség 27-36 V között
van, mert az elektródák így működnek a legtisztábban. Ha tápegységet használ,
állítsa 30 V körülire, ha mégis elemek mellett dönt, használjon 36 V-ot (4 x 9V,
v. 3 x 12V), úgyis lecsökken a feszültség rövid időn belül.
4. Elektródák
Az elektródákat rögzítse kb.
2.0 - 3.0 cmre egymástól és ne érjenek a pohár aljához, oldalához a jobb
keringés végett. Jobb ha nem mozdíthatók el egymástól sem.
A legelterjedtebb ezüst elektródák például 10 cm hosszú, 3mm átmérőjű és
legalább 99.9%-os (".999 tisztaságú") színezüst rudacskák. A 99.9% azt jelenti,
hogy 1 részecske 1000-ből nem ezüst (1000ppm), hanem többnyire réz, vagy
kisebbmértékben ólom, vas, és elenyésző mértékben bizmut. Ez a legkönnyebben
beszerezhető ezüstrúd, és nem kerül túl sokba sem. Összehasonlítás végett a
99.99%-os (.9999-es) ezüst 1 részecskéje 10000-ből nem ezüst (100ppm),
ugyanolyan szennyezőkkel és ugyanolyan arányban mint fent. Ennek ára 15-20-szor
annyiba kerül mint az előzőnek az ára és nehezebben is szerezhető be rudacska
alakban.
Mivel nagyon kevés ezüstanyag kerül csak a vízbe, ezért a 99.9%-os ezüstrúd
tökéletesen megfelel. Ennek bizonyítékaként azt is fel lehet hozni, hogy egy jó
minőségű ezüstkolloid (10 ppm-es) elemzésénél, ami 99.9%-os elektródákkal
készült, a következő szennyezéseket lehetett kimutatni: nátrium 0.47 ppm,
kalcium 0.26 ppm, mangán 0.07 ppm, kálium 0.05 ppm, magnézium 0.024 ppm. Ezek
egyértelműen nem származhatnak az elektródákból, csak a desztillált vízből
jöhetnek. Éppen ezért a víz minőségének fontosságát nem lehet elégszer
hangoztatni. Inkább erre kell ügyelni és nem a nagyon drága "színtiszta"
ezüstre.
5. Keverés
Enélkül a szemcsék képződése
nem egyenletes, ami rossz minőséghez vezet. Keverésre legjobb egy megtisztított
üvegpálca, lehetőleg ne használjon műanyagot.
6. Egyéb tényezők
Továbbá a fenti tényezők
mellett más, eddig kevésbé ismert/kutatott természeti tényezők is
közrejátszanak. Teljesen megegyező alkotóanyagok és tényezők esetén is különböző
napok, évszakok teljesen eltérő minőségű folyamatokat és végtermékeket
produkálnak, mégha minden egyes fenti tényező is ugyanolyan. (Ugyanaz a
desztillált víz, ugyanolyan hőmérsékleten stb. stb.) Mintha néhány más
természeti tényező is számítana (pl Föld mágneses tere, levegő minősége - pl.
negativ ion tartalma, fénymennyiség). Még laboratóriumi körülmények között sem
lehet két ugyanolyan minőségű ezüstkolloidot készíteni. Ez még kutatható
témakör. Ezért a forgalmazott ezüstkolloidok is eltérőek lehetnek, mégha ugyanaz
a készítő vállalat, akkor is.
7. Az elektrolízis időtartama
Egy "átlagos napon" 20 perc
körüli, máskor akár félóra is lehet, az előbb említett tényező nagyban
befolyásolja. Tanácsos a vizet időnként egy erős fénynyalábbal hirtelen
átvilágítani negyedóra után és ha kis ködszerű elszíneződést lát terjedni, akkor
még 5 percig hagyni kell a termelődést. Átlagban 20-25 perc.
A végtermék legfontosabb
minőségi követelményei
A kritikus tényezők a
részecskék mérete, tisztasága, részecske/ion aránya, koncentrációja és nem
utolsósorban a költségek.
Legfontosabb a részecskék mérete és tisztasága. Minél kisebb méretűek az ezüst
szemcsék, annál hatásosabbak, egyrészt a megnövekedett fajlagos felület,
másrészt a könnyebb elterjedés miatt a szervezetben.
A részecskeméret meghatározása elektronmikroszkópos felvétel (jobb oldali kép),
vagy foton korrelációs spektroszkópia segítségével történik. Ez utóbbinál a
folyadékot keresztülvilágítják egy lézerrel és a diszperz részecskék által
szétszórt fényből következtetnek vissza az átlag részecskeméretre. Az
elektronmikroszkópos a "legdurvább" módszer, mert a vizet el kell távolítani! Ez
ugyanis teljesen más összetevőket vizsgál, mint az eredeti volt, hiszen az
oldatban levő anionokkal a részecskék ezüst-vegyületek képeznek a víz
eltávolítása után. A kolloid méretű ezüst részecskék jelenlétére utalni lehet
másféleképpen is. Egy kis átmérőjű, de erős fénysugár hatására egy kúp alakú
fénytörés keletkezik (Tyndall hatás), vagy egy nagyon erős mikroszkóp alatt jól
kivehető Brown-féle részecskemozgást lehet tapasztalni. A részecskék NEM
feloldottan vannak, hanem töltésük és méretük miatt lebegnek ez okozza a fenti
hatásokat. (Egy bármilyen kémiai és csakis ionos oldatban viszont sem a Tyndall-,
sem a Brown-hatás nem észlelhető.) Az optimális részecskeméret 1-5 nm (10-50
angström).
A "részecskék fajlagos felülete" a legjobb mérvadó a minőséghez. Minél kisebbek
a részecskék és minél nagyobb koncentrációban vannak, annál nagyobb a részecskék
fajlagos felülete. Ezt a laboratóriumok cm2/mL -ben adják meg. Minél nagyobb ez
az érték, annál jobb és hatásosabb a termék. Egy jó minőségű házilag készített
kolloid ezüst-részecske felülete kb 0.065 cm2/mL, vagy sajnos még kevesebb.
Összehasonlításul kapható 0.078-as (Silver Lightning®), 0.096-os (Wonder Water®
), 0.251-es (Sovereign Silver®), sőt 48.3-as (Mesosilver®) ezüstkolloid is. Ez
utóbbinál szinte nincs is ezüst-ion a végtermékben. (forrás Prof. Ronald Gibbs
honlapja)
A részecske/ion arány nagyon fontos mert minél több ion van jelen, annál
nemkívánatosabb a végtermék. Számos forgalmazó csak úgy tudja megnövelni a
koncentrációt (ppm), hogy az szinte csak ionokat tartalmaz és ezért értéktelen.
Az ezüst-ionok okozzák a fémes ízt is. A Mesosilver íztelen.
A tisztaság meghatározása tömegspektroszkópiával vagy röntgensugár eltérítő
analízissel történik, a koncentráció mérése pedig kémiai analízissel. (A
költségek pedig egyenes arányban állnak házastársunk ezirányú reakcióival.)
Szín
Az elektrolízis során az egyik
elektródán oxigén (ez az elektróda a sok használattal lassan elhasználódik), a
másikon hidrogén keletkezik. Célszerű az elektródákat felcserélgetni a későbbi
ezüstkolloid készítéseknél, hogy egyenletesen kopjanak. Az optimális
elektrolízis kb 15 perc múlva hoz vizuális változást, egy kis tejszerű
elszíneződést. Néhány perc múlva a reakció gyorsabbá válik.
Szobahőmérsékleten ez 3-5 ppm ezüstkolloidot produkál 20-25 perc alatt. Több
időre nincs szükség, mert akkor nagyobb méretű szemcsék képződnek. A folyadék
színe ekkor inkább áttetsző, vagy kissé ködös lesz, ahogy a részecskék
egyenletesen eloszlanak. Ezek sohasem ülepednek le, ha mégis leüllepednének,
akkor az nem kolloid szemcsés ezüst! Ha erős tejszerű elszíneződést tapasztal,
akkor a felhasznált víz nagyon szennyezett volt és minden hiába, a végtermék nem
fogyasztható. A ködszerű, fehéres elszíneződés származhat a részecskék egymásba
tapadásából is, nagyobb méretű szemcséket alkotva. A fentebb említett tényezők
miatt, vagy azért mert nem volt megkeverve a víz a gyártás alatt. Nyilvánvalóan
ez nem tökéletes minőségű kolloid.
Ha szálkaszerű fekete anyag is képződik (az oxigén termelő elektródán), ami vagy
a felszínen, vagy a pohár alján gyűlik össze, az nem kívánatos ezüst-oxid. Ez se
nem hasznos, se nem káros. Minél jobb minőségű a desztillált víz, annál kevésbé
termelődik. Legjobb ezt egy teafilter-szerű papírral kiszűrni. Keveréssel ez fel
is oldódhat, (korábban kolera, epilepszia ellen is használták).
A sárgás szín csakis egy bizonyos nagyobb méretű kolloid szemcséknél fordul elő.
Ez egy mércéje lehet a minőségnek. Ugyanis a 200 nm (0.2 mikrométer) körüli,
vagy annál nagyobb méretű ezüst szemcsék nyelik el legjobban az indigó színt,
ezért jelenik meg annak fordítottja a sárga szín. Ha a sárga elszíneződés nem
jelenik meg egy hirtelen erős bevilágításnál, akkor ennél kisebb a szemcsék
mérete. A nagyon kis méretű ezüstkolloid átlátszó. A jó minőségű termékek mind
színtelenek. De az átlátszó víz akármilyen minőséget is jelenthet. Viszont az
ionmentes ezüstkolloid meg sötétpiros színű, de ilyet sajnos házilag nem lehet
készíteni.
Van-e mellékhatása,
veszélyes-e?
A jó minőségű ezüstkolloidnak
nincs kimutatható veszélyes mellékhatása, csak a rossznak lehet. A nem kolloid
méretű ezüstnek, vagy néhány ezüst-sónak viszont van nehézfémes toxikussága,
ezek: ezüst-nitrát, ezüst-szulfát és ezüst-klorid. Az Agency for Toxic
Substances and Disease Registry amerikai állami információs portál
nyilvántartása szerint ezek toxinok. Az ezüst-nitrát és ezüst-szulfát
megkülönböztetett figyelmi kóddal van ellátva, de az ezüst-klorid már nincs.
Legrosszabb esetben argyria nevű bőrelszíneződést okozhatnak. Az argyria egy
állandó kékes-szürke bőrelszíneződés orvosi neve, de más tünetekkel, vagy más
szervi elváltozásokkal nem jár. Más ismert káros mellékhatása nincs. Ez egy
bőrelszíneződés, ami persze nem kívánatos!
A fenti 3 ezüst-só jelentősen nagy mennyiségben fogyasztva kiválthatja. Ezért
minősítik ezeket toxinoknak. A fent már említett bőrelszíneződésen kívül egyéb
betegséget nem váltanak ki, amit dr. Eidson (Department of Epidemiology, Santa
Fe) is megerősített. Mellesleg az ezüst-nitrátot újszülött csecsemők
szembecsöppentésére is használták vakság ellen. A színtiszta desztillált víz
elektrolízisénél ilyen sók egyáltalán nem keletkeznek.
Viszont az ezüst-ionok az emésztőnedvek sósav tartalmával érintkezve, annak
klorid ionjaival azonnal ezüst-kloridot képeznek. Ez a vízben többé nem oldódik
és nagy méretű molekulákká alakul, ami mint felhasználhatatlan salakanyag a
széklettel kiürül. A nagyon kevés kisméretű ezüst-klorid ami képes volt a
bélmembránokon kereszüljutni, a vesék által kiválasztva a vizelettel kiürül
Ronald Gibbs professzor szerint. A cél a minél kevesebb ezüst-ion tartalom
elérése.
Teljesen más a helyzet a parányi méretű ezüstszemcsékkel. Ezekre az
emésztő-savak nem hatnak és kis méretük miatt bejutnak a vérkeringésbe, ahol
patogénekkekel találkozva elpusztítják azokat (feltehetően a részecskék körüli
negatív töltésű Zeta potenciál-buroknak köszönhetően) anélkül hogy a
részecskékben jelentősebb változás történne. Az ezüstrészecskék mintha mi sem
történt volna tovább keringenek, egyre több és több nem kívántos patogént
semmisítve meg, bármilyen fajtájúak is legyenek azok.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a vastagbél hasznos flóráját is megtámadják-e?
A szervezetbe jutott ezüstkolloid szemcsék túlnyomó többsége nem jut el a
vastagbélbe, mert már elötte bekerül a véráramba. Ami mégis a vastagbélbe kerül,
bizonyára nem tesz különbséget a baktériumok között. Az ezüstkolloidot
rendszeresen, naponta fogyasztó emberek közül alig-alig volt tapasztalható
számottevő hasznos flóra csökkenés Peter Lindemann szerint. Ha ilyet tapasztal,
akkor inkább csak a szájban gargalizálja az ezüstvizet, hiszen a nyelv alatti
vékony membrán rétegekből is bekerülhetnek a vérbe, ráadásul így a fogszuvasodás
is megszűnik.
A homeopátiaban járatosak is ismerik az ezüst hatásait, igaz, ezüst alatt nem
ezüstkolloidot értenek. Ezek listája meglehetősen hosszú és ha nem is okoz
szervi elváltozást, de előidézhet érzelmi kitöréseket, szellemi izgatottságot és
más enyhébb ingerlékenységet, szövetekben való lerakódást. Mindez azt sugallja,
hogy nem ajánlatos mindennap fogyasztani azok számára, akik érzelmileg
fogékonyabbak.
Az 50 nm feletti szemcseméret túl nagy ahhoz hogy azok lebegve hasznos kolloidot
képezzenek. Az ennél nagyobb méretű ezüst a fentiek miatt kerülendő. Ugyancsak
emiatt nem lehet a desztillált vízbe sót rakni (pl a jobb vezetőképesség elérése
érdekében), mert a só nagyobb méretű ezüst szemcséket és nem kívánatos
ezüst-kloridot eredményez!
Minél kisebb a szemcseméret annál kevésbé fogható rá hogy toxikus. A 15 nm
alatti ezüstkolloid gyakorlatilag már nem tekinthető toxikusnak. Tudomásom
szerint a legkisebb szemcseméretű ezüstkolloid termék a Sovereign Silver® 0.6 nm
- 1 nm szemcsemérettel, ami az FDA engedélyével kerül a forgalomba. Ez messze a
legdrágább is. Viszont az azt előállító Natural Immunogenics Corp. honlapján
fotókat közöl, mutatva egy általuk kiválasztott és eddig antibiotikumokkal
elpusztíthatatlan B14310 – Staphylococcus aureus (antibiotic resistant MRSA)
vírust a termékük teljesen megsemmisített 7 percen belül. (Válassza az
analytical services-t, majd kattintson a culture plates-re.)
Összehasonlításul az ezüst-ion átmérője 0.28 nm, az ezüstatom átmérője 0.288 nm,
és 1 nm-es szemcsében kb 31 ezüst atom van, Francis Key kutató/kémikus szerint.
A Mesosilver® is 2nm átmérő alatti ezüst részecskéket tartalmaz ráadásul az
ionmentes is. Egységnyi fajlagos részecskefelületre számítva messze ez a
"legolcsóbb" termék, pedig hozzá nem értők számára drágának tűnhet. De sokkal
kevesebb mennyiség kell belőle ugyanahhoz a hatáshoz. Ráadásul ez a
legbiztonságosabb termék is, mert ionmentes.
Itt van egy másik, szintén jó minőségű (0.6 - 5 nm szemcseméretű)
ezüstkolloid-gyártó készülékeket forgalmazó vállalat honlapja. Egy kis
kereséssel Ön is akadhat ilyenekre.
Fogyasztható mennyiség
1940-ben R. A. Kehoe mérései
szerint az akkori napi átlagos zöldségek, gyümölcsök ezüst tartalma 50 - 100
mikrogramm volt. Az 1992-es Earth Summit Report szerint az USA-ban a talaj
ásványi anyag tartalma 85%-al csökkent az utóbbi 100 évben. Mivel ez az
ezüstkolloid kis mennyiségben szükséges a szervezet számára, sokakban
felmerülhet a pótlás jelentősége. Napi maximum 50 mikrogramm pótlás engedhető
meg Peter A. Lindemann szerint. Nem lehet étellel, itallal, ivóvízzel keverni.
Ez a mennyiség kb 2 teáskanálnyi ezüstkolloid vízben van, ha az 5ppm
koncentrációjú. Ha 10 ppm-es, akkor egy teáskanálnyiban. Ennél többet
fogyasztani Lindemann szerint csak egy-két napig tanácsos, terápiás kezelésként,
akkoris éhgyomorra maximum 4 teáskanálnyit (5ppm) és utána szünetet kell
tartani.
Egészség-politika, mi várható
a közeljövőben?
Az amerikai FDA (Élelmiszer és
Gyógyszer Engedélyezési Hivatal) már korábban végzett kutatásokat az
ezüstkolloiddal és tisztában vannak annak rendkívüli patogénölő hatásairól.
Mégsem teszik közzé a kutatási eredményeket és nem is fogják a közeljövőben.
Először is ha egy intézet azzal állna ki, hogy az ezüstkolloiddal mondjuk rákot,
vagy AIDS-et lehetett sikeresen kigyógyítani, azzal automatikusan "új
hatóanyag"-nak lehetne kinyilvánítani és jelenlegi széleskörű forgalmazását
azonnal betiltani, mert akkor "ki kell vizsgálni minden hatását", ami az 1938
előttről használt szerek újraminősítéséhez vezetne. Az egyetlen ok hogy
ezüstkolloid termékeket lehet kapni egy törvénynek köszönhető, miszerint az 1938
elött is használt és nem szabadalmazható szerek megengedett minősítésban vannak,
egyébként már régen eltüntették volna. Ezért minden forgalmazó és ilyet
alkalmazó klinika csak nagyon óvatosan fogalmazhat.
De az ezüstkolloid nem szabadalmaztatható, hiszen bárki otthon képes csinálni
ilyet egy jó minőségű készülékkel, ha odafigyel a fenti tényezőkre. Ezért nincs
egy olyan gyógyszergyártó vállalat sem, aki érdekelve lenne a kutatásával,
terjesztésével. Sőt, nekik végképp káros egy ilyen szer elterjedése, amit minden
áron akadályozni fognak. Erre fel lehet készülni. Mit gondol, mi történne, ha
egy csoda folytán hivatalosan kinyilvánítanák az ezüstkolloid, vagy akármilyen
más hatásos szer eredményes rák-, vagy AIDS-, stb gyógyító hatását? Előszöris a
gyógyszeripar minden nagyágyújának a részvényei teljesen összeomlanának, hiszen
nem lesz ennyi vírus-, rák-, stb gyógyszerre szükség, se kemoterápiára, sem
sugárkezelésre stb. Az ilyen berendezéseket gyártók sem menekülnének meg, sőt a
kutatóintézetekben számos kutatást be kellene szüntetni, amit újabb gyógyszerek
bevezetéséért végeznek. Számos kutató állása is kockán forogna. Ha még járatlan
az egészség-politikában, akkor még nem tudhatja, hogy ez a negatív kampány az
utóbbi 3-4 évben felerősödött, és közel vagyunk ahhoz, hogy nyílt támadásokkal
megnehezítsék, vagy akár beszüntetésre késztessék az ezüstkolloidot előállítani
képes készülékek forgalmazóit.
A nagy gyógyszergyártók már most is hatalmas profitoktól esnek el. Nyomásukat az
FDA-ra kiterjesztve sürgették az ezüstkolloid teljes betiltását, amit a fent
említett törvénynek és a szer hatásos voltának köszönhetően nem tudtak elérni.
Ekkor nyomást fejtettek az információ-terjesztés teljes megakadályozásáért, és
az FDA beállt nekik, ezzel is kimutatva hogy csak bábok egy gépezetben. 1999.
július 19.-én egy törvény lépett életbe, miszerint a forgalmazott ezüstkolloid
termékeken nem lehet annak patogénölő tulajdonságait feltüntetni! Mindez annak
ellenére, hogy számos más szerre nem reagáló vírust képes elpusztítani 6.5 perc
alatt, feltéve ha kiváló minőségű és erős koncentrációban van. Sőt elméletileg
azt a forgalmazót is tevékenysége felfüggesztésére és összes tulajdonának
elkobzására foghatják, aki információt merne közölni valamilyen
"gyógyíthatatlan" betegség elleni sikeres hatásáról. Welcome to the XXI century!
A média az USA-ban már javában riogatja az embereket, holott a jobb oldalon
feltüntetett szerzők és mások szerint is helyesen elkészítve és a meghatározott
arányban fogyasztva az ezüstkolloid víznek nincs kimutatható káros hatása és
eddig ilyen terméket fogyasztó ember még nem lett szürkés-kék színű!
A legtöbb embernek már kezd elege lenni a többnyire hatástalan orvosi
módszerekkel, amiknek több a káros mellékhatása, mint a hangoztatott hasznos
hatása. Ezért olcsó, könnyen beszerezhető, de legfőképpen hatásos szerre
vágynak, ami jobb mint a hivatalos terápiák. Azt persze nem lehet az
ezüstkolloid vízre mondani, hogy szuperszer, de azt sem lehet letagadtatni, hogy
vannak bizonyos rendkívüli tulajdonságai. Azt sem lehet elvárni tőle, hogy
mindenkinél eredményes lesz, de azt sem lehet letagadni hogy már vannak/voltak
olyanok, akiknél az volt. Valószínűleg, hasonlóan az Essiac-hoz, csak azoknál a
betegeknél lesz igazán eredményes, akiknél a főszervek még egészségesek
maradtak. A kutatást számos igen becsületre méltó kutató végzi önerőből. Tőlük
szerezze be az információkat!
|