A Ferrari-istálló 67 éves fennállása óta sikert sikerre halmoz. A 14 kon-struktõri és 14 egyéni világbajnoki cím messze túlszárnyalta Enzo Ferrari és olasz csapata legmerészebb álmait is.

 

Enzo Ferrari értett a kocsikhoz, hiszen maga is autóversenyzõ volt, késõbb csapatvezetõ lett. 1929-ben aztán megalapította saját gyárát Modenában, ám évekig csak Alfa Rómeókat versenyeztetett. A váltás 1938-ban történt, ekkor ugyanis létrehozta az Auto Avio Contruziono Ferrari céget és ezzel elindította márkáját világhódító útjára. A csapatok megjelölésére szolgáló istálló (scuderia) elnevezés is ezekbõl az idõkbõl származik, mivel a Ferrari cégnek ekkor átmenetileg valóban egy istálló adott otthont.

 

A második világháború alatt nem rendeztek versenyeket, 1943-ban pedig egy üzemet ért bombatalálat miatt a csapat Maranellóba költözött. Ekkor már Enzo fia, Alfredo (Dino) is tevékenyen részt vett a gyári munkálatokban, egészen 1956-ban bekövetkezett haláláig szívügyének tekintette autóik sikerét. Az ifjabb Ferrari emlékének adózva kapta egyébként az imolai pálya a  ,,Circuito Dino Ferrari" elnevezést, valamint motor is viseli Alberto nevét (lásd Dino 246).

 

Az ágaskodó ló emblémájának szintén érdekes története van. Ravannában, a Savio versenypályán aratott siker után felkereste Enzo Ferrarit Enrico Baracca gróf és felesége, a háborúban hõsi halált halt vadászrepülõ szülei. A grófné átnyújtott a gyárosnak egy képet, rajta egy fekete ágaskodó csikóval. "Ferrari, tegye fel a fiam kedvenc lovát a versenyautójára. Ez volt a repülõgépére festve, amellyel légi gyõzelmet aratott. Szerencsét hoz." És ettõl kezdve a Ferrarinak új jelképe lett. A versenyautók piros színe pedig nemzeti hovatartozást jelöl, annak idején meghatározták, mely országot milyen szín illet meg. Míg az angolok a sötétzöldet, a németek a fehéret, a franciák a kéket kapták meg, addig az olaszoknak a piros jutott. Ezt átvéve Enzo Ferrari versenyautóit is piros színben szerepeltette.

 

A Ferrari történetében igazán nagy áttörést az 1947-es év hozta meg, amikor is Franco Cortese megnyerte a Római Nagydíjat, ezzel meg-szerezve a 'Scuderia' elsõ gyõzelmét. Formula 1-es versenyen elõször 1950. május 21-én, Monacóban indult a csapat, míg az elsõ F1-es futamgyõzelem José Froilan Gonzalez nevéhez fûzõdik, 1951-bõl.

 

A következõ években már nem volt megállás, Alberto Ascari 1952-ben és 1953-ban is Formula 1-es világbajnokságot nyert, majd 1956-ban Juan Manuel Fangio is vb-címet szállított a Ferrari számára.

 

A Ferrari olasz mivoltát bizonyítja, hogy 1980-ig a tulajdonos csak honfitársaival vette körül magát és dolgoztak közösen a cég és a versenyautó tökéletesítésén. 1988-ban aztán elhunyt az alapító, Enzo Ferrari, és egy ideig úgy tûnt, az utódlásért folyó harcot a cég sem éli túl. Nos, a káosz megszûnt, egy német pilóta leszerzõdtetése pedig ismét új fejezetet nyitott az istálló történetében. Michael Schumacher 2000 és 2004 között 5(!) világbajnoki-címet nyert a maranellóiaknak, ezzel minden idõk legsikeresebb Ferrari-versenyzõjévé lépett elõ.
                                                                                                                 
fotó: www.wheelsarchives.freeserve.co.uk                                                                                                                 
www005.upp.so-net.ne.jp