A község határában, a Kőhidai medence erdei vonulatától kezdve egészen Tómalomig halastavak csodás látványa tárulhatott az arra járók szeme elé. Kőhida és Fertőrákos között két, római eredetűnek feltételezett halastó található. Ezeket a halastavakat feltehetően a Fertő kiszáradásának valamelyik periódusában létesítették.
Szent István idején a győri püspökség birtokához nem csak földek, hanem falvak is tartoztak. Az uradalom földjeinek megmunkálása a falu jobbágyaira hárult. Egészen 1848-ig. Ekkor a jobbágyok felszabadításával eltörölték a robotot. Az uradalmaknak a földjeik művelésére cselédséget kellett fogadniuk.
A falun kívül a Balf felé vezető út mentén állították 1714-ben azt a kis kápolnát, amely ráccsal elzárt fülkében egy Szűz Mária szobrot foglalt magában. A halászkápolna tornya nagyjából hat méter magas, valószínűleg mesterséges dombon állt. Mikor a Kisrákosi utca kiépült, egy Kamper nevű halász 1936-ban házhelyéhez ezt a területet is igényelte