47-el suhanunk a Mulholland Drive-on - 1946-1957

     A Hosszú álom - The Big Sleep [r. Howard Hawks] a film noir (Hollywood leghaladóbb irányzata) csúcsa. Sam Spade keményfejű magándetektívet Humphrey Bogart alakítja. Spade messze nem tökéletes: el-elbukik, de biztos kézzel túrja a mocskot választékos öltönyében, választékos hajviseletével és notóriusan rossz magaviseletével. Vele van cinikus humora és egy-egy csinos nő is. Korrupciótól, gyilkosságtól és politikától bűzlő világban halad előre vagy inkább körbe-körbe. Duplacsavarokkal, sőt kibogozhatatlan rejtélyekkel megtuzdelt, fanyar szövegekkel fűszerezett szókimondó krimi - vagy társadalmi dráma, szórakoztató álruhában. Bogart legjobb filmje a High Sierra, a Casablanca és a Roaring Twenties mellett.
     Egy többféleképpen, azaz nézőpontok kérdése „az" egész? – kérdezi Akira Kurosawa A vihar kapujában (In the Woods). (47 évre rá Quentin Tarantino betessékeli a legeurópaibb japánt az erdőből egy jenki krimibe). A különböző nézőpontokból előadott egyazon – rövid, de véres - történet érdekes alakokat ölt az érintettek valóságkép-variációi által – az emberi lélek erdőjének sűrű sötét mélyére kukkant be időnként a fény ... A hét szamuráj előszobájában leplezzük le a japán társadalom megcsontosodott kegyetlen, képmutató középkori csökevényeit.
     A hatvanas évekre kialakul majd a modern mozi, de a filmtől már évtizedekkel korábban sem lehetett a gondolkodó embert függetleníteni. A huszadik század e médiuma semmire nem hasonlít, az általa nyújtott élmények intenzitásánál csak ellentmondásosságuk nagyobb. Már a filmtudomány is elismeri: a befogadó nem csak dekódolja a rendező által lekódolt mesét, hanem - maga is alkotóként - létrehoz egy (vagy több) filmet. A közönség ezenközben csak néz a moziban, és egyre többet akar: "A film betegség - ahogy Frank Capra mondta -, ha bekerül a véráramba, úgy viselkedik, mint a legerősebb hormon. Jágó szerepét játssza a lélekben. Olyan, mint a heroin: a film ellenszere még több film." – idézi mesterét Martin Scorsese.
     Buńuel után Bresson és Bergman vállalják a pionírok szerepét. A francia filozófus filmfestő Robert Bresson mesterien leegyszerűsített ábrázolásmódja lehetővé teszi a film tisztán magvas gondolatokkal való feltöltését. A végletekig lecsupaszított eszközök maximálisan célratörő és mégis sokértelmű alkalmazása jellemzi filmjeit. Az igaz történetet elmesélő Egy halálraítélt megszökött izgalmas, tiszta és optimista mű.      Ingmar Bergmantól A nap vége (Smultronstället) lélekben bejárt pszichoanalitikus út, melynek egy utazás szolgál keretéül. Egy életút áttekintése a közelgő örök béke perspektívájából, aminek feltárása során a svéd mester merész álomjelenetet és még merészebb fantázia-emlék jeleneteket is vászonra visz és már a Persona mélye felé tart. Kérlelhetetlenül.
<=                                                                                                          =>
 

Filmtörténet - kiindulópont