Stanley Kubrick első "nagy" filmjében Kertész MihályMildred Pierce-e után másodszor nyúl a tinédzser vamphoz, mint filmtémához. Lolita hamvas ajkai nemcsak névadó nyalókájára (lollipop) simulnak bársonyosan, ugyanakkor energikusan. A "perverz" irodalmárral szövetkezve az orránál (nyalókájánál) fogva vezeti a "tisztes polgár" főhőst a dicstelen pusztulás felé. A flashback, a keretes szerkezet, a két és fél szerepet játszó Peter Sellers (Quilty) érdekes csavart ad az erkölcsi zuhanórepülésnek, illetve a doppelgänger technika kibontásának. Alap a legkeményebb Lolitához: Liliana CavaniAz éjszakai portásához.
A Nyolc és fél (Otto e mezzo) film a filmen: előttünk készül a film, illetve éppen, hogy nem akar készülni az átkozott, pedig mindenki várja! A másik, a Nagy Film készültének titkait is faggatják a filmképek: hogyan kellene, hogyan lehet és miért érdemes élni, és miért nem. Federico Fellini sajátos műfajt állít elő; álom- emlék- látomás- és valóságjeleneteket szabadon, mesteri ritmusérzékkel és csípős humorral (öniróniával) ötvöz. Fellini 8 és feledik filmjének is nagyszerű a zenéje és a végén egy nagyszabású cirkuszi körmenetbe torkollik, ami az (Édes) élet kishitűség és pesszimizmus fölött álló szakadatlan hömpölygését idézi.
Stanley Kubrick izgalmas kísérleteket folytat az egy színész - több szerep felállással már a Lolitában. Továbbviszi a témát a Dr. Strangelove: az átröhögött "világkatasztrófa-filmben" a három szerepet játszó Peter Sellers megmutatja mennyire ugyanaz a tudós, a katonatiszt és a nagyhatalom elnöke; "komoly" férfiak kotkodácsolnak és csipkedik egymást a világháborús vezérlőteremben, a végső atomrakéta célpontja pedig La Puta...
Bolond Pierrot (Pierrot le fou) szakít a történetmeséléssel: irodalmi idézeteket, politikai aktualitásokat és szatírákat tálal egyben, narratív feldolgozás nélkül - Kifulladásig. Legfeljebb asszociációs kapcsolatok vannak itt-ott; a néző úgy érzi magát, mintha nyakon öntenék kultúrkacattal. Jean-Luc Godard eszközeiben minimalista, céljaiban maximalista: komolynak szánt művének a paródiáját is nyújtja, persze paradoxonként a film így nem lesz sláger (nehéz befogadni). A filmet a szürrealizmus egyik alapító atyja, André BretonL’Amour fou (Őrült szerelem) c. esszékönyve inspirálta, címe helyes fordítása - őrült bohóc - a maszkulin alapszimbólum történeti vizsgálatára, profanizálására utal.