Alex a Gépnarancsban, illetve Travis a Taxisofőrben új hősök: meghalnak, de valószínűtlen módon újra feltámadnak és sikeresek, "boldogok" lesznek - gyilkosokat ünnepel hősként a tömeg. A korábbi értékek kigúnyolása, a régi és a "szép új" világ kivégzése a vásznon? Cáfolják és meghaladják az anti-utópia, illetve a film noir hagyományát: megtagadva a műfajukat, eredeti folytatói lesznek annak. A Taxi Diver hőse Travis Bickle, az If…-ben az a Malcolm McDowell játsza Mick Travis-t, aki a Mechanikus narancs Alexe...
Roman Polanski világának A lakója (Le Locataire) is köröket "fut". És idegen. A ház, amelyben élni szeretne, nem látja szívesen, korábbi áldozatukat szeretnek benne látni, ő azonban próbál önmaga maradni. Nem könnyű: ahol a WC a világ kapuja, ott már minden elvégeztetett. Azaz mégsem: a szerkezet, a ráeszmélés és a stílus felejthetetlen. Fordított happy end-je ellentéte a Taxisofőr zárásának: a hős megúszhatná a zuhanást, azonban ez nem volna befejezés, csak abbahagyás: Polanski-Trelkovsky, akit az összes "fejlett" kultúra kiköpött magából, egy velőtrázó sikollyal búcsúzik.
Andrej Tarkovszkijnál a világ álmodja az embert, ezért szép mindkettő. Sztalker nem révkalauz: csak tükröt tud tartani elénk, a gyermekkorból fel kell nőni, bálványimádat és nosztalgia helyett a saját ikonokat megfesteni, az áldozatot mindenki maga kell meghozza, hogy a természetes humánum ne legyen többé tiltott zóna és süssön ránk a Solar is.
| <= | => |