CMPRO Ryan PT-20 Forrás: RC Games magazin Írta: Surgán Ferenc /Flymen/ A valóság nyomában A szép formák kedvelői méltán csettinthetnek a Ryan PT-20 láttán: ez aztán a klasszikus forma! A harmincas években T. Claude Ryan tervező irodája már több sikeres repülőgépet alkotott, mint például az óceánt is átrepülő Spirit of St. Louis-t. 1933-ban hozta ki az új fejlesztését, a kezdetben Ryan ST. (Sport Tréner) néven futó monoplánt, ami 1934-ben emelkedett először a levegőbe. A kétüléses, nyitott kabinos kiképző repülőgép törzse acélcső és alumíniumépítésű, míg a szárnyak külső részei fából készültek. A gép jellegzetessége az áramvonal idommal ellátott futómű. A továbbiakban több változat is elkészült: megnövelték a motor erejét a műrepüléshez, a háború előszelére katonai változatok készültek. Az amerikai légierő az újonc pilóták kiképzésére használta. Gyártották csillag és soros motorral is, kabinját alkalmassá tették az ejtőernyővel való kiugráshoz. A világ számos országába exportálták, többek közt használta a Kelet-Indiai Holland gyarmati légierő, és az Ausztrál Királyi Légierő is. Különböző verziókból több ezer darabot gyártottak, így a gyűjtőknek is sikerült pár működőképes példányt megőrizni. A hetven évet is megélt működőképes ritkaságok ma repülőbemutatókon parádéznak. A korszak jellegzetes vonalvezetése miatt a modellezők kedvenc építési témája. Számos modellgyártó cég is forgalmazza, így a kínai CMPRO is, amit most bemutatok. A hasonlóság és az építődoboz Terjedelmes dobozban rejtőzik a Ryan ezüstszínűre festett üvegszálas törzse. Orrburkolat nélkül talán még ducinak is mondhatnám, ám azzal együtt már gyönyörű forma. Igazán élethűek az orrészen a levegőbeömlő nyílások és a törzs több szeglete, így a pilóták ülése alatt húzódó szegély is. A modellen is, akár az eredetin a leglátványosabb elem a futómű áramvonal idoma. Ez a szinte meghatározza a repülő formáját. A szárny habból kivágott, balzafával borított szendvicsszerkezet, és sárga Oracover fóliával bevonva. A csillapítófelületek balzafából készültek, és a szárnyhoz hasonlóan borítottak. A modell különlegessége a törzs hátsórész, ami együtt mozog az oldalkormánnyal. Feltűnően szép a matricakészlet, szerencsére öntapadós, és nem vizes. A modellhez számos zacskóban több tucatnyi rejtélyes külsejű alkatrészt találok. Zömében sikerül is kideríteni, mi hová való, ám némelyek továbbra sem illenek sehová. Szorgalmasan bújom az összeépítési segédletet, és érdekes felfedezéseket teszek. Motorikus bonyodalmak Nehezen kezdem el a munkát. Vonakodásom fő oka, a motorágy
kialakítása. Az igen hosszú orrburkolat miatt egy rétegelt lemez
dobogóra kerül a motor. A dobogó anyaga siralmas, felszerelés bonyolult,
mi több a fát még üvegszövettel meg kell erősíteni, és utána többször át kell
lakkozni. Az impregnálás elengedhetetlen az olaj miatt. Az ehhez hasonló hosszú
orr kialakítású modelleknél gyakori megoldás, hogy a törzsön saját anyagából,
azaz üvegszövetből van kialakítva egy nyúlvány, amire a motort
felcsavarozhatjuk. Ez kiválthatná a bonyolult és munkaigényes fadobogós
megoldást. De ha lúd, legyen kövér! A modell ékét, a remek formájú
orrburkolatot csúnya fakockákkal kell a helyre rögzíteni. Mindezt úgy, hogy az
orrburkolat és a törzs között 1- Sárkányszerkezet és vezérlés Szinte megkönnyebbülés lesz a sárkányszerkezetet összeállítani és a kormánymozgatások mechanikáját beépíteni, - gondoltam. Egy óra vasalással kezdtem, ami a fóliával borított modellek esetében „normálisnak” mondható. A tárolás és a klimatikus viszonyok teszik ráncossá az egyébként szép borítást. A két szárny felet sajnos össze kell ragasztani. Azért sajnos, mert így sokkal körülményesebb lesz szállítani és tárolni, mint két kisebb felet. A szárny a régi, már-már feledésbe merült egy csűrőszervós elrendezésű. Szikével metsszük be a szervó helyét, a felesleges habot eltávolítjuk, majd epoxival összeragasztjuk a két szárny felet. Helyére kerül a szervót rögzítő rétegelt lemez keret, és a szárnyat rögzítő csavarok alá egy erősítés. A szárnyakban kapott helyet a futót tartó keményfatuskó. Szikével eltávolítom a nyílásról a fóliát, majd helyükre csavarozom a futószárakat. Talán mondanom se kell, hogy a modellhez mellékelt kerekek szorulnak a futószáron, fel kell fúrni a furatokat. A futómű áramvonalidomainak felszelése is nem várt izgalmakat hoz. Nem stimmel az idom íve, a szárnyprofil ívével. A mellékelt apró facsavarokkal szerencsére sikerül a helyére húzatni ezt a látványelemet. A mellékelt kerék lehetne nagyobb átmérőjű, mert a futópapucsok szinte súrolják a talajt. Ez beton kifutón még elmegy, de füves reptéren semmiképp! Saját készletemből a teszt idejére nagyobb kereket kap a Ryan. A szárny összeépítést a csűrő szervó és az acél tolórudak beszerelésével fejezem be. A jókora törzsben szerencsére elegendő a hely mindenhez. A gáz tolórúd bekötésével kezdek. Nyílegyenesen visz az acélszál tolórúd a motortól a szervóig. Egy fránya hajlítást sem kell rajta ejteni, ami ritkaság. A magassági tolórúd „Y”megoldású, ami azt jelenti, hogy mindkét magassági kormánylap külön van mozgatva. Az ilyen megoldás egyik lényeges kritériuma, hogy a szervókar mozgási síkja pontosan a két bekötési pont közé essen. Az útmutató meglepően mást ajánl, így ettől el kell térni. A 10 milliméteres keményfarúd acélszálakkal kombinálva nyeri el a tolórúd alakját. Végükön műanyag villák csatlakoznak a műanyag kormányemelőkbe. A legnagyobb változtatást az oldalkormány mozgatási megoldásán kell elvégezni. Az útmutató ajánlása szerint két kormányemelőt kell csavarozni a törzs azon különálló hátsó részére, ami együtt mozog az oldalkormánnyal. Ez már csak azért is képtelenség, mert lehetetlen belülről ráerősíteni a kormányemelő ellendarabját. Ráadásul az így jelentős terpesztésűre növelt oldalkormány emelők igencsak csúnyán néznének ki. Ráadásul ennél a megoldásnál is középre kéne tenni a szervót, ami már csak azért sem lehetséges, mert az „Y” tolórudas magassági szervója már elfoglalta ezt a helyet. Így marad az átszabás, más megoldás után kell néznem. A legkézenfekvőbbnek a tolórúd látszik. Az oldalkormány emelő feljebb kerül, a tolórudat pedig a törzsvég felső részén vezetem ki. Az oldalkormánnyal együtt mozgó farok futó helye viszont változatlan marad. A mechanikus részek elkészülte után szinte felüdülés a dekoráció. A modellépítésben egyébként is a kedvenc fázisom, amikor ide érkezünk, tulajdonképpen elkészültünk az építéssel. Nagyon szépek a Ryan matricái, szerencsére öntapadósak. A vizes matricákkal ugyanis már sokszor meggyűlt a bajom. Az oldalszámok különösen feldobják a gépet. A műszerfal imitáció matricái mellé a kabin még kap kis optikai tuningot. A géphez nem tartozék a pilóta bábu. A Ryan pilótáját hosszas válogatás után szemeltem ki. Szempont volt a méretarány és a ruházat. Mint ahogyan az a fotókon is látszik, Tommy tökéletes pilóta… Ahogyan egy egymás mögötti üléses gépen szokás, a hátsón foglal helyet. A szélvédők felcsavarozása zárja a sort. Így már tökéletes az összhang. Egy összeszerelési procedúra, súlypont ellenőrzés, és
mérlegelés tesz pontot a többnapi munkára. A Ryan PT- Az elektronika telepítése, rádióprogramozás A modellbe a már jól bevált R617FS 2.4
Ghz Futaba vevő kerül, egy
2000 mA négycellás NiMH
akkuval. A kis tömegű vevőt egy habkockára ragasztom, az akkut viszont alaposan
rögzíteni kell. Erre a tépőzár a legalkalmasabb. A kormányok kitéréseit a gyári
ajánlások szerint állítom be: a csűrők 10- A bemotorozás Az első motorindítás mindig izgalmas feladat. Ez különösen igaz most, mert a 10 ccm-es négyütemű ASP motoron nincs szivató berendezés. Ráadásul az orrburkolat annyira jól takarja a motort, hogy csak sejteni lehet, hogy merre van az izzógyertya. Bevallom, nem volt szívem nagyobb rést ejteni a modell ékén, azaz az orrburkolaton. A hagyományos izzító csipesszel hozzá sem férnénk a gyertyához. A modellboltokban kapható eszközök közül is csak a hosszabbik fajta rugós izzító cső éri el a gyertyát. Telitankolás után, ha a porlasztó szívónyílásához nem férünk hozzá, hogy megszívassuk, és nem indul el a motorunk, csak egyet tehetünk. Kissé meg kell fújni a túlnyomáscsövet, ezáltal üzemanyag kerül a torokba, és ekkor elindul a motor. Szerencsére a mi esetünkben a harmadik átforgatásnál életre kel az ASP. Két tank jó fajta üzemanyag elpöfögtetése után jöhet a teljes fordulat beszabályozása. Az első start Rendkívül látvány egy harmincas évekbeli scale modell. A kigurulással annak ellenére óvatosnak kell lenni, hogy az eredeti kerekek helyett nagyobbakkal szereltem a gépet. A futó áramvonalidom így is a füvet súrolja. Igazán Betonra való ez a gép, de hát közelünkben nemigen akad ilyen kifutó. Start előtt még egy utolsó kormányellenőrzés, motorpróba, majd szép lassan gázt adok. Méltóságteljesen fut neki, majd elemelkedés után dinamikusan gyorsul a Ryan PT-20. Vissza is kell vennem a gázból, majd kitrimmelem a modellt. A csűrőn alig, a magasságin csak egy keveset kell állítani, és máris vízszintesen repülünk. Pár szép íves hagyományos forduló után megpróbálok egy amerikait. Kissé lomha a hossztengely körüli orsózó mozgásokra a modell, hála a kis csűrőknek. De lehet, hogy csak nekem lomha… A motorerő viszont bőségesen elegendő. A bukfenc felmenő ágán sem veszít sebességet a Ryan. Vízszintes repüléskor pedig szédítő a sebessége, így műszer nélkül megsaccolni persze lehetetlen. Az alap műrepülő figurák szépen megrepülhetők vele. De ne felejtsük, hogy egy scale gép arra való, hogy szemet gyönyörködtessen! Az alacsony áthúzások, átstartolások persze még biztonságos sebességgel, az igazi élvezet egy ilyen gép tulajdonosának, és nézőinek. A gép repülőtulajdonságai leginkább egy hasonló felépítésű, alsószárnyas gyakorló műrepülőgépére emlékeztetnek. A leszálláshoz bejönni így jó messziről kell, mert a modell jól siklik. Ilyenkor veszi hasznát a pilóta a sárga szárnyaknak, rendkívül jól látszik szemből. Igyekszem minél jobban kilebegtetni a gépet, hogy a futóidomok megússzák a landolást. Tanulságok A CMPRO Ryan PT-20 összeállítása egy kihívás, vérbeli repülőmodellezőnek való feladat. Az alapjában véve kívánatosan szép, élethű modellt némi hozzáértéssel és feljavítással tökéletesíthetjük. A motorágy megerősítése, nagyobb átmérőjű kerekek felszerelése, és a műanyag helyett fém villák használata mind-mind ezt a célt szolgálhatja. Viszont a modell látványa és repülése mindenképpen kárpótol ezért az aprócska hiányosságokért.
A modell gyártója: CMPRO A modell neve: Ryan PT-20 Design: rossz, közepes, jó, kiváló Strapabíróság: rossz, közepes, jó, kiváló Repülési tulajdonságok: rossz,
közepes, jó, kiváló Anyagminőség: rossz, közepes, jó, kiváló Ár/Érték arány: rossz, közepes, jó, kiváló Ára: A teszt terméket biztosította:
Modell Hungária Mellette: rendkívül látványos, jó
repülőtulajdonságokkal bíró élethű modell. Ellene: sok munkával lehet csak
feljavítani a nem szerencsés megoldásokat. A teszt alatt használt kiegészítő
tartozékok: 10 ccm-es ASP FS 61AR négyütemű
robbanómotor, 11x7 falégcsavar, orrkúp, hosszú gyertyaizzító cső, 4 db Zebra ZS-S1113
normál méretű szervó, 20 cm-es hosszabbító kábel,
kapcsolókábel, Futaba R617FS vevő, 2000 mA NiMH négycellás akku, Tommy a pilótabábu. |