Szelek szárnyán Forrás: RC Games magazin Írta: Surgán Ferenc /Flymen/ Az embert ősidők óta foglalkoztatja a madár röpte. Ez első kísérletek is a madarakat akarták utánozni. Már Leonardo da Vinci is komoly tanulmányokat folytatott, hosszú ideig tanulmányozta repülésüket. Műszaki alkotásai között találhatunk csapkodó szárnyú repülőszerkezetet. Jó ideig nem hittek a levegőnél nehezebb szerkezetek levegőbe emelkedésében. Otto Lilienthal volt az, aki az elsők között végzett sikeres siklórepüléseket, egy mesterséges dombról. A kezdeti próbálkozásokkal párhuzamosan fejlődött a vitorlázó repülőmodellek építése is. Motor nélküli modellt építeni ma is a legegyszerűbb, nem szükséges hozzá sok technika. A rádió nélküli siklómodellek kézből eldobva messzire repülnek jó beállítás esetén. Ennél már kissé bonyolultabb szerkezetűek az A-1 és A-2 modellek, amik damillal felhúzva több percet is képesek a levegőben tölteni. Hogy a légáramlatok nehogy elvigyék őket, időzítő szerkezetet építenek beléjük. Ennek működésbe jöttével a modell körözve leliftel. Ezek a kategóriák a mai napig sok fiatalt vonzanak a versenyekre. A szabadon repülő modellektől már csak egy ugrás a rádió távirányítású (RC) vitorlázó modell. Itt alapvetően két különböző irányba válik a vitorlázás. A termik, és a lejtővitorlázásra. Mindkét esetben mások a követelmények. Úgy műszakilag, mint vezetéstechnikailag. Más-más felépítésű modell szükséges mindkét repülési feladathoz. A termikvitorlázáshoz alapvető
meteorológiai ismeretek szükségesek, mert tudnunk kell, hogy mit keressünk, és
hol. A nap sugaraitól felmelegedett levegő felfelé irányuló mozgását használja
ki a madár, és a termikvitorlázó modell is. Ezért is érdemes a területen élő
madarak röptét figyelemmel kísérnünk, mert modellünket alájuk vezetve, és
ugyanazt a köríven való spirálozást követve, majdnem biztos a siker. Általában
előny a könnyű, kis felületi terhelésű gép. Egyedüli gond, a vitorlázómodellek
levegőbe juttatása. Erre több módszer is kialakult, de ezeket lassan kiszorítja
az elektromotorok robbanásszerű térnyerése. A legegyszerűbb megoldás a levegőbe
való felhúzás. Ez általában a modell méretének megfelelő vastagságú damillal
történik, egy segítővel. Ezt lehet hatékonyabbá tenni, úgynevezett csigás
felezővel, ami megduplázza a felhúzási sebességet. Valamivel több technikai
hátteret igénylő módszer, a gumiköteles
indítás. Itt egy 40-45 méter hosszú ujjnyi vastag gumikötélre 80-100 méter
damilt kötnek. Ennek egyik vége biztonságosan le van szúrva a talajba, a másik
végén pedig egy kis ejtőernyő, vagy zászló és egy fémkarika található. A
kifeszített gumikötelet a modell alján található startkampóba akasztjuk, és az
összehúzódó gumikötél húzza fel a modellt a magasba. Versenyzők használják a
profi gyári, vagy saját készítésű elektromos csörlőiket. Ebben az esetben egy
földbe szúrt fordítócsigával közel 300 méter damilt mozgatnak. Mindegyik
módszer jelentős hátránya, hogy tekintélyes méretű hely kell hozzá, és a szél
forgásával esetenként változtatni kell a csörlési
irányt. A gumiköteles indítás hátránya még, hogy kötélszakadás esetén
balesetveszélyes is lehet. Továbbá a kifeszített gumikötél hosszával négyzetesen
arányos az abba belegabalyodott kerékpárosok száma… J
El kell döntenünk, hogy mire ruházunk be. Egy pár ezer Forintért
gumikötélre, damilra, illetve egy pár tízezerért motorra, szabályzóra, és akkura.
Elnézést kérek, hogy a robbanó segédmotoros verziót meg sem említem, de még ez
is egy lehetőség… Bemutatókon vontatnak nagyméretű motoros modellel vitorlázó
modellt. Ez annyiban különbözik az „igazi” vontatástól, hogy a vontatókötelet
(damilt) nem a vontatógép farok része alá kötik be, hanem a modell
súlypontjához közel, általában a szárny fölé. Mivel a két pilóta nem a gépben
ül, hanem a földön áll, így a „magasan követés” módszert alkalmazzák, s így a
vontatott vitorlázómodell nem tudja orra állítani a motoros modellt. Az emelést megtalálni, és abban maradni
nem lebecsülendő művészet. És aki egy damilos vagy gumiköteles startból sík
vidéken egy óránál is többet repül, az, maga a sikerélmény! A lejtővitorlázás a másik olyan módszer,
amellyel huzamosabb ideig a levegőben maradhatunk. A termik vitorlázással
ellentétben itt nem szükséges a nap sugarainak jótékony melengető hatása. A
lejtőrepüléshez két dolog kell. Lejtő és szél. A lejtő legyen minél simább,
minél hosszabb és meredekebb, a szél meg fújjon tisztességesen. A lejtő és a
szél találkozásánál csak szél az, ami ki tud térni a lejtő elől. És csak arra,
amerre a lejtő emelkedik… Felfelé! Ha ebben a közegben repülünk modellünkkel,
akkor együtt emelkedünk felfelé. A lejtőre nézve, széllel szemben startolunk.
Az erőteljes eldobást követően egy kis ideig kifelé utazunk, és már itt
érezhető a lejtőszél emelő ereje. Szemmel láthatóan kiemel! A lejtővel
párhuzamosan nyolcasozunk, úgy, hogy a fordulók mindig a lejtőtől kifelé
irányuljanak. A nyolcas szárain oldalszélen irányt tartva
repülünk. Vigyázat, a gerinc mögé sodródni, hátszélben a lejtő irányába
fordulni tilos! A gerinc mögött erős turbulencia, leáramlás kényszeríti
veszélyes földközelbe modellünk. Ilyen esetekben gyakori, amikor csak hosszas
keresés után találjuk meg modellünk az erdő fái között. Tanácsos névjegykártyát
a gépbe tenni. Lejtővitorlázni egészen erős szélben is lehet, akár télen is.
Erős szélben lassú, könnyű modellel ne repüljünk, csak nagyobb felületi terhelésű,
gyorsabb modellel, amely képes előrehaladni. A lejtővitorlázás volt az, ahol az
első komoly időtartamrekordok megszülettek. A harmincas években a
Hármashatár-hegyen nagy géppel Rotter Lajos repült 26
órát. Igen, ez azt jelenti, hogy éjjel is repült! Mentségére szóljon, hogy
holdfény volt, és egy erős fényű zseblámpával is fel volt szerelve… A nyolcvanas évek
vége felé több modellező, így Takács Béla is repült több mint 7 órát az
Északnyugati lejtőn. Jómagam másfél óra után, sajgó nyakkal feladtam. Budapest
környékén a Hármashatár-hegy az egyik legkiválóbb lejtővitorlázó terep. Az
Északnyugati, Nyugati szélirány esetén a legjobban vitorlázható. A repülőtér
Természetvédelmi Terület, a gépkocsival való behajtáshoz engedély kell, és egy
vizsga alapvető repülőtéri és légi közlekedési ismeretekből. A lejtővitorlázáshoz,
ha azt egyszerre többen űzik, komoly figyelem és a szabályok betartása
szükséges. Mert egyszerre repül madár, modell, siklóernyő, sárkány, és
vitorlázógép… Az RC vitorlázó modellezés a kellemes
kikapcsolódáson kívül versenysport is egyben. Több kategóriában időtartam,
sebességi, távolsági és célleszállási feladatok teszik próbára az indulók
tudását. Itt már csúcstechnikát használ mindenki. A sebesség, a terhelés
mindezt megköveteli. Aki vitorlázó repülőmodellt épít, vagy
vásárol, el kell döntenie, hol kíván repülni. Célszerű ennek megfelelő modell
kiválasztása. A hazai kínálat szerencsére igen bőséges. Kezdéshez mindenképp
gumizott szárnyfelerősítésű modellt ajánlanék. Itt egy csúnyább leszállás,
netán bokornak, fának repülés is megúszható törés nélkül. A gumizott szárny
elcsúszva az ütődéstől, elemészti az ütközési energia jelentős részét. A
csavaros szárnymegoldásnál is érdemes műanyag csavarokat használni, mert ezek
is eltörnek bizonyos terhelés után, nem sérül annyira a modell. A fix főtartós
szárnyú modellek esetében a legrosszabb a helyzet. Itt a főtartó a törzsön
keresztül megy át, kizárva az elmozdulás lehetőségét. Ezek a modellek általában
nagy, akár több méter szárnyfesztávolságúak. Egy ilyen felépítésű modellel egy
rossz leszállás a modell végét is jelentheti. Tehát csak haladóknak! RC
vitorlázó modelleket 1,4 métertől 6-9 méteresig lehet
vásárolni. Sokan megcsodáljuk az impozáns több méteres modelleket, ám ezek
üzemelése, tárolása, szállítása komoly kihívás. Tehát az optimum egy elektromotorral
felszerelt 2-3 méter közötti szárnyfesztávolságú vitorlázó modell. Szétszerelve
elférnek egy kocsi hátsó ülésén, vagy egy vászonzsákban. És ha egy hegyre kell felmászni
vele, akkor ez sem egy utolsó szempont. A levegőbe juttatáshoz sem kell körülményes
technika, segítő, és két-három akkupakkot felváltva használva, pedig szinte
folyamatosan repülhetünk. Legyen melengető nyár, kövér cumulus felhőkkel, vagy hideg tél, süvítő széllel, a
vitorlázórepülés szerelmesei mindig találnak örömet ebben a csodálatos
időtöltésben. Mert motor nélkül repülni, a szél suhogását hallgatva, a
természet erőit kihasználva, már nem csak a madarak tudománya. Igaz csak a
földön állva, egy rádióval a kezünkben… J |