A-6 Texan amerikai kiképzőgép, a negyvenes évekből Forrás: RC Games magazin Írta: Surgán Ferenc /Flymen/ Egy látványos nagy modell, a CMPro-tól. Akik a nagy háborús makettekért lelkesednek, most ismét megdobbanhat a szívük. A hazai piacon is elérhető a CMPro több élethű modellje. A repülőgép második világháború előtti idők egyik legsikeresebb kétüléses amerikai kiképzőgépe volt. A robosztus felépítésű repülő csillagmotoros volt, s ez alapvetően meghatározta vonalait. A kerek Naca gyűrűs orrburkolat a motor körül, a tág, egymás mögötti elrendezésű kabin, lekerekített vezérsíkok mind a boldog negyvenes éveket idézik. Az alsószárnyas gép az akkoriban már elterjedt behúzható futóművel rendelkezett. A második világháborúba készülő Amerika fiai ezen a gépen sajátították el repülés alapismereteit, és lettek később vadász vagy bombázópilóták. A gép néhány darabja ma is repül, oldtimer repülőbemutatók állandó résztvevőjeként. De zökkenjünk vissza a jelenbe. Színhely Budapest legnagyobb modellboltja. Hatalmas dobozzal lépek ki bejáratán, és tűnődök, hogy szorítom be kis autómba. Pár centin múlik, de épp befér. A két méter feletti fesztáv, és a közel hat kiló felszálló súly magáért beszél. Az első vizsgálat helyszínén, a modellezőklubban is helyet kell keresnem a doboznak, és tartalmának. De a lázas pakolás még csak a kezdet. A modell vizsgálata A félkilós habmodellekhez szokott modellezőnek szokatlan lehet egy ekkora repülő. Tapasztalataim szerint, azonban minél nagyobb egy gép, annál jobban repül, kevésbé érzékeny a szélre. Egy ekkora modellt jobban látni, viszont jóval nagyobb tér kell a repüléséhez. A szállítása, tárolása viszont nem egyszerű feladat. Jómagam is több nagyméretű modell boldog tulajdonosa voltam. Így nagy öröm számomra egy ilyen nagy modell összeépítése. És nem utolsósorban nagy felelősség is. Ezt nem véletlenül írom. Mert itt minden nagyobb: a tömeg, a motor, a sebesség, a felületek, és a kormányerők. A modell egylapos robbantott rajzát, ami egyben az összeállítási útmutató –tanulmányozom át először. A főbb alkatrészek gondos csomagolásból kerülnek elő. A törzs, az orrburkolat, és a szárny középrész üvegszálas héjszerkezet, színre fújva, és dekorálva. Nem is akárhogy! Csodaszép minden eresztékében. A szárnyak, csillapítófelületek fóliával borítva, díszítve. Csillog-villog minden. A törzs elején a diszkrét felirat. CMPro modell, Made in China… Az építődoboz tartozékainak vizsgálatával folytatom. Sok a műanyag alkatrész, kormányemelő, tolórúdvég, zsanér. Itt már azért meg-meg csóválom a fejem, Az üzemanyagtank 470 ml-es, ami nem túl nagy, egy ekkora modellnek. De a négyütemű motorok kevesebbet fogyasztanak. A két főfutó kerék pedig méretben is kicsi, és műanyag. Egy ekkora repülőhöz már arányaiban is nagyobb, és főleg erősebb kerék dukál. Nagyon jól eltalált, formailag csakúgy, mint szerkezetileg a szárnyba süllyeszthető sárga szervótartó panel. A modell erőforrásaként egy 30 ccm-es négyütemű ASP motort választottunk. A légcsavar emberes méretű, Graupner 16X12-es. A gáz, csűrő, oldalkormányszervók normál Hitec 222, míg a jóval nagyobb felületet vezérlő magassági kormányé Hitec 645 MG fémfogaskerekes, nagy nyomatékú szervó. Az összeépítés A törzs és a szárny középrész összeillesztésével kezdek. Egy
alumínium stift, és két M4-es acélcsavar fogja össze e két elemet. A furatokat
csak kézi fúróval tudjuk kifúrni, így ügyeljünk a derékszögekre… A Texan, bár megépíthető behúzható
futósra, a mi esetünkben fix futós lesz. A futószár 5 milliméteres acél, és egy
„keményfa” tuskóba illeszkedik. Nos, ez a tuskó az első alkatrész, ami helyett
valódi keményfából újat gyártok. Az eredeti tuskó könnyű rétegelt lemezből
készült, mindenképp érdemes erősebbre cserélni. A modell összeállítása folyamán
többször is felvetődik a kardinális kérdés: erősítsem, alakítsam-e át? Egyrészt
eddigi tapasztalatiam, másrészt a modell eredeti alkatrészeinek felhasználása
között kell kompromisszumot találnom. Nem könnyű feladat! Azok, akik
megvásárolják a behúzható futóművet, szintén erősítést javaslok. A mechanika
felerősítésre szolgáló fenyő (!) betétet keményfára, vagy erős rétegelt lemezre
kell cserélni. Mindezt több réteg üvegszövettel, és műgyantával belülről meg
kell erősíteni. A mi esetünkben a keményfa tuskó is műgyanta ágyba kerül
beragasztásra. A futószárak műanyagból készített imitációt kapnak, ami
megszólalásig hasonlít a valódira. Még a futót takaró lap is felcsavarozásra
kerül. Igazán élethű így az egész. Az eredeti kereket, egy nagyobb, A motor beszerelése a következő lépés. Először sablont kell készítenem, hogy a két részből álló motorágyat pontosan kifúrhassam. Előtte többször is megmérem, a motor burkolat alatt rendelkezésre álló helyét. Ehhez állítom be végül, hová kerüljenek a furatok. A 30 ccm-es ASP motort 5 milliméteres acélcsavarokkal, és önzáró anyákkal rögzítem a motorágyra. A következő lépésben a motorágy a tűzfalra kerül, beragasztom a körmös anyákat. Itt az ajánlott motorelhúzatási beállításokra érdemes odafigyelni. A motor lógó hengerfejjel kerül beépítésre, az ajánlás szerint. Ennek a beépítési módnak vannak előnyei, és hátrányai. De talán ennél az elrendezésnél kell a legkevésbé kivágni a Texan ékét, a gyönyörű orrburkolatot. Az orrburkolat egy rétegelt lemez kerettel illeszkedik a törzshöz. Beragasztás után érdemes a natúr fa rész lelakkozni, hogy ne szívja magába az olajat. A pozicionáló furatokat is érdemes ragasztás előtt kifúrni, a csavarokat a megjáratni. Itt azért megemlíteném a modellhez kapott csavarok silány minőségét. Két csavarnak is beletört a feje, szerelés közben. A modellhez adott műanyag csillagmotor imitáció beszerelését, bármennyire is tetszetős, -elvetem. A motor hűtését gátolná, nem csekély mértékben. A gáztolórúd beépítésénél jelentősen el kell térnem az ajánlástól. Az előre kialakított számos szervó helyek egyike sem ideális, ezért a tank mellé, egy pótlólag beépített panelra kerül a gázszervó. Így kell a legkevésbé megtörni a tolórúd útját. Az ASP motor porlasztótűje, sok más motoréhoz hasonlóan, úgy van kialakítva, hogy egy acélszállal meghosszabbíthatjuk. Szükség is van most erre, mert majd 100 milliméterrel meg kell növelni a hosszát, különben nem férnénk hozzá a motor beállításhoz létfontosságú porlasztótűhöz. Az üzemanyagtankot a rajz szerint szereljük, majd rögzítjük a helyére. Én egy kis szivacsfelfekvést alkalmaztam, hogy a fa bordától, amibe illeszkedik, minél kevesebb rezgést vegyen át. Végezetül az üzemanyag vezetékek is a helyükre kerülnek. Az elektronika szerelése következik. Helyükre kerülnek a
szervók. Az oldalkormányé egy nagyobb kart kap, erre kerül X alakban a sodrott
acélhuzal. A magassági tolórúd és alkatrészei viszont mindenképp szót érdemelnek.
Elsőre igen praktikusnak tűnik, a széncső tolórúdba illeszkedő két műanyag
idom, ami az acélszálakat hivatott rögzíteni. Gondolták mindezt 2 milliméteres
hernyó csavarokkal, a kedves konstruktőrök! Már az első szerelési próbánál, egy
finom meghúzást követően már megszakad benne a menet! Egy közel hat kilós nagy
modell jó négytenyérnyi felületű magassági kormányát így megoldani nem szabad.
Erősebb széncsőbe fa betétekbe visszahajtva kerülnek
műgyantával beragasztásra az acélszálak. A csillapító felöli oldalon az Y
alakban hajtott tolórúd mozgatja mindkét magassági
kormánylapot. E megoldás előnye, hogy egy erősebb szervóval megoldható a
vezérlés. Viszont mindenképp ki kell támasztani a tolórudat a hátsó harmadnál,
az oldalirányú bemozdulás ellen. Erre azért nem tér ki az összeállítási rajz.
Megemlítem., hogy kitámasztás nélkül a kormánylapoknak
10- Lassan kezd összeállni a gép, már csak kis csinosításra van szükség. Először egy megfelelő méretű pilótabábút kap a gép, majd műszereket is ragasztok be. Mivel az eredeti gép kétüléses, egy második műszerfal imitációt is kap a modell. A kabintető felcsavarozása után már majdnem úgy néz ki a Texan, mint az igazi… Már csak a rádió beprogramozás van hátra, és irány a reptér. Szállítás, motorbejáratás, gurulópróbák. A kocsim mellett állva azon tűnődöm, hogy fogom a már elkészült modellt bepakolni. De a végén erre is találok megoldást. Kint a reptéren egész kis csapat segít nekem, összeállítani, bemotorozni a gépet. Az első indítás viszonylag könnyen megy. Jó dús keverékkel pöfög a harmincas ASP. Kemény járása van a motornak, viszont a borotvaéles 16x12-es Graupner légcsavarral is óvatosan kell bánni. Marad a bot, illetve a starter. Húszpercnyi járatás után gurulópróbákat teszek. Már érzem, hogy kissé keskeny a futó nyomtávja, ezzel vigyázni kell majd a fel-leszállásoknál. Egy-egy nagyobb gázt is adok, miként húz a motor. Azt hiszem, ezzel nem lesz probléma. Egy barátom be is kiabál: add rá a gázt, és szállj fel! A kísértés nagy, de kicsi a pályánk, és környékén egyenetlen a terep. A berepülést ezért inkább egy nagyobb reptéren végezzük. A berepülés Forró nyári nap végén, amikor kissé enyhül a hőség, következik a várva várt pillanat. Valahogy egy cseppet sem izgulok, barátaimmal ellentétben. Egy ilyen méretű modell, csak jóindulatú lehet. Még egy tank üzemagyagot eljáratunk, majd többszöri motorpróba után kigurulok. A gázt óvatosan szúrom be, fokozatosan gyorsítok. A farok kerék szinte azonnal a levegőben van, s egy pillanattal később a modell is. Impozáns látvány egy Amerikai Texan Gödöllő légterében… A trimmekhez nem is kell nyúlnom, úgy jó, ahogy van. Egyedül a futómű marad kint, ellentétben az igazival. Kicsit fura látvány, de hamar hozzászokunk. A modell kitrimmelése után a motoron a fő hangsúly. Fél gáz körül szépen dolgozik, viszont néha, főleg gázelvételkor kopogó hangot ad. De ez normális, nyugtatnak meg. Pár iskolakör után orsóval és amerikai fordulóval kezdem a műsort. A gép komótosan, de stabilan repül. Feljebb emelkedem, s az átesési sebességet, és dugóhúzóhajlamot próbálom „megtudakolni”. Úgy érzem, kis sebességnél hajlamos a lebillenésre. De hát melyik repülő nem? Ám az áthúzás az igazi látványosság, kattognak a fényképezőgépek, peregnek a kamerák. A Texan ma a sztár itt az alkonyi reptéren. Nekem is nagyon tetszik, kár hogy nem tudnám hová tenni. A leszálláshoz többszöri átstartolás után jövök be. A biztonság kedvéért, először inkább egy kicsit több sebességgel. Nagyot siklik a gép, még jó, hogy nem a kis pályán repültem vele először. Bizony, most jól jönne a féklap, ami az eredetin is megtalálható. De szerencsére ez a megoldás akár utólag is kialakítható a Texan szárnyán. Mindenkinek ajánlom, már előre a beépítését.! A modell a kilebegtetést követően igen csak billeg a földön, lehetne szélesebb a futó nyomtávja. De a szerencse mellénk szegődik, és begurulok tankolni, egy újabb felszálláshoz. Összegezve: A Texan egy nagyon szép, megszólalásig élethű modell. A modell látványa, repülése feledteti a szállítás és tárolás néha már burleszkbeli jeleneteit. Viszont mindenképp tartsuk szem előtt, hogy egy ekkora repülőmodell már komoly felelősséget is ruház ránk! Csak megfelelő minőségű alkatrészekkel szereljük, ügyeljünk a biztonságos üzemre. Mindezért cserébe egy feledhetetlen pillanatok részeseivé válhatunk. Szükséges kiegészítők: 25-30 ccm-es motor, üzemanyagcső, légcsavar, 4 db normál és 1 db nagy nyomatékú, lehetőleg fémfogaskerekes szervó, 2 db 60 cm-es hosszabbító kábel, kapcsolókábel, vevő, vevőakku, pilótabábu, műszerek, 2 db 100 milliméteres erős kerék. Hosszúság: Ára:
|