Repülőmodellezés – veszélyes üzem! Második rész Forrás: RC Games magazin Írta: Surgán Ferenc /Flymen/ Az előző részben a földi előkészületeket taglaltam. Most elérkezett az idő a felszállásra! Valóban elérkezett az idő? Tehát, megérkezünk a reptérre, vagy repítő helyre. Az időjárás fontos tényező, ha erős, netán lökéses szél fúj, és még nem vagyunk eléggé gyakorlottak, várjunk! A kora reggeli, és az alkonyi órák azok, amikor általában mérsékelt a légmozgás. Fõleg a kis tömegű, kis felületi terhelésű modelleknél van ennek különös jelentősége. Ha kezdők vagyunk, kérjünk meg egy repítésben valóban gyakorlott társunkat, hogy segítsen. A modellező repülőtereknél is van egy kialakult reptérrend, ez sokban hasonlít a nagy repülőterekéhez. Három dolgot mindenképp el kell különítenünk: Elsőként az autók parkolóhelyét, itt szerelünk, indítunk, és itt tartózkodnak szeretteink, barátaink. Róluk, még külön szót ejtek. A második hely az, ahol az épp repülőgépek pilótái tartózkodnak. Ez a hely a felszállópálya és a kocsik parkolója között kell, hogy elhelyezkedjen, tekintettel a nap állására, és a szélirányra. Maga a felszállópálya, egy olyan egyenletes talajú terület, ahol fel és leszállunk. Itt senki nem tartózkodhat, kivéve a felszálláskor, amikor a modellt kiviszik oda! Ezt a területet azonnal szabaddá kell tenni, főként akkor, ha többen is repülnek egy időben. Egy esetleges hirtelen motorleállás, vagy sürgős leszállás miatt modellezőtársunkat ne akadályozzuk! Sajnos kirándulók, bámészkodók is előszeretettel állnak meg a pálya síkjában, vagy közepén… Őket udvariasan, de határozottan küldjük el, a saját érdekükben! Elérkezett a start pillanata! Jár a motor, akár robbanós, vagy elektromos. Felszállás elõtt még egyszer mozgassuk meg az összes kormányt, hogy működik-e? És hogy helyes irányba működik…? Nem véletlenül írom, mert a programozható komputeres rádiók világában, egy igen gyakori hiba, hogy rossz programszámot ütünk be, és más modell beállításaival szállnánk fel… A start történhet földről kigurulással, illetve kézből eldobással. Mindkettőnek más buktatói vannak, de van egy nagyon fontos közös bennük! Mindig széllel szemben történik! Tanácsos valami egyszerű szélirányjelző (szélzsák) készítése. Kezdjük a földről történő felszállással: fokozatosan (nem hirtelen) teljes gázt adunk, majd hagyjuk a modellt gyorsulni. Figyeljük iránytartását, Ha ki akar törni valamilyen irányba, a szél, vagy forgatónyomaték hatására, akkor azt az oldalkormánnyal korrigáljuk! Ha modellünk jelentősen eltér a tervezett felszállási iránytól, akkor a felszállást meg kell szakítani! Levegőbe emelkedéskor földközelben csak enyhe szögben emelkedjünk, majd amikor modellünk kellő sebességet gyűjtött, már intenzívebben emelkedhetünk. Kézből való indításkor kérjünk meg egy tapasztalt segítőt, aki eldobja a modellt. Sose kérjünk meg ismeretleneket ilyen feladatra, mert modelltörés lehet a végeredmény! A modellt a fölhöz viszonyítva vízszintes szárnnyal és a talaj síkjával párhuzamosan olyan erővel kell eldobni, hogy annak a kezdősebessége a felszálláshoz elegendő legyen. A felszállást követően ne távolodjunk el nagyon, első
fordulót 100- Összegezve tehát: felsorolni is nehéz, mennyi mindenre kell odafigyelnünk. De ha valaki veszi a fáradságot, és a gyakorlatban is alkalmazza az itt leírtakat, akkor a modellezés valóban kellemes kikapcsolódás lesz, és nem pedig egy baleseti veszélyforrás! Itt még megemlíteném azt is, hogy a modellező közösségeknek (baráti társaságoknak) is fontos szerepe lehet az itt leírtak alkalmazásában. A deviáns, magatartásával, repülésével másokat veszélyeztető sporttársakat, ha jobb belátásra bírni nem lehet őket, el kell tanácsolni. Saját érdekünkben. |