|
Méhész
István vagyok. Üdvözöllek Betyár honlapján!
Az oldal 1024 x 768 pixeles felbontásban
készült
|
Utolsó frissítés:
2010. 01. 10. |
|
Sok
probléma volt ezzel a lappal, ezért egy kicsit sokáig tartott rendbe
szedni. A külső maradt a régi, csak a tartalom bővült egy
kicsit. |
Az eget
és a földet híd köti össze.
A neve szivárvány. Túloldalán hatalmas, messzi világ rejtõzik, dús, zöld
fûvel borított rétekkel, hegyekkel és völgyekkel.
Amikor egy szeretett kisállat elpusztul, erre a szépséges vidékre kerül,
ahol mindig van elég enni- és innivaló, az idõ pedig langyos tavaszi
napokra hasonlít. Az öreg és törékeny állatok itt megfiatalodnak, és
egymással játszanak, elégedetten és békességben.
Mindössze egyetlen dolog hiányzik. Nem lehet velük az a bizonyos személy,
aki annyira szerette õket a földön. Úgyhogy csak szaladgálnak és
játszadoznak, míg egyikük egy szép napon abbahagyja a játékot, és felnéz.
Az orra hirtelen megremeg...
A füleit felcsapja...
Szemeit kimereszti...
És akkor meglát minket, és hirtelen rohanni kezd, el a többiektõl.
A karunkba kapjuk és szorosan átöleljük.
Arcunkra újabb és újabb és újabb nedves puszikat kapunk, és végre újból hû
kedvencünk szemébe nézhetünk.
Azután együtt átmegyünk a szivárvány alatt, hogy soha többé ne váljunk el
egymástól.
Ismeretlen
szerzõ
|
