Elsõ kapcsolási rajzunk, egy egyszerû, de látványos kis kapcsolás, mely két LED diódát villogtat, felváltva. Alkalmas lehet kerékpárra, figyelemfelkeltõnek, vagy terepasztalunkhoz, fénysorompónak. A felhasználásnak csak fantáziánk szab határt.
Íme a kapcsolási rajz:

Mint a rajzon látható, kevés alkatrészbõl összeállítható, egyszerûen mûködõ kapcsolásról van szó. A táplálásához (elektromos áram) egy 9 V-os elem elegendõ, ezzel hosszú ideig és megbízhatóan mûködik. A kapcsolás megbízhatóan mûködik 6V-tól 12V-ig bármekkora egyenáramú feszültségrõl.
Néhány dolog, amire oda kell figyelni a megépítés során:
- A kondenzátorok polaritását ne cseréljük fel! (Az alkatrészen megjelölik legalább az egyiket.)
- A telep polaritására figyeljünk, a telepen szintén jelölik a polaritást.
- Az ellenállásokat ne cseréljük össze! Ha nincs számokkal rajtuk az értékük, használjuk a színes gyûrûket az érték meghatározásához. Segítségképpen >>> ide kattintva <<< megnézhetjük a színkódok jelentését. Ha ez sem segít, vagy valami ismeretlen módon kódolt érték van az ellenálláson, illetve, ha nem vagyunk teljesen biztosak magunkban, segít az ellenállásmérõ mûszer.
Az ellenállások nem polarizált alkatrészek, bárhogyan az áramkörbe illeszthetõek.
A tranzisztorok kiviteltõl függõen különbözõ módon készül "lábkiosztással" vannak ellátva. Mivel a lábak (kivezetések) felcserélése adott esetben akár a tranzisztor végleges és visszavonhatatlan sérülését is okozhatja (enyhe voltfüst és amperszag kíséretében a tranzisztor megsemmisül... béke poraira), ezért figyelnünk kell a lábak kiosztására is. Nem annyira az értéke miatt fontos ez, hanem mert el kell menni, és újat kell venni.
A lábkiosztás azonosításához az alábbi rajz segítséget nyújt:

A többi tranzisztipusok lábkiosztásai: >>> itt találhatóak <<<
Ugye emlékszünk még? Az NPN tranzisztor a rajzon az alábbi lábakkal rendelkezett:

A rajzok szerint tehát tranzisztorunkat már helyesen köthetjük be.
A LED (világító dióda) bekötése még egyszerûbb. A LED egyik kivezetése rövidebb, ez a katód. Ez a LED falán lévõ egyenes részhez közelebbi kivezetés. Az alábbi rajz segít a meghatározásban:

Figyelni kell azonban, hogy a kapcsolási rajzon egymást keresztezõ vonalak (a vezetékek stilizált ábrázolása) a gyakorlatban nem jelenti azt, hogy a vezetékeket valóban össze is kell kötni. Ahol összeköttetésre van szükség, ott a vezetékek találkozási pontjába egy pöttyöt is rajzolnak.
A kapcsolást elõször célszerû egy úgynevezett "próbapanelon" megépíteni. Ilyen próbapanelt érdemes elõre elkészíteni, amin késõbb kipróbálhatóak a kapcsolások, és elvégezhetõek a kisebb-nagyobb módosítások, javítások. (Sajnos, a szakirodalomban, és az Interneten is, sok olyan rajz található, melyek a gyakorlatban nem, vagy nem megfelelõen mûködnek.) A nem megfelelõ kapcsolást felesleges a nehéz munkával elkészített NYÁK lemezre tenni, kipróbálás nélkül. A NYÁK lemezekrõl >>> itt <<< bõvebben szólok.
A NYÁK lemezek vezetékelési rajzai a legtöbb esetben nem is hasonlítanak a kapcsolási rajz vezetékeléséhez. Ezek kialakítására némi fantázi is szükségeltetik, no meg a beépítendõ alkatrészek méreteinek pontos ismerete, ennek ellenére ez nehéz, fáradtságos, sõt olykor idegölõ munka. De a számítástechnika erre is segítséget nyújt, mint oly sok minden másra is! Léteznek olyan programok, melyek ezt a feladatot leveszik a vállunkról, és megtervezik (helyettünk) a NYÁK rajzát. Ezek közül az egyik legjobb az Eagle nevû. Képes egy, illetve kétoldalas NYÁK-ot tervezni. Használatához azonban minimális angol nyelvismeret szükségeltetik, de így sem túl nehéz.
Akkor hát folytassuk valami mással... Harcolj a spam ellen! Katt ide!