Prológus

 

1711 Az Atlanti Óceánon Az Advena Avis nevű hajón---

Alkímia.

Bölcsesség és technika, ami az ókori Egyiptomból származik és ezzel egy időben egy kultúra.

Egyiptomi művészetként indult, később keveredett a görög filozófiával és hermetikus hagyományaival. Majd átszelte Arábiát és lassan beszivárgott az európai reneszánszba.

A művészet űzésének lényege az olcsó fémek arannyá változtatása vagy az élet megteremtése Isten kezei nélkül.
Ám a végső cél az örök élet titkának megszerzése... Nem, még ez se számít "végsőnek". Az alkimisták céljai nem ismernek határokat.
Képesek lennének életük végégig beletemetkezni a kutatásaikba, hogy a lehetetlent lehetségessé változtassák. Viszont ha elérnék ezt a célt, "lehetségessé" válna, és a végső cél eltűnne. De amíg ez be nem következik, tovább kergetik a lehetetlent, belefojtva magukat reménybe és bölcsességbe. Más szóval elvesznek a küldetésben.

Az idő állandóan változik. A való világ káoszában, az alkimisták mélyen megbecsülték a hős képességeit - vészterhes időkben,
mikor minden oldalról akadályok vették őket körül és mikor társaik irigységének célpontjai voltak; mindeközben
tovább feszegették művészetük határvonalait. De az efféle munka nem volt gyümölcstelen... Newton, az alkimista
felfedezte a gravitációt. És a modern kori tudósok rengeteg módon járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez.
Az alkímia így bizonyosan nem hamis tudomány.

De néha---- az alkímiát varázslatnak vagy szent képességnek nevezték, és szépszámmal akadtak olyanok, akik megpróbálták
elmosni a különbséget alkímia és tudomány közt, azzal a céllal, hogy eggyé váljanak.

Általában, az átlag emberek könnyen összekeverik az alkímiát a varázslattal, de a valóságban ez két különböző dolog.
Az alkimisták között, vannak akik felhorkantanak az elméleten, miszerint ami imádságokhoz és varázslathoz kötődik
"nem lehet megmagyarázni a tudomány segítségével"... Persze vannak olyanok is, akik csak kísérleteznek vele.

De legyen varázslat vagy démoni művészet, ha létezése bebizonyosodna, akkor "lehetségessé" válna - ez csak attól függ,
hogy képesek-e kinyitni  azt a "lehetetlen" eszközkészletet.

<==>

A hajót betakarta az éj köpönyege.

A sötétségben... csak a "hangra" figyeltek.

Alkimisták voltak, akik távol otthonuktól ismeretlen földeket kerestek.

Ők voltak az elsők, akiknek sikerült megidézniük a "démont".

-Tényleg "démonnak" hívtatok? Áh, rendben. De láttatok már angyalokat vagy akár Istent?
Az a szó, "gonosz" csak az ellentétek első összehasonlításakor létezik.
Áh, mindegy is; 103 év telt el az utolsó megidézésem óta. Csodálatos lett volna, ha három évvel hamarabb idéztek meg,
de... áh, mindegy. Egyébként az "Áh, mindegy " a toldalék mondatom. Ne is figyeljetek rá.
Közvetlenül az agyatokba irányítom a hangomat, szóval ez a dolog a toldalék mondataimmal kicsit furcsa. Áh, mindegy.

Ez a szuper hosszan beszélő "démon" megtartotta az ígéretét és beleegyezett, hogy átadja a "tiltott bölcsességet"
az alkimistáknak, akik felelősek voltak a megidézéséért.

Az alkimisták a következőket mondták:
- Szeretnénk mindent megtanulni a halhatatlanságról.

-Ez a kérés... Nem azt sugallja, hogy titokban halhatatlanok szeretnétek lenni? Áh, mindegy.

A hajó fedélzetén.... az alkimista csoport közepén megjelent egy folyadékkal teli üst.

- Csak meg kell innotok, hogy elnyerjétek a halhatatlanságot. Minden ami ezután történik a ti döntéseiteken múlik. Lehet, hogy halhatatlan vagyok, de a gondolataim teljesen különböznek a tietekétől... Várjatok, várjatok, nyugodjatok meg és jól figyeljetek... Mivel olyan nagylelkű vagyok, ez az elixír több, mint elég a jelenlévőknek. Hagyjátok abba a fecsegést... Nos akkor, ha valaha belefáradnátok a halhatatlan létbe és már a halálra vágytok... - a "démon" magyarázni kezdte a halhatatlanok halálának titkát - Olyanokat kell találnotok, akik ittak az elixírből. Ha ez megvan, a kezeteket tegyétek az illető fejére és gondoljátok azt "Enni akarok". Igazából elég, ha erősen kívánjátok. Így a társatok, aki a halálba vágyik a jobb kezetekbe szívódik és élete véget ér. Ez az "evés" csak egy módszer arra, hogy a másik minden tudását és képességét magatokévá tegyétek. Ily módon az utolsónak harminc ember felhalmozott bölcsessége lesz a birtokában. Ha ez a bizonyos személy is megunja az életet, újra meg kell idéznie. Akkor majd én felfalom és elnyerem a 30 ember tudását... De figyelmeztetlek titeket vannak kockázatok... Azok, akik megitták az elixírt nem használhatnak többé "hamis neveket". Olyan lesz, mint egy mentális kényszer... Ha átlagembereknek mutatkoztok be, semmi probléma. Viszont a valódi neveteket kell  használnotok, ha más halhatatlanokkal találkoztok. A testetek visszautasítja majd a hamis személyazonosság megalkotását...
Ha ezt nem teszem meg, soha nem találnátok meg egymást...

Az alkimisták töprengtek egy kicsit, de végül elosztották az alkohol illatú italt egymás között.

- Hm, igaz is... Még mindig ott a szerződésünk, hogy mindent megtanítok... Bár nem igazán értem mit értetek minden alatt,
ezért egyenlőre csak az elixír receptjét mondom el. De csak annak az alkimistának, aki megidézett.
Ha a többiek is meg akarják tudni, őt kérdezzék.

Miután ezt elmondta, az alaktalan "démon" átadta a kiválasztottnak a híres "tudást". A fiatalember nem tudta mi történt vele, de valahogy megértette, mert beültették az emlékezetébe.

A démon hangja elhalkult, végül teljesen eltűnt.

A férfi, aki a "tudást" kapta az egész estét gondolkodással töltötte.
   Végül úgy döntött testvérével is megosztja a titkot, aki szintén a hajón tartózkodott.
Már félúton járt mikor eszébe jutott valami, és a rákövetkező reggel kijelentette.
- Örökre el akarom zárni ezt a tudást.

Bár az alkimisták ellenezték ezt, a döntés már végleges volt.

És azon az estén megtörtént.

A kiválasztott az éj közepén egy idegen személy jelenlétét érezte, ezért kinyitotta szemét...... A szoba közepén egy jóbarátja állt.
Keze a vele szemben alvó testvére, Gretto fején volt.

Abban a pillanatban teljesen magához tért, de már túl késő volt. A saját testvére és barátja...
Nem, abban a pillanatban, mintha csak varázslat lenne, a saját testvérét beszippantotta társa jobb keze.

-Lehetetlen, nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan megtörténik.
Motyogta a sötétségben rejtőzködő démon, miközben a jelenetet figyelte.
-Én legyeztem a tüzet, de... ezért önző faj az embereké. Élvezetes ezt nézni, de.... - melankólikus hangon hozzátette - Ezúttal biztosan megtörténik.

Hangja ismét eltűnt. Nem maradt utána más csak sötét üresség, mintha ott sem lett volna.

És így az idő folyt tovább.

←Előző fejezet | Következő fejezet→