Frissítve: Tollászkodó/Saját történetek (2015. 03. 02.)



Köszöntelek a honlapomon!

Treitz Tamás vagyok. 1975-ben születtem, Babarcon lakom. Ez a község Baranyában, Mohácstól 10 km-re található. (Térkép) Már gyermekkoromban is vonzódtam a madarakhoz. Szerettem kint a természetben mászkálni. Ez a mai napig sem változott, bár jóval kevesebb időm jut rá.
Kisiskolás koromban, kacagó gerlékkel kezdtem a pályafutásomat. Ezen kívül, megfordult a kezem alatt papagáj, pinty, kanári is. 12 évesen fogtam egy postagalambot és ekkor elindult valami komolyabb dolog. A postagalambok mások voltak, mint az addigi madarak. Ki lehetett engedni őket, 'szabadok' voltak, de mégis az enyémek.   Általános isi után, Bajára jártam tanulni. Itt az órák közötti szünetekben, a magasban keringő galambfalkákat szemléltem. Nagyon tetszettek azok a magasban vibráló apró, fehér pontok. Jó időben, 2-3 falka is repült a város felett. Az egyik csapat megülését sikerült kifigyelnem. Éppen az iskola közelében lakott a tenyésztő, ahova be is kéretőztem egy kis szemlére. Hamar vettem is két pár budapesti magasröptűt.  Nagy lendülettel kezdtem őket tenyészteni, alig vártam, hogy legyen már valami létszám. Aki élt és mozgott, annak repülni kellett. Igaz, csak hétvégente, meg az ilyen, olyan iskolai szünetekben. Néhány kóborpéldányt is sikerült lehúzni a magasból. Idővel, sajnos többször elmagaslott a falka és a néhány visszatérő egyed is lassan elkopott. Ez a magasröptű időszak kb. 4 évig tartott. Ezután, a galambászat terén, rémálmokkal tarkított, szünet következett. Egyre gyakrabban álmodtam galambokkal, de minden ébredéskor szembesültem a szomorú valósággal. Nincs is galambom! Végül elhatároztam, hogy ismét galambot szerzek. Régi szaklapokat nézegettem, amikor egy 1978-as Galambjaink című újság címlapján (apám galambász múltjának köszönhető) megpillantottam, egy kiskunfélegyházi keringőt. (Fotó) Ez volt az a pillanat, amikor minden eldőlt. Vagy ilyet, vagy semmit!
Kiállítási katalógusokat böngésztem át, és elkezdtem érdeklődni a környéken, de mindig zsákutcába futottam. -Volt, de már nincs! Ilyen és ehhez hasonló válaszokat kaptam.
Végül 1996-ban sikerült beszerezni egy pár fekete szívest. Azt is egy ismerősöm hozta, 'x' helyről. Nem volt komolyabb szándékom velük, csak rohadtul tetszettek. Az első tojóm pl. csak nyomokban hordozta magán a szívrajzra jellemző mintázatot, de ez sem zavart, mert megvolt amit szerettem volna. Amikor már kialakult valami létszám, elkezdtem hajtani őket, ahogy időm engedte. Érdekes módon a frissen beszerzett két tojó, (amelyek korábban zárt tartásban voltak) lettek az akkori falka húzó tagjai. A 20-25 perc repülési idő átlagos volt, de néhány alkalommal 45 percet is szálltak. Időhiány miatt a hajkurászás abbamaradt. 
2003.-ban sikerült összehoznom egy új galambházat, ekkor már a saját házam udvarán. Ezzel egy kicsit kultúráltabb környezetbe helyezhettem a kedvenceimet. Egy ideig, tartottam 2 pár budapesti magasröptűt is. Az volt a szándékom, hogy visszaszoktatom a galambjaimat a repülésre. Sajnos ez hosszú éveken keresztül csak terv maradt. 2011.-ben, viszont már vannak sikerek. Erről a T&T menüpontban bővebben lehet olvasni. Az új dúc kialakítása utáni első években, még több galambom volt. A 2 pár budapesti, meg fésűsből is 18-20 pár. Négy színben, fekete, kék, vörös és sárga szíveseket tartottam.
2010.-ben
készítettem egy új költőszekrényt, ami már az Uniós elvárásoknak is megfelelt. Ezzel viszont, a tartható galambok létszámát 12 párra maximáltam. Galambjaim jelenleg kék, kék fakó, sárga, vörös, fekete és olaj színben vannak. A kezdetekben fekete, vagy vörös szívesek tetszettek inkább. Talán a nagyobb kontraszt miatt szebbnek tűntek?! Mostanra viszont, a galambjaim zöme kék.
Ezeket a madarakat önző módon, saját magam örömére tartom. Valamikor, jártam kiállításra is. Ezen a környéken sajnos nem nagyon tartják ezt a fajtát, így a kiállítások többnyire konkurencia hiányában zajlottak. Ezeken a rendezvényeken, a fajta reklámozása sem volt elhanyagolható szempont számomra. Olyan nagy érdeklődést azonban nem tapasztaltam, ezért a kiállításoknak nem láttam értelmét a továbbiakban. 
Szeretném azt hinni, hogy a galambjaim maximálisan jól érzik magukat az általam megteremtett körülmények között. Nekem ez a legfontosabb, részben ezért is kihagyom a 'stresszes' kiállításokat. Az Internetnek köszönhetően a reklám már így is megvan. Én nap, mint nap élvezem a társaságukat, és ennél több nem is kell!
Jó lenne, ha többen tartanák ezt a galambot itt Baranyában is. A kiállítások és börzék alkalmával azt tapasztaltam, hogy sok ember, keze alatt megfordult már a fajta. Kitartás hiányában, viszont hamar feladták. Ezt nagyon sajnálom, de talán nem csoda. Több odafigyelést igényel a kiskunfélegyházi keringő, mint egy átlagos fajta. Nekem is vannak rossz pillanataim, amikor azt kérdezem magamtól: Miért 'szenvedek' ezzel a fajtával? Szerintem a  látvány magáért beszél, még az én szintemen is!!
Azt hiszem ennyi lenne egyszer!
A fotók alapján, mindenki egyénileg alkothat véleményt a galambjaimról. Igyekszem jó irányba terelni az állományt.
A vendégkönyvembe is lehet írni, ha van hozzá mersze valakinek. Aki úgy érzi örömmel szívna egy kis tollpúdert a galambházamban, ám legyen. Látogatási idő, előzetes egyeztetés alapján. Néhányan már éltek a lehetőséggel és mindenki túlélte! Madárszerető, humoros ember vagyok!:)))

Kellemes nézelődést, és olvasgatást.
Köszönöm a látogatást!
                                                                            Treitz Tamás

Lap tetejére!

 

 2T. 2008.-2011.

  Bemutatkozás
  Fajtaleírás
  Galéria
  Tollasbál
  T&T
  Linkek
  Vendégkönyv
  Kapcsolat