Gyerekszájak
*Képgaléria*
2008. december 2. kedd
Most
csak azért írok egy pár sort, hogy
bevezessem a következőket:
Minden hónap jobb oldalon archiválva lesz. Így már megjelent a november. Ezen kívül: eltérek a hagyományos blog szerkesztéstől, mert nehéz lenne minden hónapban megfordítani a posztokat, szóval alul írok hozzá napról - napra. Mivel szeretném kézbe adni négy év múlva, mint emléket - ezt a naplót, alkalmazkodni kell a papír diktálta feltételekhez. Lapozható legyen, és sorban lehessen olvasni.:))
Holnap Récsei, randevú a Mikulással (reményeim szerint), beszámoló - természetesen - lesz.
2008. december 3. szerda
Minden hónap jobb oldalon archiválva lesz. Így már megjelent a november. Ezen kívül: eltérek a hagyományos blog szerkesztéstől, mert nehéz lenne minden hónapban megfordítani a posztokat, szóval alul írok hozzá napról - napra. Mivel szeretném kézbe adni négy év múlva, mint emléket - ezt a naplót, alkalmazkodni kell a papír diktálta feltételekhez. Lapozható legyen, és sorban lehessen olvasni.:))
Holnap Récsei, randevú a Mikulással (reményeim szerint), beszámoló - természetesen - lesz.
2008. december 3. szerda
Negyedikek
lettünk, vásárlási
utalványt
nyertünk, csokit és virágot kaptunk!
Torta is
volt:))) Képek hamarosan lesznek, fel fogom tenni, ahogy el
tudom dönteni, honnan is lesz. Mert telefonon
készítettem, de készültek
profi képek
is, azt hiszem, azt kellene megvárnunk! Ugye?
Amúgy teljes izgalom van, hiszen hamarosan Mikulás, közeleg a téli szünet, a szép ünnepek, már lassan mellékes is, hogy napról napra okosodtok, minden nap újat tanulva, egyre feljebb és feljebb kerülve a képzeletbeli lépcsőn.
Most csak ennyit, mert épp valami izgalmas ügyön dolgozom:))) Jó éjt.
Amúgy teljes izgalom van, hiszen hamarosan Mikulás, közeleg a téli szünet, a szép ünnepek, már lassan mellékes is, hogy napról napra okosodtok, minden nap újat tanulva, egyre feljebb és feljebb kerülve a képzeletbeli lépcsőn.
Most csak ennyit, mert épp valami izgalmas ügyön dolgozom:))) Jó éjt.
2008.
december 6. szombat
Az úgy volt, hogy tegnap egész nap izgultunk:))). Már az első óra előtt volt olyan osztály, ahová Mikulás becsente az ajándékokat. Mi meg csak vártunk... Tanulni nem nagyon tudtunk, nem csak az izgalomtól, hanem - sajnos - sok hiányzónk is volt (az osztály fele), új, kora téli vírus miatt. Ilyenkor nem megyünk tovább az anyaggal, gyakorolunk, játszunk. Az egyik órán keszíneztük a maradék képeket a Mikulás sapkája meséből, és egy nagyon merész vállalkozásba kezdtem, hihetetlen nagy próbatétel elé állítottalak benneteket. Én tudtam, hogy jön a Mikulás, (mert a felnőttek ezt valahogy mindig tudják, mikor jön és mikor küld csak ajándékot) a mese vázlatát elkezdtem veletek, és rávettelek benneteket, hogy a saját szavaitokkal meséljétek el. Nem is mondtam, hogy Mikulásnak előadjuk, de szerintem sejtettétek. És akkor csoda történt. Annak ellénre, hogy nagyon meg voltatok illetődve, és nagy volt a meglepetés, amikor Mikulás kérte, énekeljetek valami szépet, szinte egy emberként mondtátok, jöjjön a mese! És akkor... hú.... majdnem elájultam! Beálltatok, abba a sorrendbe, ahogy egyszer elpróbáltuk, gyönyörűen, bátran, édesen és kedvesen ELMESÉLTÉTEK NEKI A MESÉT!!! Szinte próba nélkül, mert egyetlen egyszer néztük át, de az igaz, hogy gyakorlás nélkül. Na, babák, itt egy komoly elhatározásra jutottam! A Jó Isten sem ment meg benneteket attól, hogy nagy és szép előadásokat tartsunk! Két év múlva ott leszünk a "világot jelentő deszkákon"! Csodákat fogtok tenni, az már biztos. Már csak nekem kell hozzá kitalálnom, és megteremtenem ezt-azt.
Visszatérve a Mikulás ünnepre. Készültek képek, és még jönnek újak, amiket Balázs anyukája ígért. De addig is ezeket nézegessétek.
Bencus nem volt velünk, mert ő nagyon rosszul érezte még magát pénteken, de folyamatosan gondoltunk rá, gondolatban velünk volt.
Mikulás nagyon felkészült volt "belőlünk". Íme, itt a három oldalas levele, amit emlékbe nálunk hagyott. Rákattintva a képekre, nagyban olvasható!
2008. december 8. hétfő
A képeket frissítettem, letölthetőek, szépek. Akár innen is.
2008. december 11. csütörtök
Jaj, babák, olyan nehéz napom volt! Ettől - gondolom - nektek sem volt egy leányálom! Zűrös két óra (vándoroltunk "teremről teremre", na jó, nem igaz, mert az ebédlőben leparkoltunk:))))), aztán a harmadik órára hazaértünk. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Kihúzta mindenki a titkos barátját a karácsonyi "bulira". Ez lesz az első közös karácsonyunk, remélem, tetszeni fog nektek.
Tegnap nem volt időm beblogolni valami fontosat. Tanultunk egy új (bonyolult) játékot: "Adok neked egy kutyát". Döbbenetes volt, milyen hamar megtanultátok! Az hagyján, de ma már kértétek, és bugyborékolva tudtok rajta nevetni, annyira élvezitek. Én meg azt, hogy ennyire élvezitek. Szuper jó szórakozást szereztem (magamnak:))))!!!
2008. december 13. szombat
Nagyon jó volt a színházi előadás! Jókedvű, korszerű. Egy jó gyerekelőadás (egyik) ismérve, hogy születik alatta szlogen. Most nekünk is lett: "tutyi-mutyi, tsdzs!" :)) És annyira jó, hogy családi program volt, mert így a szüleitek is tudják, hogy miről beszélünk, ha idézgetünk. Nyári Oszkár munkásságát eddig is nagyon becsültem. Most is a Karaván Művészeti Alapítvány előadását láttuk, a Pinceszínházban.
Fogunk ilyet máskor is csinálni Majd figyelek, és ha olyan időpontban, olyan darab megy, olyan helyen, ami nekünk jó, menjünk együtt. Na?
2008. december 19. péntek
Lassan kimegyünk ebből az évből. Ez azt jelenti, hogy ünnepelünk is együtt. Mindig nagy izgalom nekem a karácsonyi ünnepség, mert első sorban családi ünnepnek gondolom, de mindenképpen szükség van arra, hogy összetartozásunkat, szeretetünket az osztályban is kifejezzük egymás felé. Erre mindig adtam is!
De most valahogy olyan hirtelen tört ránk a karácsony, szinte fel sem tudtam ocsúdni. Valahogy mégis összehoztuk! Nagyrészt azért sikerült, mert nagyon édesek vagytok, szeretitek a meglepetéseket, és komolyan veszitek a titkot is. Ezt onnan tudom, hogy nekem egy fantasztikus meglepetést készítettetek Kata nénivel, és mindvégig titokban tartottátok.:))) Nagyon köszönöm mindnyájatoknak a Karácsony című képes mesekönyvet! Szuper! És gyönyörű emlék lesz nekem.
Hetek óta készülünk a karácsonyra. (pontosan négy hete, ez nem véletlen:)))) Adventi koszorú, ajtó kopogtató díszített minket, és az a különleges adventi naptár, ami kicsit látszik Norbi mögött a mikulásos képen, és a hóember hasában zsákok vannak, a zsákokban meglepik, és minden nap nyitottunk zsákot. Volt, hogy kétszer is:)) A Titkos Barát játék bevezetéseként neveket húztunk, ki kinek vesz ajándékot. Persze fokozta a hangulatot a karácsonyfadíszítés versenye is, és a csúcspont a mai ünnepség volt.
Terített, gyertyával díszített asztal, zene, karácsonyfa, fények... Nagyon örültem annak, hogy mindenkinek jött valakije hozzánk, hoztak sütit, szörpit, mindenki jókedvű volt. Énekeltünk, csillagszóróztunk (jut eszembe, sajnos a mosdóban hagytam a vizes pohárban összegyűjtött, elégett csillagszórókat, holnap reggel azzal kezdek!) Az idei attrakció pedig kis power pointos vetító show volt. Az első, beköszöntő bemutató megható volt, nagy csöndebn hallgattuk, csodáltuk végig. Aztán kissé felnőttes gondolatok követték a szép verset, de - örömömre - ti is jól értettétek, és érdekelt benneteket végig. A legvégén igazi hahotázás zárta a sort, hatalmasakat nevettünk a gyerekek éles szemű meglátásain és őszinte véleményein, amik a szeretetről jutottak eszükbe. Végül bontogattátok ajándékokat, személyes ünnepi jókivánságokkal. Szerintem nagyon helyes délután volt. Legközelebb már csak jövőre találkozunk néhányatokkal, holnap nem lesz teljes a létszám. Akik lesznek, azokkal kipróbáljuk az új társasokat, mert osztályajándékot is hozott a Jézuska.
Január ötödikéig pedig egyetlen tisztem maradt, miután a blog is szünetelni fog, a jókívánságaimat eljuttassam az olvasókhoz, és jó pihenést kívánjak a téli szünetre!
Az úgy volt, hogy tegnap egész nap izgultunk:))). Már az első óra előtt volt olyan osztály, ahová Mikulás becsente az ajándékokat. Mi meg csak vártunk... Tanulni nem nagyon tudtunk, nem csak az izgalomtól, hanem - sajnos - sok hiányzónk is volt (az osztály fele), új, kora téli vírus miatt. Ilyenkor nem megyünk tovább az anyaggal, gyakorolunk, játszunk. Az egyik órán keszíneztük a maradék képeket a Mikulás sapkája meséből, és egy nagyon merész vállalkozásba kezdtem, hihetetlen nagy próbatétel elé állítottalak benneteket. Én tudtam, hogy jön a Mikulás, (mert a felnőttek ezt valahogy mindig tudják, mikor jön és mikor küld csak ajándékot) a mese vázlatát elkezdtem veletek, és rávettelek benneteket, hogy a saját szavaitokkal meséljétek el. Nem is mondtam, hogy Mikulásnak előadjuk, de szerintem sejtettétek. És akkor csoda történt. Annak ellénre, hogy nagyon meg voltatok illetődve, és nagy volt a meglepetés, amikor Mikulás kérte, énekeljetek valami szépet, szinte egy emberként mondtátok, jöjjön a mese! És akkor... hú.... majdnem elájultam! Beálltatok, abba a sorrendbe, ahogy egyszer elpróbáltuk, gyönyörűen, bátran, édesen és kedvesen ELMESÉLTÉTEK NEKI A MESÉT!!! Szinte próba nélkül, mert egyetlen egyszer néztük át, de az igaz, hogy gyakorlás nélkül. Na, babák, itt egy komoly elhatározásra jutottam! A Jó Isten sem ment meg benneteket attól, hogy nagy és szép előadásokat tartsunk! Két év múlva ott leszünk a "világot jelentő deszkákon"! Csodákat fogtok tenni, az már biztos. Már csak nekem kell hozzá kitalálnom, és megteremtenem ezt-azt.
Visszatérve a Mikulás ünnepre. Készültek képek, és még jönnek újak, amiket Balázs anyukája ígért. De addig is ezeket nézegessétek.
Bencus nem volt velünk, mert ő nagyon rosszul érezte még magát pénteken, de folyamatosan gondoltunk rá, gondolatban velünk volt.
Mikulás nagyon felkészült volt "belőlünk". Íme, itt a három oldalas levele, amit emlékbe nálunk hagyott. Rákattintva a képekre, nagyban olvasható!
2008. december 8. hétfő
A képeket frissítettem, letölthetőek, szépek. Akár innen is.
2008. december 11. csütörtök
Jaj, babák, olyan nehéz napom volt! Ettől - gondolom - nektek sem volt egy leányálom! Zűrös két óra (vándoroltunk "teremről teremre", na jó, nem igaz, mert az ebédlőben leparkoltunk:))))), aztán a harmadik órára hazaértünk. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Kihúzta mindenki a titkos barátját a karácsonyi "bulira". Ez lesz az első közös karácsonyunk, remélem, tetszeni fog nektek.
Tegnap nem volt időm beblogolni valami fontosat. Tanultunk egy új (bonyolult) játékot: "Adok neked egy kutyát". Döbbenetes volt, milyen hamar megtanultátok! Az hagyján, de ma már kértétek, és bugyborékolva tudtok rajta nevetni, annyira élvezitek. Én meg azt, hogy ennyire élvezitek. Szuper jó szórakozást szereztem (magamnak:))))!!!
2008. december 13. szombat
Nagyon jó volt a színházi előadás! Jókedvű, korszerű. Egy jó gyerekelőadás (egyik) ismérve, hogy születik alatta szlogen. Most nekünk is lett: "tutyi-mutyi, tsdzs!" :)) És annyira jó, hogy családi program volt, mert így a szüleitek is tudják, hogy miről beszélünk, ha idézgetünk. Nyári Oszkár munkásságát eddig is nagyon becsültem. Most is a Karaván Művészeti Alapítvány előadását láttuk, a Pinceszínházban.
Fogunk ilyet máskor is csinálni Majd figyelek, és ha olyan időpontban, olyan darab megy, olyan helyen, ami nekünk jó, menjünk együtt. Na?
2008. december 19. péntek
Lassan kimegyünk ebből az évből. Ez azt jelenti, hogy ünnepelünk is együtt. Mindig nagy izgalom nekem a karácsonyi ünnepség, mert első sorban családi ünnepnek gondolom, de mindenképpen szükség van arra, hogy összetartozásunkat, szeretetünket az osztályban is kifejezzük egymás felé. Erre mindig adtam is!
De most valahogy olyan hirtelen tört ránk a karácsony, szinte fel sem tudtam ocsúdni. Valahogy mégis összehoztuk! Nagyrészt azért sikerült, mert nagyon édesek vagytok, szeretitek a meglepetéseket, és komolyan veszitek a titkot is. Ezt onnan tudom, hogy nekem egy fantasztikus meglepetést készítettetek Kata nénivel, és mindvégig titokban tartottátok.:))) Nagyon köszönöm mindnyájatoknak a Karácsony című képes mesekönyvet! Szuper! És gyönyörű emlék lesz nekem.
Hetek óta készülünk a karácsonyra. (pontosan négy hete, ez nem véletlen:)))) Adventi koszorú, ajtó kopogtató díszített minket, és az a különleges adventi naptár, ami kicsit látszik Norbi mögött a mikulásos képen, és a hóember hasában zsákok vannak, a zsákokban meglepik, és minden nap nyitottunk zsákot. Volt, hogy kétszer is:)) A Titkos Barát játék bevezetéseként neveket húztunk, ki kinek vesz ajándékot. Persze fokozta a hangulatot a karácsonyfadíszítés versenye is, és a csúcspont a mai ünnepség volt.
Terített, gyertyával díszített asztal, zene, karácsonyfa, fények... Nagyon örültem annak, hogy mindenkinek jött valakije hozzánk, hoztak sütit, szörpit, mindenki jókedvű volt. Énekeltünk, csillagszóróztunk (jut eszembe, sajnos a mosdóban hagytam a vizes pohárban összegyűjtött, elégett csillagszórókat, holnap reggel azzal kezdek!) Az idei attrakció pedig kis power pointos vetító show volt. Az első, beköszöntő bemutató megható volt, nagy csöndebn hallgattuk, csodáltuk végig. Aztán kissé felnőttes gondolatok követték a szép verset, de - örömömre - ti is jól értettétek, és érdekelt benneteket végig. A legvégén igazi hahotázás zárta a sort, hatalmasakat nevettünk a gyerekek éles szemű meglátásain és őszinte véleményein, amik a szeretetről jutottak eszükbe. Végül bontogattátok ajándékokat, személyes ünnepi jókivánságokkal. Szerintem nagyon helyes délután volt. Legközelebb már csak jövőre találkozunk néhányatokkal, holnap nem lesz teljes a létszám. Akik lesznek, azokkal kipróbáljuk az új társasokat, mert osztályajándékot is hozott a Jézuska.
Január ötödikéig pedig egyetlen tisztem maradt, miután a blog is szünetelni fog, a jókívánságaimat eljuttassam az olvasókhoz, és jó pihenést kívánjak a téli szünetre!