Gyerekszájak
*Képgaléria*
2009.
október 1. csütörtök
Sziasztok, Kata néni vagyok, muszáj valamit elmondanom nektek, mert nagy örömöt szereztetek nekem.
Ma is nagyot alakítottatok. Kedden beszéltünk utoljára arról, amiket ma kérdeztem az állatok világnapjához kapcsolódó totóban, és tudtátok a válaszokat :). A helyben történő javításban Sz. Norbi, Csenge és Balázs egymást váltva segítettek. Plusz a képeken is felismerték azokat az állatokat, amiket mutogattam nektek, pedig csak kedden mondtam el, melyik, mi. Bár magatoktól is nézegették a könyveket, na mindegy, végül is ez a normális nálunk, nem tudom, min vagyok meglepve :D. Olyan büszke vagyok rátok :).
2009. október 4. vasárnap
Tudjátok, van olyan, hogy az embernek kevés ideje van, az azért szokott lenni, mert sok a dolga. Sajnos, most így jártam én is, mert kicsit sokat dolgoztam az utóbbi napokban, így elhanyagoltam a blogunkat. De már lassan majd visszatér az életem a rendes kerékvágásba, és kicsit több időt tudok itt is eltölteni.
Pedig már sok minden történt velünk.
Pénteken végül megírtuk az év eleji matek felmérőt (hát, sikerült, ahogy sikerült, de nem lett rossz), egész héten állatos programok voltak a suliban (szerencsére, Kata néni tudósított erről, legalábbis egy részéről), aztán egyre okosabbak leszünk:))), többek között már csak egy betű van hátra ahhoz, hogy hivatalosan is olvassunk. Mert, ugye eddig csak inkognitóban olvastatok el mindent. De holnap jön a ty, és utána már csak a ly. Aztán készen vagyunk. Jöhet az új olvasókönyv, a sárkányos nyelvtan, stb....
Meg lassan el kell kezdenünk azzal foglalkozni, amit tanulás mellett csinálunk. (versek, meg ilyesmi)
2009. október 7. szerda
A sírós óra
Én nem mondom, hogy lennie kell ilyennek, de hát, előfordul, hogy van. Ami pedig megtörtént, az megtörtént. Ez pedig megtörtént. A kérdés, mit viszünk magunkkal tovább ebből?
Történt ugyanis, hogy matematika óra bemelegítő játéka alatt kiborult nálam a bili. Két olyan reakció is történt egymás után, amit amúgyis nehezen viselek, és egy éve (eddig sikerrel) próbállak benneteket egyengetni, hogy szokjatok le ilyesforma viselkedésről. Vannak időszakok, amikor jobban sikerül, van, hogy nem annyira...
Ma a kiesős játék első fordulója után ketten nem akarták folytatni, mert - mivel kiestek az elsőben (egyébként előbb-utóbb mindenki kiesik eleinte, egy kivételével = azért kiesős), nem volt kedvük. Erre lettem nagyon mérges! Többször szembesültem már ezzel a "nincs kedvem", "nem akarok" - kal. Van, hogy tolerálom is, hisz nem vagyok gyerekkínzó. De szerintem (és nem csak szerintem) alapvetően mindkettőnk kötelessége (a tiétek és az enyém is) az iskola. Így most pipa lettem, hogy pont egy olyan játék hal meg, aminek az egyik legfontosabb stratégiai szerepe van a képzésetekben. Amikor "kimérgelődtem magam", kimentem az osztályból. Volt nagy ijedtség! Szinte mindent hallottam, mert ott álltam az ajtó mögött.:)) Először nekiestetek annak, akinél kiborult a bilim, utána többen sírni kezdtetek, hogy elmentem, és mi lesz veletek, és meg akartátok nézni, hogy elmegyek-e tényleg. Ekkor elbújtam. Majd kis idő múlva, amikor hallottam, hogy csitul a hangulat, beléptem. Három-négy arc még könnyes volt.
És elkezdődött a megbeszélés.
Az alapvető probléma, hogy nem lenne szabad engednem a válogatást. Legalábbis, ami az osztályban szokásos, olyan mértékűt semmi esetre sem. Ez nem üdülő, hogy lehet választani A és B menü között. Ez nem házibuli, hogy vagy van kedvem beállni a játékba, vagy nincs. Nem lehet úgy lemenni a logi órára, hogy azonnal a hangulatot csinálom vele: Jaj, ne! - szokott hangozni. Tesi órára (főleg régebben) volt, hogy nem öltözött át 1-2 ember, mert nincs kedve. Bedobok egy játék kezdést óra elején, ülve marad X vagy Y, mert nincs kedve. Nem tehetek arról, hogy csak játékosan tudok tanítani. Nem tehetek arról, hogy olyan módszereket tartottam meg magamnak, amiket kipróbáltam másoknál, és működött. Azért szerettek tanulni, mert nem ontja az ember a nyakatokba egyszerre a sokat, hanem szépen, finoman, játékokkal átszőve teszi mindezt.
Babák!
Nincs sok időnk. Mindjárt itt az év vége, bármilyen hihetetlen, bár csak most kezdtünk. De az idő hamar szalad. Négy év alatt szeretném, ha MINDENT megtanulnátok, amit képes vagyok átadni. Nem lehet válogatni!!
A sírás végén volt nagy ígérgetés, ölelkezés, remélem, megértettétek az útravalót. Mindenki bocsánatot kért mindenkitől. Én kezdtem: bocsánatot kértem tőletek, hogy elragadtattam magam, ti bocsánatot kértetek attól a társatoktól, akinek "nekiugrottatok", remélem, holnap tiszta fejjel és tiszta lélekkel kezdünk.
2009. október 13. kedd
Szaporodunk...
Ma vendégünk volt. Pontosabban vendégeink. Pontosabban csak az egyik volt vendég, mert a másik látogatónk hazalátogatott. Az van ugyanis, hogy lett egy új osztálytársatok (hivatalosan szerdától), és ma volt az első napja. Holnap is jön, és aztán teljesen:))
Olyan helyesek voltatok! Balázs (mert így hívják) nagyon meglepődött, amikor Burci hajnalban, fél nyolc előtt a nevén szólította, mindenkinek nagyon tetszett az új fiúcska. Segítettétek, szívesen játszottatok és tanultatok vele. Anyukája vele volt egész délelőtt (azért ez érthető). Még azt is elértétek, hogy a tesi órán Balázs beállt a kidobóba. Van helye, lesznek eszközei, könyvei, füzetei, tudása és elképzelése egy szép, új világról. Kell neki sok támogatás, szeretet, türelem, barátság és bátorítás. Nem féltem őt, szerintem ti mindezt képesek vagytok megadni. Majd kívánunk neki sok sikert és szerencsét, szerdától :))))
Hétfőn elkezdtük nyúzni a ty-ny-gy (más néven Anikó néni rémálma) témakört. Nagyon azon gondolkozom, hogy valahogy a házikós és tetriszes mankót felrakom ide, vagyis egyáltalán megpróbálom elkészíteni gépen. Még egy pár napig itt toporgunk, aztán ennyi. Matekból is elindult a 100-as számkör, húúú, van dolgunk, tényleg.
2009. október 22. csütörtök
Ünnepeltünk
Nem könnyű egy 7-8 éves társaságnak elmesélni, mit jelent 1956. október 23. Nem könnyű még azt sem érzékeltetni, hogy miért ünnepeljük. Nem is nagyon várja el senki egy második osztálytól, hogy mindent értsen. De úgy érzem, ma megtettünk mindent annak érdekében, hogy bennetek olyan nyomot hagyjon ez a mai napig nem teljesen tisztázott időszak, amiben jól el tudtok igazodni, elegáns és sokatmondó tisztelgéssel tudjatok ismerethez jutni.
Mindenek előtt köszönettel tartozunk egy nagymamának, aki vállalta, hogy az akkori életükről mesél nekünk. Tizenévesként élte meg a forradalmat, többgyermekes családban, és '56-os emlékeiről mesélt, mi kérdezhettünk. Olyan szépen, nyugodtan és gyermekközelien hallottuk az eseményeket, hogy - biztos vagyok benne - az égő mécses mögött ülő Ani néni egy személyben képviselte az ünnepet számotokra. Az első órát végigbeszélgettük vele, bárki kérdezhetett, kérdeztetek is:))), ő mindig válaszolt, és az óra végére kialakult bennetek az az ünnepélyes hangulat, amivel később elkezdtük az iskolai ünnepély keretein belül szervezett akadályversenyt. Ani néni hozott nektek süteményt és üdítőt, amiről sajnos nincs kép, de mi készítettünk neki tegnap egy kis tálat kagylófestéssel, erről három is van:)))), ezt megmutatom:
Babák, pihenjetek sokat a szünetben, kicsit olvasgassatok is, direkt nem adtam házit, nagyon fáradtak vagytok, most mással kell foglalkozni.
Minden családnak jó pihenést, az ünnepekre békés közös emlékezést kívánok magam és kollégáim nevében.
Sziasztok, Kata néni vagyok, muszáj valamit elmondanom nektek, mert nagy örömöt szereztetek nekem.
Ma is nagyot alakítottatok. Kedden beszéltünk utoljára arról, amiket ma kérdeztem az állatok világnapjához kapcsolódó totóban, és tudtátok a válaszokat :). A helyben történő javításban Sz. Norbi, Csenge és Balázs egymást váltva segítettek. Plusz a képeken is felismerték azokat az állatokat, amiket mutogattam nektek, pedig csak kedden mondtam el, melyik, mi. Bár magatoktól is nézegették a könyveket, na mindegy, végül is ez a normális nálunk, nem tudom, min vagyok meglepve :D. Olyan büszke vagyok rátok :).
2009. október 4. vasárnap
Tudjátok, van olyan, hogy az embernek kevés ideje van, az azért szokott lenni, mert sok a dolga. Sajnos, most így jártam én is, mert kicsit sokat dolgoztam az utóbbi napokban, így elhanyagoltam a blogunkat. De már lassan majd visszatér az életem a rendes kerékvágásba, és kicsit több időt tudok itt is eltölteni.
Pedig már sok minden történt velünk.
Pénteken végül megírtuk az év eleji matek felmérőt (hát, sikerült, ahogy sikerült, de nem lett rossz), egész héten állatos programok voltak a suliban (szerencsére, Kata néni tudósított erről, legalábbis egy részéről), aztán egyre okosabbak leszünk:))), többek között már csak egy betű van hátra ahhoz, hogy hivatalosan is olvassunk. Mert, ugye eddig csak inkognitóban olvastatok el mindent. De holnap jön a ty, és utána már csak a ly. Aztán készen vagyunk. Jöhet az új olvasókönyv, a sárkányos nyelvtan, stb....
Meg lassan el kell kezdenünk azzal foglalkozni, amit tanulás mellett csinálunk. (versek, meg ilyesmi)
2009. október 7. szerda
A sírós óra
Én nem mondom, hogy lennie kell ilyennek, de hát, előfordul, hogy van. Ami pedig megtörtént, az megtörtént. Ez pedig megtörtént. A kérdés, mit viszünk magunkkal tovább ebből?
Történt ugyanis, hogy matematika óra bemelegítő játéka alatt kiborult nálam a bili. Két olyan reakció is történt egymás után, amit amúgyis nehezen viselek, és egy éve (eddig sikerrel) próbállak benneteket egyengetni, hogy szokjatok le ilyesforma viselkedésről. Vannak időszakok, amikor jobban sikerül, van, hogy nem annyira...
Ma a kiesős játék első fordulója után ketten nem akarták folytatni, mert - mivel kiestek az elsőben (egyébként előbb-utóbb mindenki kiesik eleinte, egy kivételével = azért kiesős), nem volt kedvük. Erre lettem nagyon mérges! Többször szembesültem már ezzel a "nincs kedvem", "nem akarok" - kal. Van, hogy tolerálom is, hisz nem vagyok gyerekkínzó. De szerintem (és nem csak szerintem) alapvetően mindkettőnk kötelessége (a tiétek és az enyém is) az iskola. Így most pipa lettem, hogy pont egy olyan játék hal meg, aminek az egyik legfontosabb stratégiai szerepe van a képzésetekben. Amikor "kimérgelődtem magam", kimentem az osztályból. Volt nagy ijedtség! Szinte mindent hallottam, mert ott álltam az ajtó mögött.:)) Először nekiestetek annak, akinél kiborult a bilim, utána többen sírni kezdtetek, hogy elmentem, és mi lesz veletek, és meg akartátok nézni, hogy elmegyek-e tényleg. Ekkor elbújtam. Majd kis idő múlva, amikor hallottam, hogy csitul a hangulat, beléptem. Három-négy arc még könnyes volt.
És elkezdődött a megbeszélés.
Az alapvető probléma, hogy nem lenne szabad engednem a válogatást. Legalábbis, ami az osztályban szokásos, olyan mértékűt semmi esetre sem. Ez nem üdülő, hogy lehet választani A és B menü között. Ez nem házibuli, hogy vagy van kedvem beállni a játékba, vagy nincs. Nem lehet úgy lemenni a logi órára, hogy azonnal a hangulatot csinálom vele: Jaj, ne! - szokott hangozni. Tesi órára (főleg régebben) volt, hogy nem öltözött át 1-2 ember, mert nincs kedve. Bedobok egy játék kezdést óra elején, ülve marad X vagy Y, mert nincs kedve. Nem tehetek arról, hogy csak játékosan tudok tanítani. Nem tehetek arról, hogy olyan módszereket tartottam meg magamnak, amiket kipróbáltam másoknál, és működött. Azért szerettek tanulni, mert nem ontja az ember a nyakatokba egyszerre a sokat, hanem szépen, finoman, játékokkal átszőve teszi mindezt.
Babák!
Nincs sok időnk. Mindjárt itt az év vége, bármilyen hihetetlen, bár csak most kezdtünk. De az idő hamar szalad. Négy év alatt szeretném, ha MINDENT megtanulnátok, amit képes vagyok átadni. Nem lehet válogatni!!
A sírás végén volt nagy ígérgetés, ölelkezés, remélem, megértettétek az útravalót. Mindenki bocsánatot kért mindenkitől. Én kezdtem: bocsánatot kértem tőletek, hogy elragadtattam magam, ti bocsánatot kértetek attól a társatoktól, akinek "nekiugrottatok", remélem, holnap tiszta fejjel és tiszta lélekkel kezdünk.
2009. október 13. kedd
Szaporodunk...
Ma vendégünk volt. Pontosabban vendégeink. Pontosabban csak az egyik volt vendég, mert a másik látogatónk hazalátogatott. Az van ugyanis, hogy lett egy új osztálytársatok (hivatalosan szerdától), és ma volt az első napja. Holnap is jön, és aztán teljesen:))
Olyan helyesek voltatok! Balázs (mert így hívják) nagyon meglepődött, amikor Burci hajnalban, fél nyolc előtt a nevén szólította, mindenkinek nagyon tetszett az új fiúcska. Segítettétek, szívesen játszottatok és tanultatok vele. Anyukája vele volt egész délelőtt (azért ez érthető). Még azt is elértétek, hogy a tesi órán Balázs beállt a kidobóba. Van helye, lesznek eszközei, könyvei, füzetei, tudása és elképzelése egy szép, új világról. Kell neki sok támogatás, szeretet, türelem, barátság és bátorítás. Nem féltem őt, szerintem ti mindezt képesek vagytok megadni. Majd kívánunk neki sok sikert és szerencsét, szerdától :))))
Hétfőn elkezdtük nyúzni a ty-ny-gy (más néven Anikó néni rémálma) témakört. Nagyon azon gondolkozom, hogy valahogy a házikós és tetriszes mankót felrakom ide, vagyis egyáltalán megpróbálom elkészíteni gépen. Még egy pár napig itt toporgunk, aztán ennyi. Matekból is elindult a 100-as számkör, húúú, van dolgunk, tényleg.
2009. október 22. csütörtök
Ünnepeltünk
Nem könnyű egy 7-8 éves társaságnak elmesélni, mit jelent 1956. október 23. Nem könnyű még azt sem érzékeltetni, hogy miért ünnepeljük. Nem is nagyon várja el senki egy második osztálytól, hogy mindent értsen. De úgy érzem, ma megtettünk mindent annak érdekében, hogy bennetek olyan nyomot hagyjon ez a mai napig nem teljesen tisztázott időszak, amiben jól el tudtok igazodni, elegáns és sokatmondó tisztelgéssel tudjatok ismerethez jutni.
Mindenek előtt köszönettel tartozunk egy nagymamának, aki vállalta, hogy az akkori életükről mesél nekünk. Tizenévesként élte meg a forradalmat, többgyermekes családban, és '56-os emlékeiről mesélt, mi kérdezhettünk. Olyan szépen, nyugodtan és gyermekközelien hallottuk az eseményeket, hogy - biztos vagyok benne - az égő mécses mögött ülő Ani néni egy személyben képviselte az ünnepet számotokra. Az első órát végigbeszélgettük vele, bárki kérdezhetett, kérdeztetek is:))), ő mindig válaszolt, és az óra végére kialakult bennetek az az ünnepélyes hangulat, amivel később elkezdtük az iskolai ünnepély keretein belül szervezett akadályversenyt. Ani néni hozott nektek süteményt és üdítőt, amiről sajnos nincs kép, de mi készítettünk neki tegnap egy kis tálat kagylófestéssel, erről három is van:)))), ezt megmutatom:
Az
akadályverseny egy 6 állomásos,
forgószínpad-szerű sorozat volt,
különböző
osztálytermekbe kellett menni, és feladatokat
kellett
megoldani, illetve filmet is nézhettünk. Olyan
jó
volt, hogy szinte mindegyik állomáson
illeszkedett az
ismeret az első órai beszélgetéshez,
mindenhol
tudtátok már, hogy mit nézünk
és
miért. Mindegyik álomáson
megdicsértek
minket, hogy milyen szépek, fegyelmezettek vagytok
és a
menetlevelünk is tetszett a
tanítónéniknek.
Jó volt veletek lenni, jól éreztem magam, Kata néni vel elégedetten mosolyogtunk össze a nap végén.
(Márk, te külön élmény voltál nekem, na megállj, ha visszamegyünk, folytatjuk! Milyen jókat kacagtunk! ((persze csak akkor, amikor szabad volt és helye volt)) Figyellek:D)
Jó volt veletek lenni, jól éreztem magam, Kata néni vel elégedetten mosolyogtunk össze a nap végén.
(Márk, te külön élmény voltál nekem, na megállj, ha visszamegyünk, folytatjuk! Milyen jókat kacagtunk! ((persze csak akkor, amikor szabad volt és helye volt)) Figyellek:D)
Babák, pihenjetek sokat a szünetben, kicsit olvasgassatok is, direkt nem adtam házit, nagyon fáradtak vagytok, most mással kell foglalkozni.
Minden családnak jó pihenést, az ünnepekre békés közös emlékezést kívánok magam és kollégáim nevében.