AZ ÉLESZTŐ ÉBRESZTÉSE Az élesztőt, mielőtt a liszthez adnánk, rendszerint tejben felfuttatjuk. (Ehhez az elérhető legnyersebb tejet használjuk, mert a tartós, féltartós változatok, illetve a forralt tej sok kudarcot okozhatnak.) 1-1,5 dl langyos (nem forró!) tejben elkeverünk egy kávéskanálnyi cukrot, beleszitálunk egy kanál lisztet és - a lehető legkisebb darabokban - belemorzsoljuk az élesztőt. Az edényt lefedjük és huzatmentes, langyos helyre tesszük. Az élesztő akkor "fut", ha a tej tetején megjelenik a barnás hab. Ilyenkor beleszitálunk még 2-3 evőkanál lisztet és szétnyomjuk az esetleges élesztődarabokat, majd 5-10 perc újabb pihentetés után felhasználhatjuk a tésztához. (Ha az élesztő fél órán belül sem mozdul, akkor nem érdemes kisérletezni vele.)

A KELT TÉSZTA GONDOZÁSA A megfuttatott élesztőt előmelegített (legalább szobahőmérsékletű, langyos) liszthez adjuk, s tejet, lisztet sem keverünk hidegen a tésztához. A kelt tészta általában utálja a hideget és a huzatot, azért amikor a simára kidolgozás után kelesztjük, mindig meleg (de nem forró!) helyre tesszük és lefedjük legalább egy konyharuhával. (Menet közben is ellenőrizhetjük, hogy a tészta kel-e: ha a körmünkkel megkarcoljuk és a bemélyedés kis idő múlva eltűnik, akkor jó úton vagyunk. Egyébként a lágy tészta gyorsabban, a kemény lassabban kel.) A kelesztésre kilisztezett, tágas edényt használunk, hiszen egy szokványos tészta 2-3 óra alatt eredeti térfogatának bő másfélszeresére is megnő. Ha a kelesztett tésztát a sütés előtt még megmunkáljuk (azaz daraboljuk, fonjuk, hajtogatjuk), akkor összeesik, ezért - immár végleges formájában - újra keleszteni kell, mielőtt a sütőbe tesszük. (Ekkor még mindig érzékeny a huzatra, így a sütés első időszakában kerülendő a sütő nyitogatása.)

MIBŐL MENNYI? Ha a recept nem mond mást, akkor 1 kg liszthez 4-5 dkg élesztő dukál. Ugyanehhez a mennyiséghez sóból édes tésztánál 1 dkg, sósnál 2 dkg jár. (Lásd még: Kelttészta készítés <alaprecept>)