SÜTÉS, ROSTON A parázs akkor jó a roston sütéshez, ha már nem lángol, nem füstöl. Ha a "tűz" túl heves lenne, akkor némi hamu rászórásával kicsit lefojthatjuk, ez arra is jó, hogy hosszabb ideig adjon egyenletes hőt. (Ha nem felizzított faszénparazsat használunk, akkor nagyon figyelni kell arra, mi kerül a tűzre: például a festett deszkák, vagy a száraz falevelek iszonyatos ízeket és szagokat kölcsönözhetnek az ételnek.)
Fontos, hogy a hússzeletek egyenletes vastagságúak legyenek. Az esetleges inakat és nagyobb zsírereket legalább 4-5 centinként vágjuk át, hogy ne ránthassák össze a húst. A sütővasat érdemes előre leolajozni, hogy kevésbé tapadjon hozzá a pecsenye. A parázs-rostély távolságot, azaz a sütés hőmérsékletét ki kell kísérletezni, vagyis célszerű először próbasütést végezni. A roston készülő húsokat sosem szurkáljuk (különben elfolynának kiváló nedveik), ehelyett nyomkodással, vagy a színük alapján állapítjuk meg a szükséges sütési időt.
Kifejezetten törekedni kell arra, hogy gyorsan bezáruljanak a hús pórusai (így kevésbé szárad, s megőrzi ízeit), ezért a szeletek sütésénél először az egyik oldalt fordítjuk a parázs felé, amíg az a hőtől kifehéredik, majd a másik oldalával is ugyanezt tesszük. A védőréteg kialakulását lassítja, ha a hús felülete vizes, ezért a korábbi besózás, vagy a pácolás nyomait a sütés előtt letöröljük. (Létezik olyan felfogás is, miszerint a grillben, illetve a roston sült húsokat mindig csak utólag sózzuk.)
A leggyakoribb veszély a hús kiszáradása. Ez ellen is véd az előzetes pácolás, illetve közvetlenül a sütés előtt és az alatt is használhatunk natúr vagy fűszeres olajat a szeletek megkenésére. (Tálaláskor a rostonsülteket sosem öntjük le pecsenyelével, és ha mártást adunk hozzá, azt mindig külön kínáljuk.)