Típusát tekintve a dark szubkultúra, mint csoport, elsõdleges csoport. Ez azt jelenti, hogy olyan csoport, amelyre az intim, "szemtõl szembe" (face to face) kapcsolatok, a tagok közötti közvetlen érintkezés jellemzõ. A kapcsolatok az ilyen elsõdleges csoportokban általában tartósak, a tagok között tevékeny együttmûködés tapasztalható. Az elsõdleges csoportokban igen nagy szerepük van a személyes érzelmeknek. Ez a legegyszerûbb társulási mód - bizonyos egyének valamilyen okból közvetlen ismeretségbe kerülnek egymással, kapcsolatokat alakítanak ki maguk között... Azért elsõdleges, mert a "leginkább és legtovább meghatározó jellegû" az ember személyiségének alakulása szempontjából... Az elsõdleges csoport létszáma általában alacsony. Ez a létszám három és húsz-huszonöt között mozoghat. Minél jobban növekszik a csoport tagjainak száma, annál nagyobb fokú centralizálódás és differenciálódás figyelhetõ meg a csoportszerkezetben. "Ilyenkor egy újabb személy bekapcsolódása nem változtathatja meg a kialakult formákat, szokásokat, az új tagnak kell alkalmazkodnia, átvennie a csoport normáit, hagyományait." (Keményné (1989)

A csoport egésze egymással szoros kapcsolatban álló és átfedéseket mutató kisebb csoportokból áll, ezért ezek létszámának meghatározása nehéz. Körülbelül 5-10, illetve 5-15 fõs klikkekrõl van szó. A teljesen különálló, a többivel kapcsolatot nem tartó csoportosulás nem jellemzõ.
A kapcsolatok tartósságára jellemzõ, hogy vannak, akiknek barátsága, ismeretsége 10-15 éves. A szubkultúratagok nagyobb része (65%) korábban más szubkultúrához nem tartozott, a szubkultúrába kerülésük legtöbb esetben 14 és 19 éves koruk közt történt, ezen okok miatt valószínûsíthetõ, hogy az itt megtalált kapcsolatok fontosak a számukra, és törekednek azokat tartóssá tenni.

A közösen végzett tevékenységek ugyanolyan változatosak, mint a domináns kultúrában, de más jellegûek. Ezen tevékenységek fajtái és annak folyamatossága csoportonként változik. Három olyan tevékenységfajtát említek, amelyek számos tagra jellemzõek, és mind a folyamatosságot, mind a kapcsolattartást biztosítják.
1. Az öltözködés lényeges szerepet tölt be, emellett a ruhavarratás lehetõséget teremt találkozásra, beszélgetésre, információcserére.
2. A zenék cserélgetése. A tagok 81%-a elsõsorban a barátaitól szerez be zenei albumokat, 63%-uk Internetrõl, 62%-uk pedig megveszi boltban. A harmadik eset általában csak a kedvenc együttesek kazettáira, cd-ire vonatkozik, mert az eredeti hanghordózók ára igen borsos. Legnagyobb részük tehát barátaival cserélget, vagy tõlük kap "zenét"; másolás, zenehallgatás közben beszélgetnek, "pletykálnak".
3. A bulikon, fesztiválokon, rendezvényeken való részvétel - közös készülõdéssel, érkezéssel, illetve közös szórakozással - a kapcsolatteremtés és fenntartás fõ színtere.
Nem ennyire általános, de egyre fontosabb szerephez jut, az Internet, ahol információkat kaphatnak a látogatók a már említett ruhaboltokról, bulikról, rendezvényekrõl, az oldalak egyre bõvülõ kulturális ajánlókat is közölnek, illetve egyre több oldalon van fórum vagy chat, ahol a tagok gondolataikat megoszthatják.

Arra a kérdésre, hogy szerintük mi az oka, hogy valaki dark lesz, kb. a válaszadók fele elsõ helyen jelölte meg a "mûvészetekhez való vonzódást" és az "igényességet". Második helyre a "manapság divat darknak lenni" válasz került, ami realitásérzékre utal, és egybecseng a kontroll, nem dark, fiatalok által adott válaszokkal is. A harmadik helyre - érzésem szerint az elõzõ válasz logikus következményeként - a "családdal való rossz viszony" és az emiatti "lázadás" került, ami fõleg a fiatal, "harmadik generációs", darkokra jellemzõ (egyébként természetes életkori sajátosság), akik sokszor megkapják a "hétvégi" vagy "divat dark" jelzõt.
Hogy hogyan viszonyulnak a "hétvégi darkokhoz"? 33%-uk elítéli õket, 29%-uknak nincs véleménye róluk, és mindössze 26%-uk nem ítéli el ezeket a fiatalokat.
Az "újakhoz", fõleg a "harmadik generációsokhoz", való viszony kedvezõtlenségét fokozhatja, hogy a tagoknak csak kb. 1/5-e tartja "nyitottnak" vagy "nagyon nyitottnak" a közösséget, míg több, mint 3/4-ük "átlagosan zártnak", "zártnak" vagy "nagyon zártnak".
Mivel a témában tudományos kutatás eddig nem készült, így arról sincs adat, hogy hány tagot számlálhat a szubkultúra. Gondoltam, mivel ezek a fiatalok sokat mozognak saját szubkultúrájuk tagjai között, talán nekik nagyobb a rálátásuk erre a kérdésre. Nem volt teljesen igazam. Ez a kérdés nagyon megosztotta a véleményeket, sokan semmilyen választ nem tudtak adni, és, volt, aki megkért, hogy az eredményrõl értesítsem.
A budapesti létszám a válaszadók legtöbbje szerint kb.: 150-300 fõ, de érkeztek válaszok 5-tõl 10.000 fõig. A válaszok Magyarország viszonylatában: kb.: 500-2000 fõ; szélsõ értékek: 15-tõl 20.000 fõig. A legnagyobb megosztottságot talán az utolsó kérdés okozta - Németország: 20.000-40.000 fõ, a szélsõ értékek: 0-tól 1.000.000 fõig.
(Véleményem szerint az átlagos válaszok körülbelül a valós létszámokat tükrözik, a pontos adatok beszerzése azonban, egy hosszabb, nagyszabású kutatás feladata lesz.)
A csoportról alkotott lényeges elképzelés még, hogy ahhoz alapvetõen hozzátartozik az extrémitás, 61%-uk érzi így, szemben azzal a 26%-kal, akik tagadják ezt.