fekete szivárványok

Talpig feketébe öltözött, extrém egyéneket bizonyára mindenki látott már. Könnyû (szánakozó szemöldök-felvonás kíséretében) felületesen lerendezni õket pár kategorikus „hülye rocker”, boszorkány vagy „kriptaszökevény” jelzõvel. Ideje kibogozni a sötét szálakat: nem csavarodtak bele a függönybe, nem borult rájuk a festékes-polc, és nem õk a helyi baltás gyilkosok. Nyugat-Európa nagy részével ellentétben hazánkban kevesen tudják megkülönböztetni az egymással szimbiózisban élõ számtalan szubkultúrát és képviselõiket.

Az emberek többsége a másságot, különbözni vágyást negatívnak tartja, pedig a „deviáns” minõsítés nem egyenlõ a „deviáns viselkedéssel” (amely hagyományosan alkoholizmust, drogozást, öngyilkosságot és bûnözést jelent).
Nem kellene társadalomellenesnek tartani a dominánstól eltérõ életformákat. Ma már annyi impulzus ér minket, hogy sémákat, és sztereotípiákat használunk, és a felületes általánosításokból kilépéshez túl nagy energia kell, hiszen tanulmányozni kellene, amivel nem vagyunk teljesen tisztában. Ezért is olyan gyakori a szelektív észlelésbõl fakadó automatikus diszkrimináció.

A dark szubkultúra eredetének két ága van, az egyik az amerikai, melyben a Billy Idol zenekara alapján létrejövõ „X generáció” jelentette az elsõ mérföldkövet; Ronald Reagan elnök bizakodó jövõképével szembehelyezkedve, a beat stílus jegyeivel és életstílusával.
A másik: az európai, ahol a dark-goth stílus az elhaló (és már újat nem nyújtó) punkból, azon belül is az értelmiségbõl fejlõdött ki, annak dühe és rombolni vágyása nélkül. Az „oi, oi, oi” -t felváltották az érzelmek, filozofikusabb gondolatok – a fiatalok nem tudtak olyan gyorsan lépést tartani a megváltozott társadalmi-gazdasági folyamatokkal, megzavarodtak és kapaszkodókat kerestek.
Megjelentek az „új romantikusok”, akik a durva punk ellen kardoskodó, stílusos és mûvelt réteget jelentették, de emészthetõsége miatt a mûfaj hamar túl populáris lett, ami kizárta alternatív voltát, s az igazi szubkultúra-tagok kiközösítették a „poseur”-öket a dark színtérrõl. Ám végül létjogosultságukat mégis nekik köszönheti az alternatív világ, hiszen olyan ügyesen aknázták ki a médiában rejlõ lehetõségeket, hogy ezek révén épült be a köztudatba: született egy réteg, amely felváltotta az ápolatlant igényesre, a közönségest pedig értékesre. Mára már összeolvadtak a korábbi romantikusok a makacs õsarcokkal, és együttesen alkotják a dark-goth szcénát.

A „gothic” szó szubkulturális eredete bizonytalan, a legvalószínûbb párhuzam a középkori sötét gótikával vonható: elmélyült gondolatok jóról, rosszról, életrõl és halálról, a dekadencia izgalmával fûszerezve. Motívumvilága a 19. századi romantikából ered leginkább: fantasztikum és misztikum, érzékenység és érzelmek, morbid humor és a spleen (világfájdalom) életérzés.

A dark-goth palettán megtalálhatóak archaikus korok utalásai is, kezdve a kelta és germán kultúráktól (pl. vallási elemek) a viktorianizmusig (pl. öltözködés, kellékek), de Egyiptom jelképei (pl. ankh) és sminktechnikái is ide tartoznak. Eleinte együttesek behatárolására használták a kifejezést, majd az egész zenei irányzatra, végül a teljes szubkultúrára, hiszen a goth beállítottság és zene szinte egymásból fakad.

A „dark” gyûjtõfogalom, melynek egyik válfaja a goth stílus, és amely a sötét világlátásból, jelképekbõl, dalszövegekbõl és az öltözködésben domináns fekete színbõl ered.

A fekete szín problematikája, hogy automatikusan a halálhoz kötik az emberek, ami viszont tudat alatti félelmet, tartózkodást generál. Nem volt ez mindig így, például IV. Fülöp udvarában a színes ruha tabunak számított, a nemesség színe a fekete volt, Merész Károly herceg pedig kötelezte az arisztokráciát a sötét színekre, s a gálaruha is csak fekete lehetett. Véleményem szerint ma arról van szó, hogy izolálódni szeretnének a társadalomtól, ki akarnak törni a színesen gomolygó, állandóan változó trendi világból, ahol szinte Bibliaként tekintenek egy-egy magazinban olvasott szezonális divatszín-tippre, ahol kinéznek, ha nem a többségnek akarsz megfelelni (ami individuálisan lehetetlen és felesleges is). Funkcióját tekintve önkifejezõ és identitás meghatározó, illetve adott közösségi hovatartozást jelez, mely magában hordozza antidivat voltát.

Tény, hogy a fekete kapcsolatba hozható a halállal (bár ez kultúrafüggõ, pl. a keleti kultúrákban a fehér a gyász színe), de a látszólagos érzéketlenség valójában túláradó érzelmességet takar: a gótok többnyire szelíd, magukba forduló, miérteket és hogyanokat kutató, filozofikus alkatok. A társadalmi nyomás, a rossz családi viszonyok és a meg nem értettség is lehet a dark szubkultúrához való vonzódás alapja, gyakori a mûvészi ambíciókkal rendelkezõ tag, akár több területen is, pl. irodalom, képzõmûvészet, zene (bár csupán attól, hogy nem értenek meg, még nem vagy mûvész).

A feltûnõ kinézet nem kritérium a goth szubkultúrában, sõt, fõleg a felnõtt tagok szerint pont a túláradó extravagancia vonja el a figyelmet a lényegrõl, és hiteltelennek titulálják a szaténba, csipkébe és lakkba bebábozódott és szimbólumokkal teleaggatott egyedeket (õk a „goth-wannabes” kategória). Ettõl függetlenül ez az egyik központi eleme a goth réteget kiszolgáló boltoknak, melyek egyre jobban kinövik magukat, fõleg az online üzletek térnyerése figyelhetõ meg. Minden eladható: mûvér-kapszula, koporsó alakú ágy és táska, vámpírfog-cumi, felszerelhetõ angyalszárnyak, denevér alakú konfetti, becsatolható fekete-fehér mûhaj, és persze végeláthatatlan mennyiségû különleges ruha, cipõ és kiegészítõ.
A mainstreammel ellentétben itt nincsenek aktuális divatok, a goth repertoárban csak a fekete, bordó és sötétlila színek szerepelnek, kiegészítõk terén pedig kizárólag az ezüst szín. Az anyagok sem változnak: szatén, csipke, tüll, bõr vagy lakk – mindig az igényes extravagancia a cél. A nõk kihangsúlyozzák nõiességüket, gyakori viselet a fûzõ és a hosszú szoknya.

A legmeghatározóbb elemek az állandó közösségépítést biztosító koncertek, táncos és mûvészeti estek, amelyeken gyakoriak a kiállítások és performance-ek is. Az események között pedig nagyrészt az interneten tartják és építik a kapcsolatot egymással, amelyre hazánkban egy igen népszerû honlap, az ld50.hu nyújt lehetõséget: alkalmas fórumozásra, önkifejezésre, kép- és adatfeltöltésre, illetve bárki biztosan számíthat a tagok azonnali segítõkészségére és megértésére, bármilyen kér(d)ését illetõen.

Találhatunk itt party-ötleteket, zenei és kulturális híreket, valamint beszámolókat is.

Az irodalmibb köntösbe bújtatott hivatalos magyar dark site-on, a gothic.hu-n pedig a témával kapcsolatos írásokat, ajánlókat és képeket böngészhetünk.

A darkoknak megadatik az a kohéziós élmény, a valahova-tartozás önmagukért való varázsa, amire mindenkinek szüksége van, bár – kétségtelen – ezt a legnehezebb elérni, és kialakítani..

Vissza a főoldalra