"A '80-as évek Magyarországát növekvõ esélyegyenlõtlenség, az életszínvonal és a társadalmi mobilitás csökkenése jellemezte. Aggasztó következménye mindennek, hogy a bûncselekmények száma nõtt, és hogy azok egytizedét fiatalkorúak követték el. Megsokszorozódott továbbá az öngyilkosságok, elmebetegségek, alkoholisták és drogfogyasztók száma...
E hanyatlást elõször az értelmiség ismerte fel és a "másság" igényétõl vezérelve alakult ki a magyar újhullám, amely mind tartalmában, mind külsõ megnyilvánulásaiban, teljes mértékben eltért az addig megszokottól. Az alkotókedv elmosta az egyes mûvészeti tevékenységek közti határokat, így az irodalom és a képzõmûvészet terén is éreztette hatását.

...Eleinte tökéletes értetlenség fogadta az újhullámos törekvéseket. ...A hivatalos szervek körében - különösen a szövegek nyíltsága, a zenészek életmódja miatt - pedig egyenesen ellenzékinek tekintették az újító szándékot. ...Számítani kellett a nyakkendõs-bõrzakós urak jelenlétére, igazoltatásokra, provokációkra. Mûfajt ennyire talán még sohasem nyomtak el, a televízió, a rádió, a hanglemezgyár szinte tudomást sem vett létezésükrõl...
Nem meglepõ, hogy az elõzõ évtized "langyos vizét" mind nagyobb mértékben bombázni kezdik bizonyos szubkultúrák, amelyek közül a csövesmozgalom a legspeciálisabb és leginkább elterjedt szerte az országban, de emellett megjelenik az új hullámnak, vagy punknak nevezett irányzat is, egy szûk, de fontos réteg, a fiatal értelmiség kifejezési-önkifejezési eszközeként, ami azért meglepõ, mert a mûfaj gyökerei a hetvenes évek közepének kimondottan iskolázatlan angol fiataljaiból erednek...

1988: A második, az agyonhallgatott /-hallgattatott/ magyar rockforradalom utóvédharcai. Az érték kompromittálódott, a divat gyõzedelmeskedett...
Egy "új mag" továbbra is az utcán, megannyi feketébe öltözött pici Voltaire: lángoló cinizmusuk egyszerre paradox és tragikomikus. ...A mítosz: nyávogó kalózkazettákra sûrítve, zenekarnevek a három per hármas irattárában, titokzatos félszavak, utalások, ennyi... Kassák, Ikarusz, Bercsényi Klub és még egy utolsó utáni koncert. Azok pedig csak topognak, szoronganak, egyre többen lesznek jólértesültek, szociológusoknak szinte csemegézés lenne az efféle rétegzõdés. A szabadjára engedett elit, meg a halmozottan hátrányos helyzetû, a kíváncsi, meg a divatlovag: csodálatos kelet-európai kamaszlázadás, némi félmûveltséggel leöntve. Mozi és rock, de Fellini helyett Walters, Bergman helyett Jarmusch, a Stones helyett Joy Division, Jimi Hendrix helyett Nick Cave.
"Alternatív", így az új mûfajmegjelölés.