Az alapok: égi rendszerek...
Az Amerikai Egyesült Államok a hetvenes években, - a hidegháború romantikus éveiben -
katonai célokkal egy új technológiát kívánt kifejleszteni: a világ első műholdrendszerét.
A végeredmény a NAVSTAR (NAVigation Satellites for Timing And Ranging) lett. Maga a
technológiaa Global Positioning System nevet kapta, melynek születésekor ott bábáskodott,
az akkor még fiatalnak számító amerikai Trimble cég is!
A GPS kifejezés, olyan szinten terjedt el és épült bele a köztudatba, hogy ma már ezzel a
betűszóval illetik, -jegyezzük meg, hibásan- magát az amerikai rendszert is!
Az un. alaprendszert, a Föld körül 7000m/h
sebességgel Földkörüli pályán keringő,
24 darab műhold alkotja.
Kb. 20 200km-es magasságuk és
elhelyezkedésük teszi lehetővé a felhasználók
számára azt, hogy a Föld bármely pontjáról
egy-időben legalább 6 műholdat észleljenek.
Mivel a műholdas helymeghatározás
alapkövetelményeként, egyidőben, 4 műhold
jeleinek vételére van szükségünk, így elmondható, hogy a NAVSTAR rendszert alkalmazva, a
földfelszín bármely pontján, bármely időpontban GPS készülékkel pozíciónk meghatározható.
A kezdeti, alaprendszerben maghatározott 24 darabos műholdszám mára 32 darabra
emelkedett. Ezek mind nincsenek feltétlenül mindig "szolgálatban", használatukról, minden
időben, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma (DOD) határoz.
Persze, az égi rendszerek nagyon komoly földi irányító rendszert követelnek. Ennek a földi
rendszernek, a GBAS (Ground-Based Augmentation System) feladata, a műholdak
folyamatos figyelése, az azokkal való kommunikáció és információ csere. Ahhoz, hogy
ténylegesen globális rendszerről beszélhessünk, az üzemeltetőnek, minden egyes műholdról,
minden percben informálódni kell tudni. Ahhoz, hogy a teljes rendszert a DOD követni tudja, öt
földi állomásra van szükség: Colorado Springs-ben (itt található egyébként az un.„Master
Station”), az Ascension Szigeten, Hawaii-on, Diego Garcia-án és Kwajalein-en.
Persze, a NAVSTAR mellett a másik oldal sem pihenhetett: a Szovjetunió műholdrendszere
terveiben megelőzte az amerikait! A szovjet (későbbi orosz) fél rendszere a GLONASS
(GLObal'naya NAvigatsionnaya Sputnikovaya Sistema) lett.
Műholdjai eleinte sokkal rövidebb élettartamúak voltak, mint amerikai ellenlábasé, mára
azonban hosszabb távra tervezik őket. A GLONASS rendszer holdjai 19 100km magasan
helyezkednek el, oly módon, hogy egyszerre legalább 5 db legyen észlelhető belőlük a világ
bármely pontjáról. A teljes rendszer szintén 24 darabra tervezett, melyből eddig 21 üzemelő
hold pályára állítása valósult meg.
A fentiekben tárgyalt, talán legfontosabb két égi rendszeren túl az alábbiak kerültek-kerülnek
megépítésre (ezekkel, lévén nagyon távlati lehetőségeket hordoznak a hazai geodézia
számára, most részletesen nem foglalkozunk):
Az egyik az Európai Unió által fejlesztett GALILEO, mely tipikus példája a "közös ló"
esetének. A gazdasági válság pedig egyáltalán nem kedvez gyors kiépülésének.
A másik pedig a Kínai Népköztársaság COMPASS (Beidou) nevű műholdrendszere. Erről
további cikk olvasható itt, a honlapon, ide kattintva!
Ezen cikk záróakkordjaként, tisztázzunk egy fontos kifejezést, és rövidítést, amit a gyors
fejlődés hozott magával:
A GNSS, a Global Navigation Satellite System, mely gyűjtőszava a fent bemutatott
technológiáknak és amely a régóta használatos és lassan kikopó GPS mozaikszót van
hivatva kiváltani.
A szakzsargon azt a műholdas vevőt nevezi GNSS vevőnek, amely az égi rendszerek közül
nem csak egyet, hanem akár több jeleit is venni képes.
Jól mutatja a technológia hihetetlen fejlődését, hogy a műszertesztekben már csak GNSS
vevőről készült cikk - kivétel nélkül, minden nagy gyártó a többrendszeres vevőkben
gondolkozik!
katonai célokkal egy új technológiát kívánt kifejleszteni: a világ első műholdrendszerét.
A végeredmény a NAVSTAR (NAVigation Satellites for Timing And Ranging) lett. Maga a
technológiaa Global Positioning System nevet kapta, melynek születésekor ott bábáskodott,
az akkor még fiatalnak számító amerikai Trimble cég is!
A GPS kifejezés, olyan szinten terjedt el és épült bele a köztudatba, hogy ma már ezzel a
betűszóval illetik, -jegyezzük meg, hibásan- magát az amerikai rendszert is!
Az un. alaprendszert, a Föld körül 7000m/h
sebességgel Földkörüli pályán keringő,
24 darab műhold alkotja.
Kb. 20 200km-es magasságuk és
elhelyezkedésük teszi lehetővé a felhasználók
számára azt, hogy a Föld bármely pontjáról
egy-időben legalább 6 műholdat észleljenek.
Mivel a műholdas helymeghatározás
alapkövetelményeként, egyidőben, 4 műhold
jeleinek vételére van szükségünk, így elmondható, hogy a NAVSTAR rendszert alkalmazva, a
földfelszín bármely pontján, bármely időpontban GPS készülékkel pozíciónk meghatározható.
A kezdeti, alaprendszerben maghatározott 24 darabos műholdszám mára 32 darabra
emelkedett. Ezek mind nincsenek feltétlenül mindig "szolgálatban", használatukról, minden
időben, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma (DOD) határoz.
Persze, az égi rendszerek nagyon komoly földi irányító rendszert követelnek. Ennek a földi
rendszernek, a GBAS (Ground-Based Augmentation System) feladata, a műholdak
folyamatos figyelése, az azokkal való kommunikáció és információ csere. Ahhoz, hogy
ténylegesen globális rendszerről beszélhessünk, az üzemeltetőnek, minden egyes műholdról,
minden percben informálódni kell tudni. Ahhoz, hogy a teljes rendszert a DOD követni tudja, öt
földi állomásra van szükség: Colorado Springs-ben (itt található egyébként az un.„Master
Station”), az Ascension Szigeten, Hawaii-on, Diego Garcia-án és Kwajalein-en.
Persze, a NAVSTAR mellett a másik oldal sem pihenhetett: a Szovjetunió műholdrendszere
terveiben megelőzte az amerikait! A szovjet (későbbi orosz) fél rendszere a GLONASS
(GLObal'naya NAvigatsionnaya Sputnikovaya Sistema) lett.
Műholdjai eleinte sokkal rövidebb élettartamúak voltak, mint amerikai ellenlábasé, mára
azonban hosszabb távra tervezik őket. A GLONASS rendszer holdjai 19 100km magasan
helyezkednek el, oly módon, hogy egyszerre legalább 5 db legyen észlelhető belőlük a világ
bármely pontjáról. A teljes rendszer szintén 24 darabra tervezett, melyből eddig 21 üzemelő
hold pályára állítása valósult meg.
A fentiekben tárgyalt, talán legfontosabb két égi rendszeren túl az alábbiak kerültek-kerülnek
megépítésre (ezekkel, lévén nagyon távlati lehetőségeket hordoznak a hazai geodézia
számára, most részletesen nem foglalkozunk):
Az egyik az Európai Unió által fejlesztett GALILEO, mely tipikus példája a "közös ló"
esetének. A gazdasági válság pedig egyáltalán nem kedvez gyors kiépülésének.
A másik pedig a Kínai Népköztársaság COMPASS (Beidou) nevű műholdrendszere. Erről
további cikk olvasható itt, a honlapon, ide kattintva!
Ezen cikk záróakkordjaként, tisztázzunk egy fontos kifejezést, és rövidítést, amit a gyors
fejlődés hozott magával:
A GNSS, a Global Navigation Satellite System, mely gyűjtőszava a fent bemutatott
technológiáknak és amely a régóta használatos és lassan kikopó GPS mozaikszót van
hivatva kiváltani.
A szakzsargon azt a műholdas vevőt nevezi GNSS vevőnek, amely az égi rendszerek közül
nem csak egyet, hanem akár több jeleit is venni képes.
Jól mutatja a technológia hihetetlen fejlődését, hogy a műszertesztekben már csak GNSS
vevőről készült cikk - kivétel nélkül, minden nagy gyártó a többrendszeres vevőkben
gondolkozik!
Vissza a GNSS cikkekhez
NAVSTAR GLONASS GALILEO BEIDOU