Az „ent" elnevezés a rohíroktól származik, jelentése: óriás. Ők Középfölde legősibb és legkülönlegesebb lényei, akik tizennégy láb magasak, oldaluk göcsörtösek, testüket mohák és szürke, barna vagy zöld kéregszerű anyagok borítják, akár a fáknak. Ezek az entek vagyis onodonok (Rohanok nevezték így, jelentése: óriás) nevű lények a fákhoz hasonlítanak. Valóban óriások, legalább 14 láb magasra nőnek. Ők Középfölde erdőségeinek őrzői, a fák pásztorai. Az ujjaik olyanok, mint a faágak és a hatalmas lábukon görbe ujj van, amelyek gyökérre hasonlítanak. Természetes módon nem pusztultak el. Bőrük (kérgük) meghökkentően vastag volt, de gyúlékony. Lassan gondolkodtak és cselekedtek, de ha muszáj volt, gyorsan is tudtak mozogni. Könnyen és gyorsan tudtak sziklákat hasítani, földet mozgatni.

"Fának látszó lények, amelyekbe a Yavanna gondolata által megidézett lelkek költöztek, hogy az Emberek Uralma idején az olvák őrzői legyenek. Az entek természete attól függ, milyen fákat védenek, és milyen szellemek lakoznak bennük. Ugyanakkor ébredtek fel, amikor a tündék. Az eldák felkeltették bennük a beszéd iránti vágyat, megtanították nekik a quenya és a sinda nyelveket.
Az Elsőkorban Beleriandban és a keleti földeken éltek. A történelemben csupán egyszer játszottak fontos szerepet: amikor segítettek a Menegrothot felprédáló nogrodi törpök megsemmisítésében.

Valamikor az Elsőkorban vagy a Másodkorban különváltak a hím- és nőnemű entek; a nőneműek átkeltek az Anduinon, és kedvenc növényeiket gondozták (kis fákat, füvet, gyümölcsfákat, virágokat, zöldségeket) azon a vidéken, amit később Barnaföldeknek neveztek. A hímnemű entek a nagyobb fákkal, különösen az Öreg-erdő és a Fangorn közötti területen élő óriásokkal foglalkoztak.
Az emberek tisztelték és szerették a nőnemű enteket, az ent-asszonyokat, akik megtanították őket a földművelésre. A kerteket azonban aMásodkor vége előtt elpusztították, ezért az entek eltűntek. A Harmadkorban a Fangorn-erdőben maradtak. Megöregedtek, és nem is reménykedhettek abban, hogy gyermekeik lesznek. Néhányuk „megfásult", és nem mozgott, nem beszélt többé, ám egyesek - mint például Fangorn - aktívak maradtak."

A legbölcsebb és legidősebb ent, Szilszakáll, vagyis Fangorn, aki Fangorn nevű erdőben él. Ő a fákat gondozza, figyeli a különböző népeket, és megpróbálja megtanítani nekik mindazt, amit a növényekről tudni kell.

Ha ők feldühödnek, akkor még a hadseregeket és erődítményeket is elsöprik, senki sem állhat az útjukba. Ezek a Fangorn-erdő népei, miután megtudták, hogy Szauron Harmadkor 2950 körül Vasudvardon gyökerestül kivágatta a fákat, féktelen düh kerítette hatalmukba és megrohamozták Vasudvardot, ahol a fák évszázadok óta éltek nyugalomban és békében. 3019-ben, Trufa és Pippin felbukkanásakor Fangorn rádöbbent, tennie kell valamit. Mozgósította a még aktív enteket, akikkel megtámadta és lerombolta Vasudvardot."

Az entek nyelve az eldáktól származik. Egyetlen más nyelvhez sem hasonlít. Lassú, komor és ünnepélyes, szavai hosszúak, zengzetesek. Zengzetes, sok szót tartalmaz és ismétlő. Magánhangzóit, a hanglejtést és a hangok időtartamát számtalan árnyalatnyi különbség jellemzi. Ezt csak az Entek beszélték, mivel rajtuk kívül senki sem tudta megtanulni.
Az enteknek viszont kitűnő nyelvérzékük van, így minden nyelvet gyorsan megtanulnak. Legjobban az elda-nyelvet - az ó-nemestündét - kedvelik. Így a különös szavaik és neveik, voltaképpen tünde-szavak, ent-módon összefűzve. Szavaik más része viszont sinda eredetű.

Ent-Gázló: Az Entséd gázlója Edorastól északkeletre található.

Ent-Tanács, Entek Gyűlése: Az entek formális tanácsa, a hagyomány szerint a Fangorn-erdőben, a Mélyszurdokban. Ezek a nagyon lassan mozgó és gondolkodó entek gyakran Entek Gyűlését vagyis ent-tanácsán vesznek részt. Ezek a gyűlések napokig is eltarthatnak, mert az entek szeretik alaposan megfontolni a beszédüket.
A Harmadkor 3019-ben tartott tanácskozás, amikor elhatározták Vasudvard megtámadását, szokatlanul rövid, alig háromnapos volt.