gyürükurahobbit.atw.hu
<vissza
 
Város, lakói emberek. A Hosszú-tavon található. Kereskedelmi központ, innen látták el élelmiszerrel és itallal Erebort és Vadonföldét, ide érkeztek Ereborból és Suhatagból a kész áruk. Smaug Harmadkor 2941-ben elpusztította, de a sárkány kincséből újjáépítették. Urát lakói választották, esetleg a legbefolyásosabb kereskedők közül került ki. A faépületek a tó medrébe vert cölöpökön álltak.
 
 
 
 
„a bor és a többi áru a folyón vagy szárazföldön átjut el a Tóvárosig. Úgy látszott, hogy ott még virágzott az emberek egy városa, amit mélyen a víz fölé nyúló hidakon építettek, hogy mindenféle ellenségtől védve legyenek, főleg a Hegy sárkányától. A Tóvárosból az Erdei Folyón hozták fel a hordókat. Gyakran csak összekötözték őket, mintha hatalmas tutajok lennének, és feleveztek rajtuk a folyón; néha lapos csónakokra pakolták őket. Mikor a hordók kiürültek, a tündék a csapóajtón keresztül a vízbe dobták őket, felnyitották a vízi kaput, és a hordók kiúsztak, végigbukdácsoltak az árral, míg az áramlat le nem vitte őket a folyón, a part egyik kiugró pontjáig, közel a Bakacsinerdő keleti szegélyéhez. Ott összegyűjtötték őket, és visszaúsztatták a Tóvárosba, ami közel állt ahhoz a helyhez, ahol az Erdei Folyó a Hosszú Tóba ömlött.”
 

"Ahogy a hordók elúsztak a földnyelv mellett, ami a Hosszú Tó és az Erdei folyó közti sziklakaput alkotta, Bilbó egy olyan települést látott, ami egyedinek számított Középföldén — Tóvárost. Noha minden városnak, amelyet Tolkien leírt — még néhány kisebb városnak vagy falunak is —, volt valamilyen védműve, fala, és/vagy dombra, esetleg a föld alá építették őket; egyedül Tóvárosban használták a vizet a gonosz elleni védekezésül. A Bakacsinerdő hatalmas fáiból készült óriási pillérek süllyedtek itt a Hoszszú Tó fenekére, ezekre építették a raktárakat, üzleteket és a tavi-emberek lakhelyeit. A törpök dicsőséges napjaiban Esgaroth nagyobb városa ugyanezen a helyen állt, de valamikor elpusztították (feltehetően Szmóg), és a rothadó pillérek még mindig látszottak a tóban, amikor a víz alacsonyan állt."

Tóváros térképe szinte teljes egészében Tolkien egyik illusztrációján alapul, ennek segítségével a méret, a forma és a fekvés is megbecsülhető v olt; és még egyes házak helyzetét is kikövetkeztethettem a tetővonalak alapján. A cölöpökön álló dobogó párhuzamos volt a tónak az Erdei folyótól északra fekvő n yugati partjával. A sziklafok védelmében egy öböl terült el, lejtős parttal, itt „néhány kunyhó és épület" állt, melyek valószínűleg az itt összegyűjtött hordók tárolására szolgáltak.3 Az egyik épület egy őrkunyhó volt, mely a városba vezető n agy fahíd végében állt.

A híd távolabbi végénél kapuk álltak, ezeken túl pedig egy kicsi, zsúfolt falu, egy városhoz hasonlítva körülbelül két háztömbnyi, ám számos kétszintes épület volt itt, melyek között csak szűk rés maradt, lakói tehát kihasználtak minden talpalatnyi helyet. A családok és a házak méretének függvényében ezen a kis területen legalább négyszáz ember élhetett. A dobogó minden oldalán széles rakpart volt, innen lépcsők vezettek a vízhez. A hídhoz közeli épületek mellett elhaladva a társaságot egy „sima vízfelület"- hez vezették, ami a város központi piacaként működött. 5 Ha valaki leereszkedett a tér számos lépcsőinek és
létráinak egyikén, kievezhetett a tóra egy csatornán keresztül, mely egy boltíves alagúton haladt át; ez a boltív keresztülért a járópallókon, még egy épületen is. A falu leírásában csak négy konkrét épületről esik szó: a „nagy csarnok"-ról, ahol a törpök egy ünnepségen megtalálták a Város Urát, a nagy házról, ahol a társaság lakott, a városházáról, ahonnan elindultak, és a „Nagy Ház"-ról, amelyet Szmóg összezúzott.6 Lehetséges, hogy ezen elnevezések közül egy vagy több ugyanazt a helyszínt jelölte. Csábító az a feltételezés, hogy az ünnepi csarnok a városháza lett volna, de míg az előbbi a piactónál állt, az utóbbi lépcsői magához a Hosszú Tóhoz vezettek. Ezért a térképen az ünnepi csarnok arra a helyre került, ahol Tolkien rajzának közepén egy nagy épület látható, a városházát pedig a híd sarkánál látható, kiemelkedő é pület helyén ábrázoltam. A térképen sem a „nagy ház", sem a „Nagy Ház" nem látható. Az ünnepi csarnok viszont megfelelhet a Nagy Háznak, mert a piactó körüli épületek mind „nagyobb házak" voltak, és úgy tűnik, az ünnepi csarnok volt köztük a legnagyobb? Minden épület fából készült, így sebezhetőek voltak a
tűzokádó sárkánnyal szemben. A bátor erőfeszítések és a bőséges vízkészlet ellenére az épületek már jó úton voltak a teljes pusztulás felé, még mielőtt Szmóg rájuk zuhant volna. A várost később északabbra, a part mentén feljebb úrjaépítették, s szebb és nagyobb lett, mint korábban.