Tanuló éveim.@

1957-ben érettségiztem a Kandó Kálmán gépipari technikum híradásipari szakán. Tablók

Lakásunk, amely a Kisfaludy köz (ma CORVIN köz 4.sz. I. emelet 1. volt, akna találat következtében 1956 novemberében kiégett, annak ellenére, hogy a  Corvin mozi és az Ülői úti házak aránylag jól fedezik. Szerencsétlenségünkre a mellettünk lévő lakásban (2 szám) volt a Corvin közi csoport parancsnoksága. Ügyes lehetett, aki az aknát kilőtte! 

Osztályközösségünk nagyon jó volt a IV a osztályban. Néhányan -- mivel az érettségi után nehezen tudtunk egymástól elszakadni - esténként elvégeztünk egy mozigépész tanfolyamot is.

Egyetemre készültem mégpedig a BME villamos mérnöki karára, gyengeáramú szakra. A felvételire való felkészüléshez egy külföldre távozott lány, Klopfer Katalin jegyzeteit és tankönyveit kaptam meg édesapjától. Tanultam, készültem, de sajnos a felvételim Műszaki Egyetemre nem sikerült. Ott álltam bukott felvételivel munkaalkalom nélkül. [1]

Munkahelyet osztálytársam Kiss Ildikó segítségével szereztem a Fővárosi Finommechanika Vállalatnál (FFV). 

Első munkahelyem

A vállalat központja Budapesten a Nagydiófa utca 14 -ben volt, itt dolgoztam 1957-1958 mint műszaki ellenőr ,majd végátvevő rádióműszerészként, a Sonett rádiókat gyártó műhelyben, majd – miután a Cég felhagyott s rádiógyártással – 1960-1961-ben munkaügyisként. A Sonett egy kismretű, Magyar fejlesztésű csöves radio volt[2]

1958-ban sorkatonaként bevonultam Miskolcra a légvédelmi tüzér ezredhez, majd Budapesten tisztes tanfolyamot elvégezve ismét Miskolcra kerültem mint SZON 4 lokátor kezelő. 1960-ban leszereltem és ismét a FFV -nál kezdtem el dolgozni. A rádió gyártás ekkora már befejeződött így a munkaügy osztályra kerültem. Mint fiatal kezdő a munkanap fényképezés volt a feladatom. Nem dicsekszem ezzel a munkával. Apró csavar voltam az elnyomó rendszerben. Elvégeztem egy alapfokú munkaügyi tanfolyamot. Ideglenesnek tekintettem ezen munkámat és tervemről, hogy mérnök leszek, nem mondtam le.

A vállalatnak telepeit sorra járva igen széleskörű ismereteket szereztem. A FFV tanácsi vállalatként fém- műanyag feldolgozástól a nyomdaiparig igen sok mindennel foglalkozott. Munkaügyi előadóként utolsó munkám volt az újpesti litográfiai részleg irányidőre való átállásának előkészítése. Mint egyetem éveim során megtudtam ez a munkám aránylag jól sikerült. A leírtakon kívül arra is volt időm ,hogy egy MHS lokátor tanfolyamot vezessek. Egy dunakeszi táborban a tanfolyamom sikeresen levizsgázott. Jól tudták pörgetni az elektrómágneses teret a  magnetron üregeiben.

Egyetemi előkészítő tanfolyamot elvégezve végre sikerült a felvételim és bekerültem BME Villamosmérnöki karának Műszer és Automatizálási szakára. Ez volt a szándékom, és esélyem lett a megvalósításra.

Az első évben azonban a megtakarított pénzem elfogyott. Szüleim nem tudtak anyagilag támogatni, megoldást a Honvédségi ösztöndíj hozott, amire leszerződtem. Egyetemi tanulmányaim alatt anyagi gondjaim így nem voltak, és a katonai pálya különben is már régebbről szimpatikus volt.

A technikumi végzettség jó alapokat adott a műszaki tárgyakhoz. Egyedül a nyelvekkel voltak problémáim: angolból pótvizsgát kellett tennem.

Negyedik évben a jól tanuló ösztöndíjasokat hadnaggyá avatták, az egyetemre járó öregebb katonatisztek befogadtak minket. Étkezni a Gellért hegy oldalán fekvő katonai kollégiumba jártunk és tanulni is ott tanulhattunk. A nehezebb vizsgákra az egyetem tanárjai készítettek fel bennünket. Felkészülés A vizsgákra jól felkészülve mentünk. Arra gondosan ügyeltek, hogy a felkészítő és vizsgáztató tanár különböző legyen. Emlékezetes a villamosságtan és a matematikai szigorlatra való felkészítésünk: a kenesei honvéd üdülőben készültünk a téli üdülés szépségeit élvezve.

Az evezést egyetemi éveim alatt is folytattam. Barátom, Bernáth György révén a római parti postás csónakházban volt kabinunk és állandó csónak használati jogunk. Rendszeresen indultam a pontszerző csónak versenyeken a posta színeiben.

Vizsgák előtti utolsó délutánon sohase tanultam. Ekkor időmet az évszaktól függően vagy evezéssel vagy síeléssel töltöttem. Sajnos az 1965 évi árvíz a csónak házat elpusztította.

Feleségemmel Bogumilla Cieslakkal egy nyári tanulmányi kiránduláson, Lengyelországban ismerkedtem meg.

Diploma munkám témáját volt munkahelyemtől a Fővárosi Finommechanika Vállalatól kaptam.
Egy, az elektromos távvezetékek kötéseinek tulajdonságait távolból vizsgáló készülék volt a feladat. A készülék mechanikai részei már készen voltak. Nekem a legjobb hőérzékelő elem kikutatása, elektromos áramkör megtervezése és a készülék bemérése volt a feladatom. A készülék elkészült és én a Műszer Tanszék ablakából mértem az Duna parton elsuhanó gépkocsik hő nyomait. Egy kis passzív hő pelengátort sikerült megalkotnom. Nem régen megtalált diploma munkámból való "mester művem" fényképe. Hő pelengátor Diploma munkámat megvédve, az államvizsgákat jó eredménnyel tettem le. Oklevél [3]

Egy szép napon váratlanul közölték velem, hogy a Bartok Béla út 26-28 szám alatt adott időben várnak egy beszélgetésre. Öreg tisztektől megtudtam, hogy a Felderítő Csoport Főnökségre vagyok behívva. Ott egy káderezés történt, a résztvevők közül csak Dr.Nyáry Györgyre emlékszem. Főleg a lokátor ismereteim felől kérdezgettek.
Főhadnaggyá lettem előléptetve. Megtudtam, hogy első tiszti szolgálati helyem a 2. csoportfőnökség és a nyári szabadságom után oda kell bevonulnom.

Vissza a lap elejére    Következő fejezet    Vissza a főmenübe

 


[1] Nem egyszer voltam sikertelen életemben, (lásd itt honlapom), de végül azért mindig talpra álltam. Háromszor stroke roham következtében újra kellett beszélni tanulnom. 

 

[2] Barátaimmal szabad időmben gurulós hajókban és kajakban eveztem a Dunán. Hamza Lászlóval és Tomor Norberttel feleveztünk Győrig és leeveztünk Dunaújvárosig. Egy kölcsönkért Sonett rádiót magunkkal vittünk technikai próba ürüggyel . A rádió jól szerepelt. 

[3] 40 éves évfolyam-találkozónkat ……..-ben tartottuk, és 2016 május 24-én  ünnepélyes körülmények között kaptam meg az egyetem 50.éves elvégzését jelképező Arany Diplomámat. Arany Diploma