Dalszövegek
Sámándal
A puszta közepén
Mai Magyar
Valahol Európában
Vadállat
Tudom hová repül
A teremtés akarata
A kígyó
szeme
Vonz a
tûz
Hátsókerék
Fenegyerek
Héjjanász
Áldott-átok
Szabadon szép
Lelkesedés
Lásd mi szép!
Régi barátok
Csak hadd menjek!
Győztél Lehel!
Örökkön
örökké
(
Me )segítsetek
Sámándal
Még mélyen megvan
A tíz elmosott színem,
Ott kaptam a kõnél
Titkom, melyiknél
Én, a kamasz láttam
A légbe ragadt fényen,
Hogyan rándul egybe
A kegyetlen, a kegyes
Sámán dalolja a füstcsomót
És a szavait
Kõbe vésik valakik,
Szétkiáltják valakik
Túlléptem, kitudja
Miként fakadt belém,
Néha én sem érzem,
Kikbe mit vetítek
Keressetek kancát
A nap alkonyi karján,
Kérdezzétek Tõle
,
Mit kérhettek tõlem
Tüzek zúgnak, hegyek súgnak
Sámándal
Felhõk futnak, vizek sírnak
Sámándal
Vissza
A
puszta közepén
(I. haláldal)
Egy fekete ló vágtázott
Hol álom hullott,
Bagoly ült a furkósra-
Vihar borzolta,
Porral játszott egy kút alján
A szomjúság dühe
Ref.. Érzem, hogy ott van
A puszta közepén áll,
Felé tol a múltam,
Sejtetõ ködben kaszál
Ablaknyi fényen lestem be
Ott hóhér táncolt,
Bolond gurult a tér közepén-
Elárvult arcom,
A bástyából kihullott téglát
Koldus rugdosta
Ref.. Érzem, hogy ott van
A puszta közepén áll,
Felé tol a múltam,
Sejtetõ ködben kaszál
Fényes-ékes csillagok – szétkergetett varázslók!
Tébolyba tüzelt szüzek – fémmé
izzó mennykövek!
Meg nem értett gyermekek – derékba
tört fatörzsek!
Földbe ásott Megváltók
– jégbe fagyott pókhálók!
Mindannyian a puszta közepére érünk majd
!!!
Mindannyian a puszta közepére érünk majd
!!!
Vissza
Valahol Európában
Mindennek vége volt,
Az apám háza romokban
Alóla csak a keze állt ki:
(„valahogy így”) Fuck
you!- a világnak
Orrom után belevágtam
Én szél kedvén játék pihe
Léptek nyomáról lerugdostak
A baj bújt minden zugba
Széjjel a Földeken
Millió ilyen ficsúr járt
Nevük, Istenük ki tudja már
Hol halt, ha volt talán
Térdről az életért
Száz tört körömmel kapartunk
Életbe vadultan egy megtört (?)
Jobb kart elkaptunk
Fel kelt a reménynap
Várunk lesz nekünk- otthonunk
Az Isten meg csak áldja meg,
Ha lát az áldatlanságban
Felrótt melléd, de mennyit
A sok szétcsépelt gyerekkor
A temérdek szörnyűség közt
Első és ez kér most
Holnap és utána is
Mi építjük hazánkat
Az erőt, a hitet úgy add nekünk,
Ahogy még senki másnak
Nem kell se hódító,
Vak lóért áruló,
Az erőt, a hitet úgy add nekünk,
Ahogy még senki másnak
Ref.: Mi itt tanultuk meg, valahol
Tűz járta mezők kormos táján,
Hol üvölt, aki suttog e csendben,
Hogy mindennél szebb egy apró virág;
Pöttöm virág, te ki tudsz nyílni
Kövesse példád elme s város
Nem szakadunk meg ezer éve
Atyáink földjén, nagy Európán
Vissza
Vadállat
Vérben
és sárban fekszem,
Csörtetve, mintha kergetnék,
Vágtat tőlem az ép elmém messze,
El a semmibe és sikít: „…megmenekültem…”
Madár se szól, ág se roppan…
Tán csönd van? Nem, nincs csönd,
Megint mind itt van.
Megint mind itt van!
Megint mind itt van!!
És sárban és vérben fekszem
........Vadállat, kelj fel!
Még réges-régen
Egyedül éltem
A sűrű erdőben
Egy korláttalan
Birodalomban
Futkározhattam
De szűkült a helyem
És szűkölve néztem
Össze-szét
Ordítottak és
Odaértek tudtam,
Hogy mennem kell
Ódzkodom attól, hogy
Kócos hajamba
Fésű süllyedjen
Szétráz az ideg,
Hogy hamis szagukkal
Kenjenek össze
Undorral borít,
Hogy a bundámban
Olló mozduljon
Árkon rohanok-
Bokron szaladok
Menekülnöm kell
Ref.:
„Ősi vad kit rettenet űz”*
Én állat
vagyok a világban
Ááááááááááááááá
*Ady Endre: Őrizem a szemed
Vissza
Tudom hová repül
Az utolsó posványból másztam elő,
De senki se hitte, hogy kijövök még,
Az eget meglátva sírva fakadtam
Egy fába öleltem a szeretetet
Hogy újra a madarak dalait hallom,
Akár követ szoríthat üres markom
És belefuthatok a nyílt világba…
Össze tudtam tenni a kezeimet
És belecsaphatok a pocsolyába,
Én kacaghatok, hogy pofán köpött,
Mert benne voltam a lehetetlenben,
Hol már száraz az összes fény
Tudom, én tudom hiszen onnan jöttem
Lángoló tollakkal hová repül
Az a büszke sas, mit emlegetünk…
Az utolsó posványból másztam elő
Ref.: Ezért ne mondjátok,
Hogy mi a jó,
Nekem ne mondjátok,
Hogy mi a szép;
Majd eldöntöm
én!
Vissza
A teremtés akarata
A világ csak Anyag,
Változó Anyag,
Hogy változása megszülje
Az időtlen Időt
És az Anyag ölében
Élhessen a Tér;
De a teremtés
Valami „mást” is ígért!
Szél süvített végig a jégen
Egy szalmaszobor kék lánggal
égett
Ölben tartott egy acélmagot
Megrepedt az a sokadik napon.
Szétpattanva szétszállt száz láng
Kiégetve az összes irányt
Napnyugatra a nap keltének
Örökmécsbe örökös fénynek.
Ősvas csend-ült, itt-ott pendült
Mellkasba vágva hasított szívbe
Tűzzel újra-éledve indult
Kerekeknek végtelenjébe
.
Bőrre égve szépen csillogott
Tűzhöz érve tűzszínre ébredt
Testvériség örökös fénye
A szalmaanya tűzvörös vére.
Refr.:
A teremtés akarata, hogy
Mindig legyen a tűznek vasa.
Vissza
A kígyó szeme
Csecsemő voltam
A bölcsőmbe
Kígyó csúszott,
Elátkozott
Hogy melengessem
Ölelgetett
És mesélték azt,
Hagytam magam
Csak nevetgéltem,
Az tekergőzött
Észre sem vették,
Hogy engem néz.
Eltűnt nyomával
Cseperedtem
Jól evickéltem
Az életemben.
De nőttön-nőttem
És szorongtam úgy
Bezárta mérgét
Fejem lágya.
Belém sziszegte
Égette szemét
Velem van végleg
Nem titok már.
Refr.:
Álmaimban a kígyó szeme
Felvillanó villám
A szemekben, ha meglátom
Tudom, nem csak álom.
Felismerem a kígyó szemét
Felvillanó villám.
Vissza
Vonz a tűz
Vonz a tűz,
Ha belemegyek éget
Belenézek
S megszeretlek Téged
Vonzó tűz vagy,
Ha távolodom égetsz
Vallva kértem
Ne sebezz meg végleg
Tolvaj tűz vagy
Elloptad a lelkem
Össze-vissza
Perzselted csak szívem
Ref.:
Tűz vagy, Te is hazug tűz vagy,
Megfújtad a lelkemet;
Tűz vagy, Te is hazug tűz vagy,
Megfujtod a lelkemet;
Tűz vagy, Te nekem fekete tűz vagy,
Lángod fedi el lelkemet;
Hitegettél
Elhittem én mindent
Egyet szóltál
Ugrottam már érted
De gyanús lett
A hideg kezed kedves
Megszokásból
Simogattál engem
Most sajog-vérzik
Testem-lelkem érzem
Mással játszod
Játékodat éppen
Ref.:
Tűz vagy, forró-oltó tűz vagy,
Elhitted, hogy elhiszem;
Tűz vagy, vakult-leső tűz vagy,
Nem láttad, hogy meglátom;
Tűz vagy, Te is hazug tűz vagy,
Visszaveszem a lelkemet-
Visszaveszem a lelkemet-
Visszaveszem a lelkemet-
Visszaveszem a lelkemet!
Vissza
Hátsókerék
Két sör után
Ő magától szólt:
„Induljunk lassan,
Vár ránk az út!”
Téptem a gépet,
Amit csak bírt,
Fák meg bokrok
Suhantak mind,
Integettek
Nekünk lányok,
Mentünk, mentünk
Meg nem álltunk
Átérhettünk
Inogó hídon-
A bizonytalanság
Színű folyón
Hátsókerék, így tovább!
Hátsókerék, kitartás!
Hátsókerék, valahova tovább!
Hátsókerék, gyerünk tovább!
Két henger zúgott,
Tovább mentünk,
Két könnycseppet
Küldött ki szemünk
Tűnik tőlünk
Minden, ami volt
És tűnik felénk
Minden, ami lesz
Kértem, hogy szépen
Adjon még szeszt,
A fülembe szólt:
„Elfogyott a bor!”
Száguldoztunk
Erdőn-völgyön-hegyen,
Autós sztrádán,
Kaszinós helyen
Hátsókerék, így tovább!
Hátsókerék, kitartás!
Hátsókerék, a jövőnk vár!
Hátsókerék, gyerünk tovább!
Vissza
Fenegyerek
Neki mindenki
Előre köszönt
A játszótéren
A hintát, ha
Hintázni akart
Alája tolták
Csak csettintett
És vigyázban álltak
A megalkuvók
Óvó anyák
Szoknyája alól
Előrántotta
A mocskos-könnyes
Arcokat, hogy
Játszanak vele
Ref.:
Fenegyerek, fenegyerek
Ő volt a fenegyerek
a
fenegyerek
Ő volt a fenegyerek
a
fenegyerek
Ő volt a fenegyerek
a
fenegyerek
Ő volt a fenegyerek
a
fenegyerek
Csak egyetlen egy
Játékot ismert
Az hosszan tartott
Mégis mindig,
Minden egyes nap
Eljöttek hozzá
Mégis mindig,
Minden egyes nap
Végigjátszották
Féltek
tőle
És gyűlölték
A vadsága miatt
Mégis mindig,
Minden egyes nap
Eljöttek hozzá
Ref.:
Ezer meg ezer
Játszótér volt,
De eljöttek hozzá
Senki sem tudta
Mi az a bűv,
Mi hozzá hívja
Egyszer egy lányka
Érzett rá, hogy
Nagy-nagy szíve van
Fenegyerek, fenegyerek
Ő volt a fenegyerek
a
fenegyerek
Ő volt a fenegyerek
a
fenegyerek
Nagy szívvel a fenegyerek
a fenegyerek
Nagy szívvel a fenegyerek
a fenegyerek
a fenegyerek
a fenegyerek
Vissza
Héjjanász
Falatot tartasz a kutya elé,
Ha nyúl érte, elhúzod és nevetsz,
A kezedet rögvest átharapná,
Megtehetné, de nem teszi meg,
Tűri, hogy kacagj, szórakozz rajt,
Azért van így, mert százszor jobb, mint te,
Üvölt egy hang, hogy „add oda már!”
Egy másik, hogy „nem lehet!” bőg bömbölve
Meg akarja fogni,
El akarja kapni,
Hogy az övé legyen,
Csak az övé
Ó Te kis (ör)dög meddig
mész el,
Meddig játszol az idegeivel !?!
Ó Te kis (ör
)dög meddig mész el,
Meddig játszol az idegeimen !?!
Látom rajtad, hogy odaadnád,
Ha a másik már végre befogná
Meg akarlak fogni,
El akarlak kapni,
Hogy az enyém legyél,
Csak az enyém
Tépelődünk és tépjük egymást
Ez héjjanász lesz az őszi
avaron
Tollakat fúj majd szanaszét a szél
És tépjük egymást az őszi avaron
Meg akarlak fogni,
El akarlak kapni,
Hogy az enyém legyél,
Csak az enyém
Vissza
Áldott-átok
Minden éjjel
A fényért fázik,
Minden nappal
A sötétség hiányzik
Ha hideg van,
Melegre vágyom,
Melegben
A hideget áhítom
Minden télen
Tavaszra várok,
Minden nyáron
Az őszt kívánom
A lány áldás
A lány átok,
Mellettem van
Vagy róla álmodok
Részeg fejjel
Józan napot várok,
Józanul
A poharat áldom
Leláncolva
Szárnyakat kapok,
Szárnyakon szállva
A földre kacsintok
Ha van,
Jobb lenne,
Ha nem lenne,
Ha nincs,
Megőrülök érte
Ha béke van,
Háborút akarok,
Háborúban
A békéért kiáltok
Sziklákat bontok
Nagy merészen,
Falakat húzok
Mesteri kézzel
Virágos mezön
Gyárat építek,
Gyár tövében
Zölden tüntetek
Vágyakat festek
A barlang falán,
Megvetést vetek
A vágyak talaján
Átok ez vagy olcsó áldás?!
Átok ez vagy olcsó áldás
?!
Ha van,
Jobb lenne,
Ha nem lenne,
Ha nincs,
Megőrülök érte
Ha van,
Jobb lenne,
Ha nem lenne,
Ha nincs,
Megőrülök érte
Átok ez vagy olcsó áldás?!
Átok ez vagy olcsó áldás
?!
Vissza
Szabadon szép
Ha minden napon
Eszembe jutsz
A kezem remeg,
Pohárért nyúl
Ha madarat látsz
Gondolj reám,
Hogy szabad vagyok
És sóhajts nagyot
Szabadon, szabadon, szabadon szép;
Tudd meg nélküled is szép!
Szabadon, szabadon, szabadon szép;
Tudd meg nélküled is szép!
Ha bolond napon
Részeg vagyok
És esdekelek,
Hogy gyere velem
Te erre mehetsz,
Én arra megyek,
Én szabad leszek,
Te irigykedhetsz
Szabadon, szabadon, szabadon szép;
Tudd meg nélküled is szép!
Szabadon, szabadon, szabadon szép;
Tudd meg nélküled is szép!
Vissza
Lelkesedés
Serény bányász az arany hegyen,
Cikkanó szikra egy bomba szívben,
Csattanó lövés háború küszöbén,
Kulcsszó Ő a zárszó nyelvén
Tágra nyílott csillogó ajkak,
Félhomályba duzzadó alak,
Lapozó szél a poros könyvön,
Fröcsögő vér a forgószélből
Ő a Lelkesedés
Mi emberi és tetszik
Az tőled van,
Az alkotás pillére
Te magad vagy
Leteng a szerelem,
Ha nem vagy itt,
Ha behunyod a szemed-
Ha kihuny a tűz
Ledől a májfa,
Ha elfordulsz,
Ha leveszed a kezed,
Ha elbambulsz
Ref.:
Te vagy az a nyomorult-nyamvadt rugó,
Mi ha eltörik itt minden borul,
Lelkesedés,
Lelkesedés
El ne hagyj
minket,
Áldozunk neked
Lelkesedés,
Lelkesedés
El ne hagyj minket,
Áldozunk neked
Te vagy az a nyomorult-nyamvadt rugó,
Mi ha eltörik itt minden borul
Bármit akarjunk is,
Nélküled nincs,
Ha halljuk a hangod
A semmi nincs
Szétesik körünk,
Ha nem vagy itt,
Tápláld a tüzet
Hisz téged éltet
Elnémul szavunk,
Ha elfordulsz,
Meghal a jövőnk,
Ha elbambulsz
Ref.:
Lelkesedés
Lelkesedés
Vissza
Lásd mi szép!
Láttunk mi
Bíbor hajnalt,
Tarka karnevált
Áztunk mi
Esőben, fényben,
Kopott a bőrruhánk
Láttunk mi
Vesző napot,
Búcsúzó napsugárt
Hidd hát el
Jót akarunk,
Hallgasd csak meg dalunk
Ref.:
Színes a világ,
Ne rohanj hát
Mást se látva
Mindenen át,
Valami felé,
Amiben talán
Te sem hiszel!
Megvárnak
Hidd el azok
A kedves holnapok
Úgy ahogyan
Velünk várnak
Édes emlékeink
Értelme
Igazán nincs
Ezt a sort sürgetni
Mert mindenki,
Ki egyetlenegy
Boldogságban hisz
És azt látja,
Egyedül azt
Minden más megfúlhat
Törtetve,
Lábait törve
Bánatba hullik majd
Ref.:
Hidd hát el
Jót akarunk,
Tarka karnevált
Láttunk mi
Vesző napot
Búcsúzó napsugárt
Hidd hát el
Jót akarunk,
Tarka karnevált
Ránk várnak
Hidd el azok
A kedves holnapok
Színes a világ
Gyönyörködj hát
Az útközben,
Míg célod vár,
Lásd mi szép,
Hogy mindenképp
Boldogan élj!
Ránk várnak
Hidd el azok
A kedves holnapok…
Vissza
Régi barátok
Te egy csinibabát láttál
A rock-dance klubban
Megkívántad,
De valakit várt
Én egy árulót láttam
A palotában
Osont gyorsan,
Eltűnt már
És egy csavargót láttam
A poros utcán
Egy világfájdalom,
Csak neki nem fájt
Héjj Chef,
Még egy litert!
Héjj Chef,
Köszönöm szépen!
Foly(t)
assuk !
Te egy fejedelmet láttál
Ki boldogan élt,
Mert a népének
Nagyon sokat adott
Én egy szarházit láttam
Ki, ki tudja hogy élt,
Mert a népétől
Nagyon sokat lopott
És egy kocsmát is láttam
A világ tetején,
Ha úgy alakul
Ott megtalálhatsz majd
Jó volt
E csöndes estén
Néhány szót
Ejtenem,
Bejárom
A hatvilágot
És újból megkereslek
Szevasz!
Vissza
Csak hadd menjek!
Engem, akit nem kellett volna
Az élet elől egy lyukba dobtak,
Hideg kövek közé tettek,
A ború zárkájába dugtak
„Lelkem ódon babonás vár”
Semmi mást csak boldogságot vár,
Omló várrom a bánat hegyén,
Elkerüli mindenféle szél
Ref.:
Már
Teljesen mindegy, hogy kivel;
Teljesen mindegy, hogy hova;
Csak hadd menjek végre el valakivel,
Csak hadd menjek végre el valahova!
Holló rakott fészket falán,
Ott nevel ördög fiókát
Félelmet hord a dögföldről,
Hogy hízzon és belém ő marjon
Vénséges holló hord és csak hord,
Károgva „kárr” a kormos
idő jár,
Az esendőség püffed és dagad
Karmokkal rakott szárnyakat kap,
Hogy fészkét kinőve elérjen majd,
Ha a szabadság szele el nem sodorja
A bánat hegyén börtönöm a vár
Fészkes falát el kell hagynom már
Ref.:
Vissza
Győztél Lehel!
Az Augsburgban vesztett
Büszke vezérek sora vár
Téged Konrád
Könnyed fölénnyel
Tárgyalhatsz velük, hisz tudod már,
Győztél
Konrád
Hát mért ne szólhatna
Az utolsó kívánság hangja
Fújd meg Lehel!
Elalél a közönség,
Hallgat-könnyezik a fáklya
Fújjad Lehel!
Sugalmas emlékek,
Vérrel vert rétek kerengnek fel
Fújjad Lehel!
Könnybe száradt szemek,
Opálos tekintetek parázslanak
Fújd még Lehel!
Átremegett a másvilágra
Konrád a kutya,
Ott kürtödet hordozhatja, szolgád a kutya;
Fájdalmas hangját hallgathatja, Konrád a kutya,
Fordult a kés a másvilágon szolgád a
kutya
Világokon áthallik
Lehel kürtje hangja;
Várta a halált
A túlvilágon várt reá;
Konrád vége
A dallam nyugta így lett;
Csak döbbenet
És monda maradt mögöttük hátra
A másvilágra átremegett Konrád a kutya,
Lehel kürtjét hordozhatja, szolga a kutya;
Fájdalmas hangját hallgathatja Konrád a kutya,
Fordult a kés a másvilágon szolga a kutya
Győztél Lehel!
Vissza
Örökkön örökké
Ekkorra már
Gitár került elő,
Sört toltak elém
Egy csapásra
Minden fordult,
Majd felrobbantunk
Mit láttattak
Észre is vettem:
Nem nagyon értik
Meg, meg mégsem
Kérdezték tőlem
Meddig maradok
Örökkön örökké
Mondogatták:
Az ördög fia vagyok,
Mennybéli küldönc
Magasra vittem
És szegény apámra
Szégyent hoztam
Vagy az urunk
Jobb keze vagyok,
Ki lecsúszott alá
Visszajutni
Úgysem tudok,
Jó leszek itt nekik
Örökkön örökké
Ha így lenne
Úgy sem bánnám
Jól érzem magam
Szót is a saját
Nyelvünkön értünk
Mi szó nélkül is jó
Örökkön örökké
Nektek játsszuk a rock n’rollt
Örökkön örökké
Álljon az első utolsónak
Örökkön örökké
Az utolsó nap meg elsőnek
Örökkön örökké
Ha így van ez,
Úgy sem bánom,
Jól érzem magam
Visszajutni
Úgysem tudnék,
Jól elleszek itt
Örökkön örökké
Nektek játsszuk a rock n’rollt
Örökkön örökké
Álljon az első utolsónak
Örökkön örökké
Az utolsó nap meg elsőnek
Örökkön örökké
Ördögi körben táncolunk
Örökkön örökké
Énekelünk és táncolunk
Örökkön örökké
Nektek játsszuk a rock n’rollt
Örökkön örökké
Vissza
(Me )segítsetek
Keltem-jártam a kerek
Ég kerek alján,
Kerestem az öregek
Szája miről járt
Találtam egy tündérlányt,
De félt az erdőtől;
Találtam egy királylányt,
Ki királyfihoz ment
Indultam a versenyen
Félkirályságért,
De előre tudták kié lesz
A nagy érem
Ihattam az örök-
Ifjúság vizéből,
Lerogyva érezhettem,
Mily’ erős lettem
Csókolgattam egy békát,
Hülyének nézett,
Aranyabrakot adtam
Egy döglött gebének
Drága jó Istenem nem nem
nem,
Nem mehet ez már,
Átállok a rosszakhoz,
Átállok bízvást
Ref.:
Látva járom a vakvilágot,
Hátha látok egy kis napvilágot,
Segítsetek, mert ha jól sejtem
Csak a lelketek fényét keresem
A boszorkánynál voltam,
Megtetszett a lánya,
Elment velem egypárszor
Aztán elmehettem
Üzérkedtem
volna már
Sárkányfűvel is,
De futottak, hogy börtönbe,
Tömlöcbe velem
Három szál hajáért
Utál az ördög,
Kitéptem a fejéből,
De fabatkát sem ért
Rohant erre a rohadt
És első dolga volt,
A kikiáltónál, aki
Neki jó sógora
Elintézte, hogy a nevemen
Édesen nevessen
A szép vásári nép
Rosszízű szája
Drága jó Istenem nem nem
nem ,
Nem mehet ez már,
Letettem arról, hogy bármit is…
Mit is tegyek már???
Ref.
Vissza
Mai Magyar
Figyeld meg,
Seggrészeg a történelem
És ráncot ráncra hajtasz,
Felnézel majd szikra-szemmel,
S százszor sziszegsz: Nem igaz!!!
Tejben-vajban mosdhatnál,
- hová lett az a sok arany?-
Uzsorástól láthatod még,
Kapálózz
Mai Magyar
Figyeld meg,
Seggrészeg a történelem
Marha korok üzengetnek
Ravatalukról lázálmokba,
S úgy kergeti ember az embert
Életből a halálba
Ref.:
A mondák falát nyílhegy-es
Csőrrel törtük fel,
Itt van félig fosztottan
A szobor-madár