Szereplők:
Báthori tanár
úr |
Böszörményi |
Csoknyai tanár
úr |
Doroghy Ilike |
Doroghy Sanyika |
Doroghy Viola |
Gyéres tanár úr |
Gimesi |
Az Igazgató |
Isaák Géza |
István bácsi |
Kelemen Imre |
Nagy úr |
Nyilas Mihály |
Orczy Vilmos |
Nyilas Mihály szülei |
Pósalaky úr |
Sándor Mihály |
Török bácsi |
Török néni |
Török Ilonka |
Török János |
|
|
Tartalom:
I. fejezet
Megismerjük a
főhőst, Nyilas Mihályt, a debreceni kollégiumot, ahol lakik.
Megtudjuk, hogy szerezte meg az antikvárustól a Csokonai kötetet,
s abban miként csalódott. Másik kincséről is sokat megtudunk:
a pergamen fedélről, amibe beköttette az üres lapokat, hogy
majd azokba írjon. Sok mindent megtudunk az akkori viszonyokról,
a kisdiákok életéről már ebben a fejezetben is.
II. fejezet
Misi pakkot, azaz
csomagot kap otthonról. Ez igen nagy szó a kisfiú életében,
hogy az ő szegény szülei csomagot küldjenek neki. Ettől a
többiek előtt is egyszerre nevezetes ember lesz. Persze a
csomag tartalmát a többiek megdézsmálják, ahogy az már a kisebb,
gyengébb gyerekekkel szokott történni. Mulatságos eset is
történik: a kenőcsöt, amit édesanyja a kezére és a cipőjére
kenni küldte, Böszörményi megette. Ugratták is vele még egy
darabig. Közben Böszörményinek eltűnt a kése, s Misi véletlenül
megtalálja becsúszva a pakkjába. Egy ötlettől vezérelve eldugja
a ládája titkos fiókjába. A vallástanár megkérdezi tőle, miért
szalmakalapot hord még késő ősszel is. Ő pedig elmondja, hogy
ellopták a posztó-kalapját. Utána meg is ijed, hogy most biztosan
vizsgálat lesz, átkutatják a ládákat, s akkor nála megtalálják
a kést. Ezért, amikor másnap a szobafőnök orvoshoz küldi,
magával viszi a kést, s el is dugja. A kalapot valóban keresni
kezdik, s végül Nagy Úr, a szobafőnök állást ajánl neki: egy
vak öregúrnak kell minden nap 1 órát felolvasni.
III. fejezet
Misi megkezdte
„munkáját. Első alkalommal túl korán érkezett, az öreg Pósalaky
nem is foglalkozott vele. Pontban 5-kor kellett kezdenie a
felolvasást, s 6-kor be kellett fejezni. Szombaton Orczy meghívta
Misit magukhoz. Ő előbb nem akart elmenni, de Orczy említette,
hogy a mamája azt mondta, feltétlenül hívja őt meg, mert még
Gyéres tanár úr (a latin tanár, aki az osztályfőnökük is volt)
is beszélt róla Orcyéknál. Utána már arról olvashatunk, milyen
volt a látogatás, hogy viselkedett, hogyan érezte magát a
kis Nyilas Misi az előkelő házban, az előkelő emberek körében.
IV. fejezet
Az öreg Pósalaky
elmesélte Misinek, hogy mit álmodott az éjszaka, s a takarítónéja
megmondta, melyik álom milyen számnak felel meg. S úgy döntött,
hogy tegyék meg ezeket a számokat a lutrin, s ha nyernek,
felezik a nyereményt. Misit kérte meg, hogy tegye meg a számokat,
s a reskontót is ő őrizze magánál. Másnap délután Misi Gyimesiékhez
ment, sokat beszélgettek, festettek.
Felolvasták az iskolában ki kapott intőt, erről értesítik
a szülőket. Gyéres tanár úr behivatta Misit óra után a tanáriba:
egy gyereknek a tanítását bízta rá, hetente kétszer (szerda,
szombat délután) latint és számtant kell tanítania Doroghy
Sanyinak.
V. fejezet
Megkezdődött a
Sanyika tanítása. Misinek nem volt könnyű dolga, mivel a kis
Doroghy nem tudta a helyesírást, a szorzótáblát, latinból
olvasni sem tudott, így bizony igen az elején kellett kezdeniük.
Egyszer az egyik nővére, Bella is beült hozzájuk. Ez nagyon
széplány volt, legalábbis Misi szemében. Beszélgettek, veszekedtek
az öccsével. Egyszer csak bejött a legidősebb lány, Viola,
s megkorholta Bellát, hogy miért nem hagyja tanulni a fiúkat,
s csak mondta megállíthatatlanul a panaszait, a terveit, s
ezeket bizony Misinek is végig kellett hallgatnia. Aztán megérkezett
az édesapa is, s bejött a beteges anyuka is.
Vasárnap elment Törökékhez, akiknél előző évben lakott. Beszélgetett
Török nénivel, Ilonka kisasszonnyal, majd Török bácsival is.
Viszont egyszer csak megjelent Török János is. Mikor megtudta,
hogy Misi a vak Pósalaky megbízásából megtette a lutrin a
számokat, elkérte megnézni a reskontót. Majd közben tovább
folyt a társalgás, szóba került a tanítás is. Mikor János
megtudta, hogy Doroghyéknál tanít, igen megörült. Közben megérkeztek
Szikszayék is, s akkor János rábízott egy levelet, hogy adja
át Bellának. Misi nem örült a megbízatásnak, de kénytelen-kelletlen
eltette a levelet.
S a reskontót visszakapta vajon?
VI. fejezet
Hétfőn nem jött
időben Gyéres tanár úr az első órára, így Orcyt küldték őrszemnek
meglesni jön-e a tanár. Ő pedig magával vitte Misit, aki persze
jobban félt, de mégiscsak mennie kellett. Kisurrantak az iskolából,
az utcára, látták, hogy a függöny még le van eresztve. Akkor
Orczy megmutatta neki Debrecen nevezetességét, a Rákóczi ültette
bokrot. Egyszer csak megjelent Török János, s még egyszer
a lelkére kötötte a levél átadását Bellának, s mondta, hogy
csak annyit kérdezzen meg, hogy szívesen vagy sehogyse. Aztán
látták a kápsáló (gyűjtő) kollégistákat. Misi elmagyarázta
Orczynak, hogy ez mit is jelent. S mivel nem csak a tanár
úr ablakát figyelték, bizony lebuktak, ugyanis Gyéres tanár
úr meglátta őket, s bezavarta az osztályba a két fiút. Misi
nagyon szégyellte magát. A tanár dolgozatokat osztott ki,
ami csak Misinek lett jeles. Akkor le kellett fordítania latinra
egy mondatot, amit fel is íratott vele a füzetébe a tanár:
Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja. Óra végén
Orczy is kapott egy mondatot, amit következő órára kellett
lefordítania: A törvény határait áthágni senkinek sem szabad.
Szerdán átadta Bellának a levelet, s megmondta milyen választ
vár Török János. A lány válasza: sehogyse szívesen vagy szívesen
sehogyse. Míg ők ezeket beszélték meg a kamrában, ismét bejött
Viola, s ismét rázendített a mondandójára. A tanítás után
már várta János úr, s kérte a választ.
Vacsora után Sándor Mihály egy cédulát tett elé, amire a lutri
számok voltak felírva, mondta Misinek, nézze meg, kihúzták-e
a számokat. Misi keresni kezdte a reskontót, de bizony nem
találta, s nagyon-nagyon megijedt, mivel a számok igen ismerősnek
tűntek számára.
VII. fejezet
Az akkori gyerekek
is csak gyerekek voltak: a tanárt a háta mögött kigúnyolták,
kifigurázták, így történt ez ezen a reggelen is. A földrajz
tanárra vártak, s közben Orczy utánozta épp az öreg tanár
urat. Misi nagyon rosszul aludt éjjel, mivel a reskontón gondolkodott.
A tanár úr épp Misit akarta feleltetni, Franciaország földrajzából.
S közben Názó tanár úr sokszor elkalandozott, s mesélt régi
időkről, történelmi dolgokról, régészeti kutatásokról. Ez
már Misit igencsak érdekelte, s nagy odaadással figyelt. Torna
óra is volt aznap, amit Misi nem szeretett. Már sokadszor
próbálta átugrani a bakot, de nem sikerült, s megmakacsolta
magát, s nem próbálkozott. Akkor Orczy próbálta megvédeni
azzal, hogy azt mondta a tanárnak, hogy Nyilas Misi beteg.
Aztán tényleg elszédült, elvesztette az eszméletét, s elesett.
A reskontó ügye továbbra is napirenden volt: Gimesi mondta
is Orczynak, hogy szerinte Misinek az a baja, hogy elvesztette
a reskontót, pedig kihúzták a számokat.
VIII. fejezet
Misi levelet írt
a szüleinek. Már legalább egy hete belekezdett, de nem sokra
haladt még vele. Most megpróbálta pótolni. Közben gondolatai
elkalandoztak, eszébe jutottak korábbi dolgok, amelyek otthon
történtek. Majd az asztalnál ülve elaludt, s bizony még álmában
is a reskontó ügye foglalkoztatta. A szobában rajta kívül
Nagy Úr volt még, s mikor ő felriadt álmából, Nagy Úr beszélni
kezdett hozzá, mégpedig amiről olvasott: a magyar nemzet legősibb
történetét. S erről igen hosszan beszélt Misinek, akit egyre
inkább érdekelt mindaz, amit hallott. Végül a levelet is befejezte,
majd tanult is.
S akkor menni kellett Pósalakyhoz felolvasni. Az öregúr rákérdezett,
kihúzták-e már a számokat, de Misi azt mondta, hogy még nem
volt benne az újságban. Mikor visszament a konviktusba Sándor
Mihály mondta neki, hogy Orczy és Gimesi keresték a coetusban.
S kérdezte azt is, miért nem volt délután Misi órán. Ő teljesen
elfelejtkezett erről, úgy kérdezett vissza, hogy nem szombat
van ma? Így Lisznyai úrnak, a szobafőnöknek kellett igazolást
adnia. Orczy ajánlatára szerződést kötöttek, hogy kinyomozzák,
hova lett a reskontó, ki a tolvaj. Orczy lett az elnök, Gimesi
a titkár, Misi a jegyző. Orczy összeállította az alapszabályokat,
s mindenkinek külön leírta és kiosztotta.
IX. fejezet
Orczy hozzákezdett
a nyomozáshoz. Megtudta Misitől kik a szobatársai, s különféle
módokon a közelükbe férkőzött, hogy beszéljen mindenkivel.
Végül Orczy vasárnap délutánra találkozóra hívta magukhoz
a két fiút.
Mivel szombat volt, Misi délután ment tanítani Doroghyékhoz.
Amíg Sanyira várt a szobában, próbálta a már régebben megkezdett
versét folytatni. Egyszer csak bejött Bella, s meglátta, hogy
Misi verset ír, mindenképpen el akarta kérni tőle. Aztán bejött
Sanyika is. Tanulás közben Misi azokról a dolgokról kezdett
beszélni, amiket előző nap Nagy úrtól hallott: a magyar nép
eredetéről, rokonságról. Bella egészen elgondolkodott ezeken,
s elmélázott, mi lenne, ha ő újra a gazdag rokonaik közé mehetne.
Misi is beszélt az ő családjáról, hogyan szegényedtek el,
hogyan kell édesapjáéknak keményen dolgozni a kevéske pénzért.
Bella pedig azt kérdezte Misitől: Ha valaki nagyon szegény
és örökké szenved és nyomorog, és megvan rá a lehetőség, hogy
többet sohase nyomorogjon, és a leggazdagabb emberek közé
kerüljön, s mindig bőségben legyen, és a testvérein is segíthessen,
a szülein: akkor szabad neki elmulasztani ezt az alkalmat?
S Misi azt válaszolta: Nem szabad. Akkor bejött Viola is,
s újra a munkáról beszélt és, hogy Sanyinak kell, hogy jó
élete legyen majd. Mikor Misi elindult, Bella próbálta elkérni
tőle a verset, de ő nem adta.
Aztán ment felolvasni. Pósalaky újra megkérdezte, benne vannak-e
az újságban a lutri számok. Bizony benne volt, de Misi azt
mondta, csak a kislutri számok, s azokat felolvasta, azok
nem jöttek ki. Hazafele menet egy kirakat előtt meglátta Bella
kisasszonyt Török Jánossal. Beszélgettek, nevetgéltek. S Misi
ettől a látványtól igazán megrémült.
X. fejezet
Misi félálomban
már megverte Török Jánost, mert még ekkor is az foglalkoztatta,
hogy mi köze van Bella kisasszonyhoz. Aztán arról álmodozott,
hogy milyen jó lenne, ha gazdag lenne, mit csinálna a sok
kinccsel. Aztán a szüleiről is álmodott.
Reggel, mire felébredt, már mindenki megmosdott, csak ő volt
lemaradva, így egyedül maradt, a többiek már mentek a templomba.
Ebéd után elindult Törökékhez, s útközben összetalálkozott
Szikszay úrral, aki szintén Törökékhez ment. Szikszay hamarabb
bement, s mire ő is beért a házba, a szobából hallotta, hogy
Szikszay Lajos sírva-haragosan panaszolja Törökéknek, hogy
őt milyen módon megvádolták, s elküldték a városházáról, ahol
számvetőként dolgozott. Aztán Török bácsi beszélt Jánosról,
Misi pedig csak hallgatta odakintről. Bemenni már nem mert,
inkább gyorsan kilopakodott a házból. Az utcán azonban összetalálkozott
Török Jánossal, aki rábízott egy táskát, amíg ő bement elköszönni,
mivel elutazni készült. János megint pénzt ajánlott, de Misi
ismét nem fogadta el (mint akkor sem, amikor Bellának vitte
a levelet).
Bement a kollégiumba, s örömmel vette észre, hogy pénzesutalványa
érkezett. Elment érte a postahivatalba, de úgy gondolta, a
szüleinek nagyobb szükségük van a pénzre, így a kapott egy
forintot megtoldotta még eggyel, s ezt küldte el a szüleinek.
Mivel még csak 3 óra volt, s neki 4-re kellett menni Orczyékhoz,
sétálni kezdett, s végül eljutott a vasútállomásra. Ott nézelődött
amikor egyszer csak az elsőosztályú váróteremben meglátta
Bella kisasszonyt. Úgy megijedt, hogy rögtön elszaladt, de
aztán visszamerészkedett. Akkor már nem látta Bellát, de az
utasok már mind a vonathoz siettek, s el is ment a vonat.
Magában kezdett olyan dolgokra rájönni, ami még nem egy kisfiúnak
való, s arra gondolt, hogy a Török János is ezzel a vonattal
akart elmenni, bár őt nem látta a váróteremben.
4-re elment Orczyékhoz, ahol már azzal várták, hogy valaki
felvette a pénzt, ami a nyeremény volt. Misi érezte, hogy
ez a Török János volt, ő a tolvaj, s a táskában volt a pénz,
amit vele cipeltetett. Már mennie kellett volna felolvasni,
de egyszerűen nem mert Pósalakyhoz menni. A kollégium ajtajában
álló fiúk színházjegyet kínáltak neki, ő meg is vette, de
a Bika kávézójába nem mert bemenni Gyéres tanár úrhoz az igazolójegyet
aláíratni. Inkább sarkon fordult, s elment Doroghyékhoz. Ott
persze kiderült, hogy Bella nincs otthon, tőle megtudták,
hogy látta az állomáson, végül találtak egy levelet is:
Kedves apa, én ma elutazom, miattam ne aggódjanak. Valószínűleg
többet segítek így a családnak, mint ha egész nap mosogatnék
Viola kisasszony elragadtatására.
Kezét csókolja
Bella
Végül még Sanyival átnézték a másnapi latin leckét, ott vacsorázott
náluk, majd elment a színházba, ahonnan az első felvonás után
megszökött. A coetusba nem mert felmenni, az oratóriumnál
megvárta a kapuzárást, s amikor meghallotta más fiúk hangját,
akik a színházból jöttek, ő is felment.
XI. fejezet
Reggel a zsebében
talált egy tízforintost, s először nem tudta, hogy kerülhetett
oda. Aztán eszébe jutott, hogy bizonyára előző nap Török úr
tehette a zsebébe, hogy „megnyugtassa a lelkiismeretét. Azt
sem tudta, hova dugja a pénzt, végül a mellénye zsebébe rejtette.
Orczy azzal fogadta, hogy az apja elment a rendőrségre feljelentést
tenni az ellopott reskontó, illetve a pénz miatt.
Második óraközben a pedellus jött Misiért, az igazgató hívatta.
Az igazgatónál rendőrök voltak, s ettől az igazgató úr nagyon
fel volt háborodva. Ugyanis a debreceni református kollégium
ügyeibe az állami és városi hatóságok közvetlenül nem avatkozhattak
bele, a kollégium autonómiája értelmében hivatalos személy
(pl. rendőr) nem léphetett az iskola területére. Az igazgató
megtudta Misitől, hogy Pósalakyhoz jár felolvasni, s az ő
nevében kellett számokat megtenni a lutrin. S Misi azt mondta,
hogy nem nyert, mivel ő a budapestin tette meg a számokat
és a brünnin húzták ki.
Másnap azonban újra jött érte a pedellus, ismét az igazgatóhoz
kellett mennie. Most pedig Viola ült ott, mivel szerinte Misi
tud az ő hugáról. Misi elmondta, hogy a Viola öccsét tanítja
Gyéres tanár úr parancsára számtanra és latinra. Az igazgató
mondta is Violának, hogy ez a gyerek! nem tett semmit! Mi
köze van neki a felnőttek szerelmeskedéséhez. Violát hazaküldte,
Misinek pedig azt ígérte, ha még egyszer meg kell őt látnia,
előbb egy pofont kap. Misi innen felment a coetusba, bement
a szobába, lefeküdt, s el is aludt. S eldöntötte, hogy sem
felolvasni, sem tanítani nem fog menni többet.
Másnap reggel a pedellus már a kollégiumba jött érte, s vitte
az igazgató elé. Az igazgató úr igen mérges volt: Itt van
már a halom írás, itt az egész vizsgálat! Átküldték egy másik
szobába, ahol igen sokáig kellett várakoznia, s bizony mindenféle
gondolatok, emlékek cikkáztak a fejében. Egyre fáradtabb és
kimerültebb volt. Nagy sokára jött érte István, a pedellus,
s átkísérte egy tanári szobába, ahol már benn ült 5-6 tanár,
számára mind idegen, csak némelyiket ismerte látásból. S ekkor
megkezdődött a tanári törvényszék. Mindenféle kérdéseket tettek
fel neki, de egyre inkább úgy tűnt, hogy mindenért őt teszik
felelőssé, már olyan dolgokat is a fejére olvastak, amihez
neki semmi köze. Csak korholják, szidják, csupa rosszat mondanak
és feltételeznek róla. Végül kiküldték a teremből, hogy kint
várjon azítéletre.
S ekkor megjelent Géza bátyja, aki megölelgette, szerette.
Misi pedig csak sírt, sírt, s csak annyit tudott mondani,
hogy: Bántanak, ántanak, Géza bátyám S azt is hozzá tette,
hogy többet nem akar debreceni diák lenni. A nagybátyja nem
szólt, csak ölelte a szegény kisfiút.
XII. fejezet
Géza bátyja magára
hagyta, s bement a tanár urakhoz, beszélni akart velük. Misi
a versét mondogatta magában, de nem jutott eszébe amit korábban
már olyan szépen kitalált. Ismét korábbi emlékek is felidéződtek
benne. Egyszer csak megjelentek a tanárok, s az igazgató dicsérni
kezdte, hogy jó tanuló, kis pénzkereső, sugárzik róla a becsületesség.
Misi nem igazán értette a dolgokat. S megkérdezték tőle, akar
e debreceni diák lenni, ő pedig az válaszolta: Nem.
Végül a bátyja kézen fogta, s mentek a kollégiumba, fel a
szobába, ott megmutatta az ágyát, a holmiját. Aztán mentek
az utcára, s egyszer csak elájult. Ágyban tért csak magához,
nagyon lázas, beteg volt.
Orczy és Gimesi meglátogatták. Elmesélték neki, hogy Török
János levélben megírta az igazságot az apjáéknak, az ő Géza
bátyjának és a rendőrségnek. 120 Ft volt a nyeremény, azt
is megírta mire mennyit költött ebből. Ezt a pénzt kifizették,
Pósalaky már megkapta a 60 Ft-ját, s az ő bátyja az 50-et
(hiszen Misi már kapott belőle 10 Ft-ot), de Géza bátyja nem
fogadta el, mivel az öreg Törökék fizették ki a fiúk helyett.
Másnap Viola jött el Sanyival, s lelkesen mesélte, hogy Bella
megcsinálta a szerencséjét, a hercegnéhez ment, ahol nagyon
szeretik, s rá fogják hagyni az egervári uralmat, s ismét
jómódúak lesznek, Sanyi Pestre megy tanulni.
Mikor jobban lett Misi, a nagybátyja kérdezte, mikor mennek
vissza a kollégiumba. De ő ismét azt felelte: Soha. Elmondta,
hogy ő tanító akar lenni. Végül a bátyja azt mondta, elviszi
magával abba az iskolába, ahol ő tanít, s ott fog ő tanulni.
Misi nagyon boldog volt, s örömében is csak sírni tudott.
Géza bátyja megkérdezte, mire akarja tanítani az emberiséget.
S ő azt válaszolta: Csak arra, hogy légy jó légy jó légy jó
mindhalálig