DIGITÁLIS
KÁNTOR

Görömböly község 1950-ben egyesíttetett Miskolc várossal. Görömböly a XIII. században a Miskolc nemzetség birtoka volt, egy részét a nemzetség a szomszédos Tapolcán létesített bencés monostornak adományozta, másik részének 1365-ben a király volt a kegyura, a XVI. században pedig a szendrői vár tartozéka lett. A tapolcai apátság megmaradt görömbölyi birtokrészének birtokában azután is, hogy a monostor 1537-ben rommá lett s az apáti címet és javadalmat az uralkodó 1606-tól kezdve az egri káptalan tagjainak adományozta. Amikor a törökök 1544-ben első ízben dúlták fel Miskolcot és környékét, Görömböly is elpusztult, 1596 után török hódoltsággá lett s miután az egri várban lakó török földesurai egyre súlyosabb pénzadót és szolgáltatást vetettek ki az itteni lakókra, ezek elmenekültek, pusztán hagyták a falut. A reformáció a XVI. század végén tűnt fel, 1612-ben önálló református egyházközség működött. Ekkor történik első ízben írásos említés a görömbölyi templomról. Későbbi feljegyzésekből tudjuk, hogy az itteni kőtemplomot még a katolikusok építették.

Amikor Eger várának 1687. évi felszabadulása után a császári katonaság a beszállásolás terheivel kezdte sanyargatni a falut, ennek lakói az 1690-es évek elején ismét elszöktek. Rákóczi szabadságharca idején visszatértek ugyan, de 1710/11-ben a pestis pusztította őket. Ekkor már az egész falu a tapolcai apátságé volt. Az 1710. évi apátsági urbárium elmondja, hogy ez a faluhely most néptelen, aki a lakók közül a pestis után életben maradt, az is szétszóródott a környéken, néhányan – magyarok 14-en – a miskolci Mindszent utca nyugati részén kunyhókban, pincékben húzták meg magukat. Jenke puszta ugyancsak a szabadságharc időszakában vált egészen néptelenné. Görömböly még 1711-ben is lakatlan, de 1712-ben újranépesül. Mintegy 20 rutén és szlovák telepest az új földesúr, gr. Althan Mihály tapolcai apát hozott ide, velük kötött szerződés alapján. Ezek már görög katolikusok voltak, 1730 táján templomot építettek maguknak a reformátusok által korábban birtokba vett katolikus eredetű kőtemplom mellett, melynek romos falrészei, a szentély és sekrestye 1732-ben és 1746-ban is fennállottak. 1746-ban 132 görög szertartású, 22 latin szertartású katolikus és egy református személy lakott a faluban.

1766-ban Eszterházy püspök azt indítványozta gr. Attems apát kegyúrnak, hogy állítson fel plébániát, de ez húzódozott a templom- és paplaképítés terheitől, itteni javadalmának jövedelmeit a görzi érsekségben kezdett építkezéseire fordította. Szerinte a görömbölyi hívek lelki szükségleteit ki tudja elégíteni a mindszenti plébánia, ahová akkor filiaként tartoztak, vagy a Csabán működő ferences barát. A görömbölyi hívek nagyon szegények, aligha tudnának hozzájárulni az építkezés költségeihez, saját kunyhóik és faházaik építéséhez éppen akkor kértek faanyagot az apáttól.

Az 1769. évi egyházlátogatás után a püspök és apátföldesúr mégis megállapodott abban. Hogy felállítják a plébániát. 1771-ben a csereként megszerzett görög katolikus iskola fundusán kihasították a leendő paplak és templom telkét s 1772. december 3-án Attems apát és Eszterházy püspök „rendelése mellett béhozatott helységünkbe plébánosul tisztelendő Komjáti Jakab úr.” Egyelőre parasztházba telepedett. Filiák letek: Hejőcsaba és Mályi. 1776-tól Szudai János pálos rendi szerzetes lett a plébános, a paplak építése ekkor már befejezés előtt állt. De a templom építését csak megkezdeni tudták 1776-ban, míg felépítése két évtizedig húzódott. A királynő ugyanis az Attems halálával megüresedett apátság jövedelméből kívánta a templomépítés költségeit kiutaltatni, közben Bacsinszky görög katolikus püspök lett az apát, ez pedig az újonnan felállított görömbölyi római katolikus plábániát saját hívei számára szerette volna megszerezni. Eszterházy a helytartótanácshoz intézett tiltakozásában elmondta, hogy a községben mindössze 211 görög katolikus személy lakik, míg a latin szertartású hívek száma a három községből álló plébánia területén meghaladja az ötszázat. 1778. március 6-án a helytartótanács vallásügyi bizottsága a templomépítésnek a latin szertartásúak számára való folytatását rendelte el, e célra a vallásalapból megfelelő összeget utaltatott ki, így végre 1785-ben befejeződött a templom építése. Egy oltárt állítottak fel benne, Szentháromság tiszteletére, a többi berendezési tárgyat az eltörölt szerzetesi templomok felszereléséből kívánták biztosítani.

A klasszicista stílusú templom műemlék jellegű.

 

Forrás:

Soós Imre: 10. Miskolc-Görömböly. In: Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp., Szent István Társulat. 1985. 128-129. p.