Peterke is levelez a rajongóival!! FKLAD pedig már le is fordította
[color=blue:72629910a7]Megérkezett a Zöld Kártyám!
(És persze igazából egyáltalán nem is zöld; az élet nem így működik.) Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített a kérvényezési eljárásban, rAz Aktar1; összeállításában, amit az INS-nek (Immigration and Naturalization Service = Bevándorlási és Honosítási Hivatal) küldtünk, különösen Juanita M-nek és Karen S-nek. Kifejezetten borzongató a tudat, hogy elkezdhetem pályafutásom következő szakaszát az Egyesült Államokban. Milyen kalandok várnak rám, senki se tudja, de abban biztosak lehettek, hogy megosztom veletek, amint kibontakoznak.
Hegylakót forgatni ugyanolyan őrületes, mint eddig bármikor, itt Litvániában is, de a felvételek semmihez nem hasonlíthatók, amit eddig láttam. Tényleg hiszek benne, hogy ez az a film, ami kibontakoztatja a műsorban rejlő összes lehetőséget, az akció és a mesemondás legjobbjait ötvözve.
És be kell vallanom, a felvételek első napja váratlanul mély érzelmeket keltett bennem. Amikor felvettem a hosszú kabátot és a hajnalt megelőző homályban a helyszínre vezettem, egy régi barát jelenlétét éreztem, akit már évek óta nem láttam. Tényleg, nagyonis kézzel foghatóan, réreztemr1; őt. És ahogy elárasztott, sőt eluralkodott rajtam, könnybe lábadt a szemem, miközben mondogattam magamban, újra és újra: rMethos élr1;.
Hozzászólások: 185 Lakóhely: Budapest Regisztrált: 18.08.05
Elküldve: 2005-11-09 07:43
[quote:efe8095ad2] És ahogy elárasztott, sőt eluralkodott rajtam, könnybe lábadt a szemem, miközben mondogattam magamban, újra és újra: rMethos élr1;.
[/quote:efe8095ad2]
Húúúú!Ez nagyon furcsa érzéseket keltett bennem!Remélem nem lesz semmi gong Methossal! :?
ui:Köszi a fordítást :!:
"Az élet a változásról szól, arról, hogy megtanuld elfogadni azt aki vagy - a jót és a rosszat egyaránt-"
[color=red:efaf03ad74]Itt van az újabb Adrian levél FKLAD jóvoltából:[/color:efaf03ad74]
[color=blue:efaf03ad74]2005. november, 7 - Vilnius, Litvánia
Amikor reggel felébredtem és hallottam, ahogy az eső veri a tetőt az apartmanom fölött, azt gondoltam, bonyolódnak a dolgok. De szerencsénkre az eső elállt, és nagyszerű fényviszonyokat hagyott hátra az aznapi forgatáshoz. Jm Byrnes és én előző nap az első jelenetünket hideg, felhőtlen napon készítettük, és most az eső jó kontrasztot biztosított a második jelenethez.
Ez a két jelenet egy autóban játszódott, és ehhez egy úgynevezett low ridert használtunk, erre helyezték az autónkat és a az elejére egy kamerát szereltek. A low ridert egy másik kocsi húzza, ezért úgy látszik, mintha igazából a mi autónk menne. Autós jelenetet sokféleképpen lehet forgatni, ez az egyik mód.
Ebben a módszerben az egyetlen nehézség néha a ki- és beszállás, ha a kamera az ajtóra lett szerelve. Én szerencsére két beállítás között be tudtam mászni az ablakon, de Jim nem volt ilyen szerencsés, és egész idő alatt a kocsiban kellett ülnie, amíg a kamera az ő oldalán volt.
A sors láthatóan ellenem fordult amiatt, hogy megírtam, hogy törte le Peter Wingfield pár napja a kilincset, mert letörtem a felcsapható ajtó zárját csizmámmal, amikor az ablakon keresztül becsúsztam az autóba. Természetesen azt meg kellett javítani, de ez legalább időt adott Jimnek és nekem egy kis szellemes évődésre két felvétel között. Ahogy közületek sokan tudják, Jimmyvel sosincs az embernek egy unalmas pillanata, mert tréfák és történetek végtelen tárháza áll rendelkezésére.
Megkérdeztem tőle, milyen érzés ilyen hosszú idő után megint filmet forgatni. Tipikus Jim módon azt mondta, nagyszerű dolog megint részt venni ebben, és hiányzott neki, és hiányzott a rendszeres fizetés is.
Később azt mondtam Brettnek, hogy szerencséje volt, mert pont amikor végeztünk, megint előbújt a nap, épp idejében ahhoz, hogy be tudjunk fejezni egy másik jelenetet, amit eredetileg napfényben vettünk fel. Azt mondta, hogy a sors mellette szokott állni, amikor az időjárásról van szó. Remélem, ez tartós lesz, mert mindjárt elkezdjük az éjszakai forgatásokat, ami azt jelenti, hogy hajnali 5-ig vagy 6-ig fogunk filmezni.
Én is így vagyok vele Katharina.Mindig nagyon várom az újabb levelet,de utána úgy mennék oda. :cry: De legalább megtudunk pár dolgot a készülő filmről.Kocsi lesz benne..... :lol:
Türelem levelet terem!! Itt az újabb levél és máris itt a fordítás is!!!
[color=blue:1f496a9af2]2005 november 13. - Vilnius, Litvánia
Ór30; Ha egy idegen országban forgatsz, és több mint hét különböző nemzet képviseli magát, ez egy csomó olyan problémát felvet, ami nem feltétlenül merül fel, ha mindenki egy nyelven beszél. Ha jól számolom, vannak a stábban ausztrálok, amerikaiak, litvánok, angolok, írek, welsziek, skótok (bár ezeket mindet britnek mondanám), magyarok, csehek, kínaiak és kanadaiak. Ezért néha a kommunikációs nehézségek miatt a munka lassabban megy, mint általában.
Amikor megtudtam, hogy éjszaka fogunk forgatni, arra is rájöttem, hogy a forgatás egyik legnehezebb szakaszába érkeztünk. Nemcsak a fura munkaidő miatt, de azért is, mert a film egyik üldözési jelenete következett, ami a Vilnius környéki erdőkben zajlik, és nincsen elég időnk arra a mennyiségre, amit le kéne forgatni.
Két éjszakával azelőtt, hogy ezt a jelenetet forgattuk volna puskatűzzel, motorbiciklikkel, lovakkal és az éjszakai erdőn keresztül lélekszakadva rohangáló színészekkel, szóltak, hogy mindent meg kell változtatnunk. Ahogy igyekeztem egy megoldást találni, rájöttem, hogy ha bizonyos dolgokat megváltoztatunk, attól a történet és a karakterek fejlődése károsodik, és ezek a változások tönkretennék a film befejezését. Néhány Los Angeles és Litvánia közötti telefonbeszélgetés után kisütöttünk egy tervet, hogy lehet az akcióképeket úgy lecsökkenteni és kombinálni, hogy a történet értelmes maradjon. Az akcióképeket kisebb darabokra szabdaltuk, lepróbáltuk a kaszkadőrökkel, és mindegyik képről csináltunk egy listát, hogy lássuk, hány felvételre van szükség a történet elmondásához. Nagyratörő feladat volt, hogy meglegyen minden, amit akarunk, de úgy éreztem, hogy talán lenne esélyünk a harcra, ha a dolgok símán működnének.
Következő éjszaka felhívtak a gyártástól, hogy valaki vagy nem végezte el a dolgát, vagy elfelejtette megemlíteni az erdészeti hatóságnak, hogy motorbicikliket fogunk átröpíteni az egyik erdejükön. Azt mondták, hogy ezt nem fogják engedélyezni nekünk. Dühös lettem. Most mi lesz? Egy újabb körtelefon után Christian, a felvételvezető azt mondta nekem, hogy másnap majd többet fogunk tudni, amikorra egy találkozó volt tervezve az erdőben. Ekkor hajnali 3 óra volt, és addig nem lehetett mit tenni.
Másnap déután, amikor felébredtem, azt mondták, hogy mégis használhatjuk a motorokat. Azonban nem távolodhatunk el 5-nél messzebb a földúttól. Hát ez nagyszerű. Ez aztán jól fog kinézni. Az összes motoros libasorban követi egymást, miközben kétségbeesetten keresi áldozatát. És mi lesz a lovakkal? Nos, azok rendben vannak. Azok állatok, és feltételezhetően nem okoznának akkora kárt. Megint gyorsan össze kellett gyűlnünk, és megoldást találni arra, mit tegyünk, de tudtam, hogy ez megintcsak le fogja lassítani a munkánkat. Úgy is lett.
Adrian
[quote:6218634556="Katharina"]Köszi itt is a fordítást!
Látjátok, kinnt is vannak nyelvi problémák, de mi csak megoldanánk valahogy :wink:[/quote:6218634556]
Köszönjük megintcsak a fordítást :wink: ! Amellett,hogy ezzel nekünk örömet okozol,fontosabb,hogy nyelvtudásod szépen lassan közelít majd az anyanyelvi írott angolhoz és szókincsed is jelentősen bővült az utóbbi időben,nem így van?!
Így tovább Helga Macleod :lol: !
Elszaladt az idő. Úgy tűnt, csak egy hete volt az aukció, és hirtelen megfordulok és máris itt van az ideje, hogy a látogatások két nyertese, Ruth Kaufmann és Laura Feingold a forgatás helyszínén legyen. Carmel Macpherson a Highlander WordWide-tól és John Mosby az Impact magazintól is ott voltak.
Azt hiszem, az első benyomásuk az volt, hogy az időjárás Vilniusban nagyon különbözik attól, amihez hozzá voltak szokva. Szerencsére figyelmeztettük őket, hogy készüljenek fel erre. Carmen érkezett meg elsőnek, és megjegyezte, hogy az idő nem is olyan rossz. Eleinte. Megkérdeztük tőle, akar-e még egy kabátot, de Carmel, lévén Carmel, visszautasította. Néhány órával később láttuk, hogy kendőjét feje köré tekeri, ahogy csökkent a hőmérséklet és a hideg csípőssé vált. Amikor legközelebb felajánlották neki a kabátot, úgy tudom, szégyenlősen elfogadta.
Következő éjszaka Ruth és Laura kijött a forgatásra. Sajnos, az első pillanatban, amikor Carmel bemutatott minket egymásnak, el kellett rohannom valamiért. Nem emlékszem, mi volt az, de arra emlékszem, hogy azt gondoltam, remélem, nem hiszik, hogy ez gorombaság volt tőlem. Mindketten nagyon lelkesnek látszottak, amiért itt lehettek, és Ruth azt mondta, ez az 50-ik megjelenése filmen. Azt hiszem, több filmben játszott, mint én.
Az első éjjel megkérdeztem, mit gondolnak a dologról, mert tudom, hogy egy jelenetet nézni érdekes lehet, de ha már egyszer láttad, azután olyan, mintha azt figyelnéd, hogyan szárad a festék a falon. Laura azt mondta, hogy ő beleőrülne abba, ha ugyanazt kellene csinálnia újra és újra. Nem maradtak sokáig. Bár éjszaka forgattunk, ami azt jelentette, hogy az időeltolódás nem volt annyira kellemetlen, azt hiszem, úgy döntöttek, hogy a hosszú utazás után korán lefekszenek. Vagy ez volt az ok, vagy Brett kitörése. Kezdettől fogva nehéz éjszaka volt, és a dolgok lassabban mentek, mint általában, ezért történt talán, hogy végül a feszültségtől kinyílt a szelep. Ismerem ezt az érzést: pár napja ugyanez történt velem is.
Következő éjjel Jim Byrnes eljátszott egy dalt, amit kifejezetten ehhez a filmhez írt, és remélhetőleg ezt jóval érdekesebb volt nézni, mint a másik jelenetet a bedöglött autókkal és hajléktalanokkal, amit filmeztünk.
Végül eljött a kámeo megjelenés napja. Hoztak magukkal ruhákat, és még Carmel és John is szerepelt. Nem vagyok biztos benne, hogy tudatában voltak, mire vállalkoztak. Mire odaértem a felvételhez, azt mondták nekem, hogy mindegyikük megkapta a feladatát, és elnevezték magukat r0;mosónőknekr1;, kivéve Johnt, aki láthatóan egy alkoholistát játszott. Vagy ez, vagy valódi viszkisüveg volt a kezében.
Ruth csicsergett és folyamatosan szórakoztatta a többieket, és Laura is vette a lapot, megigazította melltartóját és azt mondta, a főnöke nem hinne a szemének, ha látná őt így öltözve. Szerencsére a szerepük szerint egy égő hordó közelében görnyedtek, ami eléggé melegen tartotta őket. Kb. reggel 6-kor nem értettem, miért kuporognak ott még mindig és nézik, ahogy a kopár vidéken sétálok. Azt mondták, éppen haza akartak menni, amikor visszahívták őket, mert volt még egy kép, amiben szükség volt rájuk. Na ja, a filmezés r0;egzotikumar1; a válóságban egész másképp fest. Mindenesetre ma lesz itt az utolsó éjszakájuk, és biztos vagyok benne, hogy hallani fogjátok útjuknak egy másik verzióját más szemszögből, de azt gondoltam, elmondanám nektek, én hogyan láttam. Egészében véve remélem, hogy az út megérte.
Hol,mikor,kitől fogjuk hallani a másik szemszögből levő beszámolót? Tán a lányoktól?Na majd körbenézek,hátha valahol meglelem.
Lehet az angol fejlődésünkhöz az eredetinyelven írottat is kéne böngésznünk, összevetve a fordítással. S így lassan tényleg kikupálódnánk. Na de így sokkal könnyebb-nekünk, 10000000000hála is a kényeztetésért FKGLAD-nak! :lol:
[color=red:bb53a1be7c]Itt egy 22-ei levél, mert FKGLAD még mindig egy tündér! [/color:bb53a1be7c]
[color=blue:bb53a1be7c]
2005. november 22 - Vilnius, Litvánia
Hol vagyok? Valahogy így érzem most magam. Egy hete nem írtam, és az éjszakai munka mindent teljesen feje tetejére állított. Ma szabadnap van, és azt hiszem, aludtam vagy 10 órát. Mindenki, aki részt vesz a filmben, rendkívül keményen dolgozik. Brett Leonard a nappali és az éjszakai műszakban is dolgozik, hogy a felvételek olyan minőségűek legyenek, amilyent ő akar. Néhányan közülünk, színészek közül dolgoztunk az első és a második forgatócsoporttal is, nappal és éjszaka egyfolytában. A kimerült csapat minden egyes tagja továbbra is nagy erőfeszítéssel küzdi át magát a hidegen, hogy betartsák az ütemtervet, azért, mert mi mindnyájan hiszünk benne, hogy jó filmet készítünk. Már kész van egy csomó nagyszerű anyag, de voltak veszteségek is. Egyik éjjel a daru kátyúba került és felborult, és ugyanazon az éjszakán az egyik statisztát epilepsziás rohammal kórházba kellett szállítani.
Nappal alszunk és a jéghideg éjszakákat végigdolgozzuk alig néhány pillanatnyi pihenővel... Semmi pénzért nem szeretnék máshol lenni. Tényleg őrült vagyok? Emlékeztek, amikor arról írtam, hogy a scriptet olyan állapotba akarjuk hozni, aminek alapján alkotó munkára leszünk képesek? Nos, pontosan ez történik most. Éppen most fejeztem be a film egyik legfontosabb vívás-jelenetét, és az utolsó percben sikerült egy olyan érzést vinni bele, ami nem csak az akciót emelte ki, hanem vizuálisan is érdekes volt és a jellem perspektívájából is jelentősége van. Mindig úgy éreztem, hogy egy akciójelenet csak annyira jó, amennyire a benne rejlő jellemzés. Az igaz, hogy az akciót sokan jópofának találják, de ha jól van megcsinálva és a jellemek átvitt értelemben véve egymáshoz szólnak, akkor a történet és a cselekmény tízszer érdekesebb lesz. Minden nap látom, ahogy ez megtörténik ebben a filmben.
Ahogy feljebb már mondtam, betört a hideg, de az időjárással szerencsénk van. Emlékeztek, amikor azt írtam, hogy Brett azt mondta, az ő időjárás-karmája mindig mellette áll? Tegnap éjszaka majdnem vissza kellett ezt vonnia, amikor az éjszaka kezdetén elkezdett havazni, és úgy látszott, hogy ki kell találnunk egy okot, hogy hirtelen miért havazik az egyik képben, és a másikban miért nem. De az időjárás-karmája kitartott mellettünk, a havazás leállt és mi befejeztük azt az éjszakai adagot. Tudjátok, még a legnagyobb költségvetésű filmben is látható, ahol az időjárás problémás volt, mint például a Nincs bocsánatban. Nézzétek meg a filmet, és lássuk, megtaláljátok-e azt a jelenetet, ahol a jelenet egyik részében a hátteret hó borítja, a másik részében nem.
A hó sokkal nagyobb probléma, mint az eső. Még ha esik is, azt valószínűleg sose veszitek észre a filmen. Azt mesélték nekem, hogy a víztornyokból jövő mesterséges esőt a filmekben egy leheletnyi tejjel kezelték, hogy láthatóbb legyen. Nem vagyok biztos benne, hogy ez még mindig szabványos eljárás-e, de logikusnak hangzik.
Nos, tehát az utolsó két hét kezdődik, és utána vége a filmnek. Az idő tényleg gyorsan eltelt, és mielőtt észreveszed, mi már a vágáson és a különleges effekteken fogunk dolgozni. Annak alapján, amit eddig láttam, azt hiszem, egy nagyszerű Hegylakó film van a dobozunkban, bár ez most már nem doboz r11; hanem digitális merevlemez. Még akkor is, ha nagyszerűek a felvételek, a vágás, a hangok és a különleges effektusok megmenthetik vagy tönkretehetik a filmet. Még messze az út vége, tehát maradjatok vonalban, és még többször találkozunk a H5 készítése közben.
Eowyn 2008/12/22 Sziasztok!
Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kívánok!
MeLissa 2008/11/16 Tegnap fel voltam háborodva! Nem a 2. résznek kellett volna mennie? Helyette ment a 4. Gondolom egy-két hónap múlva le is veszik a műsorról!
Eowyn 2008/11/12 Szívesen :-) Igaza volt a port.hu-nak, tényleg a legelső rész volt. Örültem, mint majom a farkának *music* Zsu: írtam privát üzit
Idézetek
HEGYLAKÓ
ops:
Megnézem! Látam azt arészt de kiesett a tudatomból, hogy ő is benne van, Kiváncsian várom.
