[color=red:9ca52933bb]Ma Peter is és Adrian is írt! Peteré már kész, ha Adriané is elkészül, akkor azt is hozom, amint megkapom FKGLAD-tól![/color:9ca52933bb]
[color=blue:9ca52933bb]Úgy érzem, hogy ebben tényleg benne van, hogy hatásos film legyen. Jó a történet. Hatalmas mennyiségű felvétel készült, és amit láttam belőle, azok a jelenetek, amikben nem szerepeltem, amiket a monitoron, a kamerákon keresztül néztem, nagyszerű anyagok vannak közte. Van néhány tényleg jó verekedés (vagy vívás, a szóból nem egyértelmű). Volt néhány igazán jó pillanat a történetben, érzelemmel terhes pillanat r11; van mélység benne.
Van egy jelenet, amit fent Klaipedaban, az ország északi részén a dokkon forgattunk, ami abszolút a film poszterképe lehet. A háttérben lenyugszik a nap... És mi négyen kisétálunk a ködből ebben az elhagyatott hajógyárban, körülöttünk mindenfelé holttestek, és a felszálló köd. Gyönyörű, gyönyörű kép.
[color=blue:2b6cc8b51c]2005. november 27. - Vilnius, Litvánia
Egy emlékezetes jelenet
Tegnap éjjel egy temetőben dolgoztunk, és majd megfagytunk. Egész éjjel hideg szél fújt. Ráadásul ez volt az első alkalom, amikor ballonos világítást alkalmaztunk. Ez tényleg egy nagy lufi, amiben fény van, és amikor felengedik a levegőbe, a környezetet nagyon hasonlóan világítja meg, mint a hold. Még mondtuk is, hogy ha elvágnánk a köteleket, amik a talajhoz rögzítik, úgy nézne ki, mintha a hold pont fölöttünk lenne. Ezt a fajta világítást eredetileg építkezésekhez tervezték, de már nagyon sok forgatáson használták.
Amikor először láttam, hogy a Hegylakóhoz ballon világítást fogunk használni, említettem, hogy ez nagyon jó mód ennek a világítás-fajtának a létrehozásához, de problémás is lehet, ha fúj a szél. Alkalmaztuk ezt már korábban a sorozatban is, és emlékszem, hogy az erős légáramlatok ki-be pattogtatták a képből. Jobb lett volna, ha nem szólok semmit, mert ez az éjszaka volt most az első, amikor erős szelünk volt, és igen, a ballonok mindenfelé pattogtak. Ezért várnunk kellett, amíg Steve az operatőrünk, kicsit módosított a világításon, hogy elérje azt a hatást, amit akart.
Az éjszaka hideg volt, és az egyik fura jelenetet forgattuk, melyben enyhén összemosódik a valóság és a képzelet. Majd megértitek, mire gondolok, amikor megnézitek a filmet. Nekem nem volt ezzel problémám, és még mondtam is Peter Wingfieldnek, hogy milyen kemény jelenet lesz ez, és ő készségesen egyetértett velem. Azt hiszem, emlékezetes lesz.
Egész éjjel fehér volt a levegő és jeges kristályok és valódi hópelyhek keverékével kellett megharcolnunk. Vihar közeleg. Reggel 7.30-ra már kicsivel több mint vékony réteg fedte a talajt. Következő éjszaka az ezelőtti jeleneteket vesszük fel, tehát a folytonosság problémás lehet, különösen, mert hóvihart jósoltak.
Hozzászólások: 185 Lakóhely: Budapest Regisztrált: 18.08.05
Elküldve: 2005-12-02 09:59
Nem jelentkezünk,hanem fogjuk magunkat és bejelentés nélkül odaállítun a forgatásra.Akkor már csak nem dobnak ki! És, hogy ott maradhassunk, még dolgoznánk is nekik!
"Az élet a változásról szól, arról, hogy megtanuld elfogadni azt aki vagy - a jót és a rosszat egyaránt-"
2005. december 2. - Vilnius, Litvánia
Ju ha ha!
Mindig szerettem arra ébredni, hogy a szobát bevilágítja a hó fénye. De ez délután fél ötkor kicsit különös. Igen, havazott. Nem sokat, de eleget. Amikor megérkeztünk a stúdióba, ahol egy előre felépített díszletben egy külső felvételt akartunk forgatni, mindent fehérség borított. A díszlet nagyszerűen nézett ki, bár el kellett olvasztanunk a hó egy részét, hogy elhárítsuk a problémát és remélhetőleg megfeleljünk a következő három munkanap körülményeinek is, mivel mindnyájan a fehér poron sétáltunk, melyből végül sár lesz.
Az éjszaka jól ment. Ez volt az első alkalom, hogy a történetben szereplő valamennyi Halhatatlan találkozott, ezért fontos volt, hogy a kapcsolatokat helyesen ábrázoljuk. Meglehetősen váratlanul történt az egyik legmulatságosabb esemény. Az egyik statisztát, aki egy szerzetest játszott, megkértek, hogy jelenjen meg az egyik ablakban. Ugye, említettem, hogy a nyelvi probléma időnként nehéz, de ebben az esetben nagyon komikus volt. A kamera működött, és a statiszta megjelent az ablakban.
Miközben az egész stáb figyelt, Brett kiszólt a felügyelő sátorból, hogy a szerzetes mozduljon ki az ablakból. Valahogy, valaki nem gondoskodott arról, hogy az ember közelében legyen egy walkie-talkie, így a szóbeli utasítás kudarcba fulladt. Amikor odakiáltottak neki, hogy mozduljon, nem volt hatása, ezért néhányan elkezdtünk integetni neki, hogy tűnjön el. Ekkor ahelyett, hogy kiment volna a képből, mosolygott és visszaintegetett. Mindnyájan dőltünk a nevetéstől. Brett kikiáltott, hogy szóljanak neki litvánul. De amikor a rMenj ki a képből!r1; kiáltásokat hallottuk litvánul, megint elkezdtünk nevetni, és valaki elkiáltotta magát rEz az ember orosz!r1; Fölösleges mondanom, hogy eltartott egy ideig, mire az üzenet célba ért.
Ha most nem nevetsz, csak annyit mondhatok: rKár, hogy nem voltál ott.r1;
Még egy fordítás:
[color=blue:c89e004829]
2005. november 25. - Vilnius, Litvánia
Utolsó hét
Milyen nap is van? Ja igen, kedd, és azt hiszem, ez a szabadnap! Mostanra már az éjszakai munka megtette hatását. Minden nap összefolyik az éjszakával, az éjszaka pedig a nappallal. Az emberek fáradtak, de általában mosolyognak. Miután az elmúlt hetek nagy részét kint töltöttük a hidegben, üdítő látvány volt, amikor visszaértünk a stúdióba, ahol azt hittük, több időt fogunk házon belül tölteni. De amint elkezdett havazni, megint kívül találtuk magunkat.
A hó csak addig, de tényleg épp csak addig tartott ki, ami elég volt ahhoz, hogy a forgatott külső jelenetekben fenn tudtuk tartani a folyamatosságot. Az utolsó nap kicsit problematikus volt, mert elkezdett esni, és a hó nagy része eltűnt. A kemény munkát végző díszletezők segítségével sikerült egy kis műhóval eltakarni a lyukakat, amiket az eső okozott.
Miután bejeztük a külső felvételt, a fő forgatócsoport elrohant, hogy befejezzen egy jelenetet a film elejéről az A helyszínen. Mivel közeledünk a végéhez, és kevés szabadidőnk van már, elkezdtem próbálni Vernon Rietaval a film végének akció jelenetét. A képes forgatókönyvek alapján és a gyártókkal és Brett Leonarddal való megbeszélések után végre megvan a tervünk. Nagyobb költségvetésű filmek három hétig forgatnak egy ilyen jelenetet, nekünk csak négy napunk lesz rá, tehát kreatívaknak kell lennünk a rendelkezésünkre álló alig egy hét próbaidő alatt.
Sajnos nem tudunk megfelelően sok időt fordítani a próbákra, mert napirendünk nagyon szoros, ezért nehéz feladat lesz ennek az elkészítése. Majd meglátjuk, milyen jól sikerül. Két óra próba után észrevettük, hogy reggel fél nyolc lett. Az idő olyan gyorsan elrepült, és csak néhány ötletet dolgoztunk ki. Hosszú lesz ez az utolsó hét. Ahogy mondtam, milyen nap is van ma?
Nekem van egy üveges ismerősöm és szép kereteket csinál.És hajlandó árengedményt adni-minden 10dik betört ablak után egy igyen üvegezés.-Egy igyen keretezés is tuti belefér.
Üdv
Zsóka
[quote:2c0c724b0c="Zsóka"]Nekem van egy üveges ismerősöm és szép kereteket csinál.És hajlandó árengedményt adni-minden 10dik betört ablak után egy igyen üvegezés.-Egy igyen keretezés is tuti belefér.
Üdv
Zsóka[/quote:2c0c724b0c]
Oké ezt megjegyzem és holnap hozom a Peter-Jimes történet fordítását is!
Kicsit betegeskedtem, azért késtem! itt vannak az elmaradt fordítások:
[color=blue:14d9221fe0]
Joe: rFordulj meg a kocsival!r1;
Methos: rMondj rá egy jó okot!r1;
Joe: rRossz irányba mész!r1;
Methos: rBocs, de ezzel nem értek egyet. A golyók onnan jönnekr1;
Hegylakó, a sorozat r11; hatodik évad: Indiszkréció
2005. november 14. - Vilnius, Litvánia
Valamennyi Hegylakó rajongó felismeri ezt a nyitó jelenetet az egyik nagyszerű Hegylakó epizódból, melyben követjük Methos-t és Joe-t Franciaországon keresztül. Ezt az utat Halhatatlan Utazásnak nevezzük. Miért fontos ez? Olvasd csak tovább.
Tegnap éjszaka (nov. 13-a, vasárnap) bejöttünk a hidegről, ahol az utcai forgatást figyeltük. Nincs semmi más, ami annyira szürreális lenne, mint egy ausztrál, egy brit és két amerikai a nagyon kora reggeli órákban az elhagyott vilniuszi utcákon sétálva v:a:c:g:v:a de boldogan. Tudtuk, hogy a rJoe's Barr1; jelenetet azon az éjszakán fogják forgatni majd később, és elhatároztuk, hogy visszamegyünk a szállodába egy forró italra.
Ahogy közeledtünk, megláttuk Jimet udvartartása körében a bárban, úgy nézett ki, mint akit hájjal kenegetnek, s a 'Hoochie Coochie Man'-t énekelte. Megvolt hát a mi saját Joe's Bar-unk, és hátradőlve csodáltuk, ahogy ez az elragadó ember szórakoztatta azokat, akiket szerencséjük odavitt azon az éjszakán. Peter leült hozzánk, és mindnyájan csak úgy szívtuk magunkba ezt a hihetetlen élményt (némi helyi ital társaságában). Jimnek hamarosan jelenése volt, és miközben mi visszavettük 16 réteg ruhánkat, hogy visszamenjünk és lássuk Jimet, ahogy eljátsza eredeti szerzeményét, Peter elmondta, hogy ő és Jim úgy döntöttek, hogy kihasználják a keddi szünnapot, és néhány napon át mélyebben be szeretnék vándorolni Litvániát.
Ezt elneveztem a rLitvániai Indiszkréciónakr1;, és mindnyájan nevettünk azon, hogy Jim és Peter megismétlik híres rIndiszkréciór1; epizódbeli útjukat ebben az elragadó országban. Jim lett, mint mindig, a hely szakértője, és úgy tűnt, többet tud a történelméről és a helyi látványosságokról, mint mi mindnyájan. Minden nap csak úgy szívta megába az atmoszférát, és élvezte a parádét.
Tehát r11; autót béreltünk a következő napra, és izgatottan vártuk, hogy felfedezzük a Keresztek Dombját.
r-- A Keresztek Dombjar1;, Kryzių Kalnas, 12 km-re északra van a kis iparvárostól, Siaulai-tól (kiejtése: su-lai), ez a litván nemzeti zarándokhely. Egy kis dombon keresztek százai és ezrei állnak, melyek a keresztény elhivatottságot tükrözik és a litván nemzeti tudatot szimbolizálják. Siauliai városát 1236-ban alapították, és a 14. században a teuton lovagok foglalták el. Ebből a korszakból származik a keresztek elhelyezésének szokása, mely eleinte bizonyára a litvánoknak az idegen behatolókkal szembeni ellenállását jelképezte. A keresztek mérete és változatossága ugyanolyan fantasztikus, akárcsak mennyisége. Gyönyörűen kifaragott fa vagy ontött fém, a keresztek a három méter magasságútól a nagyobb keresztekre aggatott számtalan apró keresztig... Szeles napokon a kereszterdőn és a rajtuk függő rózsafűzéreken keresztül fújó szél máshol nem hallható, gyönyörű zenét produkál.
Kedd éjszaka (azt hiszem r11; a napok kezdtek elmosódni!) hallom, hogy csöng a telefonom.
- Halló, Carmel? Itt Peter... Egy bárban vagyunk Siaulai-ban.
- Miért nem vagyok meglepve? - válaszolom nevetve.
Peter zavartalanul folytatja...
- és lefényképeztettük magunkat néhány helybelivel, akik majd elküldik neked e-mailben...r1;
Fölösleges mondanom, akár a túl sok litván alkohol volt az oka, akár ki tudja mi más, a képek sose érkeztek meg. Tehát valahol Litvániában van egy fényképezőgép néhány rendkívül értékes felvétellel két különös emberről, akik egy éjszaka berontottak ebbe a bárba, és nekiálltak szórakoztatni a helybelieket. De ami engem illet, mi arra voltunk kárhoztatva, hogy sose lássuk a híres Litván Utazás tapintható bizonyítékát... legalábbis, amíg a csodálatos Mr. Byrnes egy e-mait nem küldött nekem, rLabas a Lietuva, Jacobus Byrnesasr1; aláírással és némi képi bizonyítékkal.
És íme itt vannak.
A nyilvánvaló Jimes és Peteres képekhez mellékelt még néhány felvételt csodálatos templomokról és vilniusi utcai jeleneteket.
Nem kétlem, hogy Peterrel közös útján Jim nem csak a szívszakasztó történelemből és a helyiek barátságosságából és figyelmességéből, hanem a kettőjük között ebben a távoli országban is megnyilvánuló őszinte gondoskodásból és barátságból is ihletet merített.
[/color:14d9221fe0]
[color=blue:fa0c3ac8a8]2005. december 4. - Vilnius, Litvánia
Óóóóóóóó! AUUU!
A forgatás utolsó hetében vagyunk, és most kell elkészítenünk az utolsó vívási jelenetet. A problémát az okozza, hogy nem volt időnk próbára a Christan Solimeno és közöttem folyó harc próbájára. Vernon Rietának és nekem volt néhány ötletünk, amiket keresztül kellett futtatnunk Bretten is, hogy lássuk, az ő elképzelése a harcról megegyezik-e a mienkkel, és szerencsére így volt. A koreográfia viszont egészen más probléma. Az ötlet jó dolog, de néha átültetése akcióba kicsit bonyolultabb, és ebben ez a harc se különbözött a többitől. Mivel szinte állandóan dolgoztam, ez azt jelentette, hogy a szabad napomon kellett időt szakítanunk arra, hogy ezen dolgozzunk, és rohangásszunk a helyszínek között, hogy lássuk, melyik jelenethez mit tudunk kiötleni. A másik aggodalmunk az volt, hogy mivel ennyire kevés időnk volt, fennállt a veszély, hogy baleset fog történni.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy valaha sérültem-e már meg harc közben, és mi a leggyakoribb sérülés. Felemelem a jobb kezem mutatóujját r11; és nem durvaságot mutatok, az egy másik ujj r11; és azt mondom nekik, hogy mindig ez az ujj kapja a legtöbb ütést. Miközben én felvételen voltam, Vernon elkezdett próbálni Christiannal, de néhány dologhoz az kellett, hogy mi együtt dolgozzuk ki az időzítéseket és a mozdulatokat, azért, hogy mindketten kényelmesen érezzük magunkat, amikor rájuk kerül a sor.
Mire elkezdtük a jelenet felvételét, és mondtam már, hogy csak négy napunk volt rá, addigra még nem voltunk kész a harc megtervezésével. Állandóan új ötleteink támadtak, hogy még jobb legyen, és a harc folyamán a cselekmény fejlődését is érzékeltetnünk kellett valahogy, ami értelmet adott a történetnek. Remélem, amikor látjátok majd a filmet, megértitek, mire gondolok. Az első pár nap végén alig néhány karcolás volt rajtam, és igen, az az ujj is köztük volt, de semmi komoly.
Az idő nem mellettünk állt, és kapkodni kellett, hogy meglegyen az összes felvétel, amire szükség volt a jelenethez és ami még Brettnek kellett a képi effektekhez. A hatalom nem engedélyezett időtúllépést r11; ami furcsa, mert minden ilyesfajta filmnek szüksége van rá a felvételek végén r11; ezért kicsit már aggódtunk, hogy be fogjuk-e tudni fejezni a jelenetet. Nos sikerült. De az már egy másik történet...
Adrian
2005. december 2. - Vilnius, Litvánia
Búcsúzkodások
A tegnapi volt az utolsó éjszaka négy színészünknek. Nocsak, milyen hamar eljött ennek az ideje. Sok értelemben fura éjszaka volt. Sokat nevettünk. Emlékszem r11; talán, mert a vége felé volt, talán, mert jelenet közben történt. Steve Wight nagyon mulatságos volt a felvételeken, és remélem, hogy a kivágott jelenetek között ott lesznek kiszólásai. Állandóan megváltoztatta a dialógust maga és Jim Byrnes között, és minden egyes alkalommal nagyon mulatságos volt.
Egy másik eseményt két szerzetesnek öltöztetett statiszta okozott. Ezek a szerzetesek elvileg a kolostorukat védik, és ezért egy csomóan furkósbottal voltak felfegyverkezve. Amikor berontottunk, nekik fenyegetőnek kellett volna kinézniük. Ez néha problémás lehet a statisztákkal, de ezúttal működött. Legalábbis, majdnem. Ketten a furkósbotosok közül elhatározták, hogy kezükkel fenyegető mozdulatokat tesznek. Csak egyetlen felvétel közben történt r11; és hálát adok Istennek, hogy segített abban, hogy ezt észrevegyem -, hogy láttam, ahogy ujjukkal és kezükkel felém döfnek, mintha tigrisek lennének vagy micsodák. Úgy néztek ki, mint felöltöztetett bábok; majdnem kitört belőlem a nevetés. Amikor elhangzott az rFelvétel vége!r1;, megfordultam, és Peter Wingfield és Jim Byrnes, akik mögöttem álltak, alig bírták visszafogni magukat. Pont ekkor jött oda hozzánk Steve Wight és elkezdte utánozni a szerzeteseket, mert ő is látta őket, és ezúttal mindnyájunkból kirobbant a nevetés. Az az érzésem, hogy túláradó vidámságunk nem volt túl diszkrét, mert a következő felvétel alatt a statiszták kicsit másképpen játszották meg a fenyegetést.
Az éjszaka jól telt, az idő elszaladt. Elsőként Peter Wingfield csomagolt, aki egyből a repülőtérre ment, hogy elérje gépét haza L.A.-be. Peter nagyszerű munkát végzett ebben a filmben, és azt hiszem, az emberek nagyon elégedettek lesznek a szereppel, amit játszott. Methos kulcsfigura ebben a filmben, amely, azt hiszem, emlékezetes lesz a Hegylakó rajongók számára.
Utána Thom Fell és Steve Wight következett. Ők is keményen és ügyesen dolgoztak azon, hogy új Hegylakó alakokat személyesítsenek meg és tegyenek halhatatlanná a filmen. Sokat viccelődtünk a forgatásokon, és elszomorító volt a tudat, hogy befejezték.
Végül de nem utolsósorban jött Jim Byrnes. Joe Dawson befejezte a szereplést, és újra búcsút kellett mondanunk egy epizódnak a Figyelők életében. Az időtényező mindnyájunkat elér, és egy ponton vége lesz ezeknek a karaktereknek, melyeket olyan jól megismertünk. De addig is még egy hétig forgatok és még egy harcon túl kell lennem.
[color=blue9decd00da]2005. december 8. - Vilnius, Litvánia
Kész van!
Igen, így igaz. Egy hideg litván napon, december 8-a korai óráiban, a fő forgatócsoport végleg befejezte a Hegylakó: A Forrás felvételeit, elkecmeregtünk egész a végéig. Az utolsó napra a verekedési jelenet utolsó szakaszát terveztük, de még mindig kellett néhány felvételt készíteni magához a fő csatához is. Brett, mint mindig, képes volt átrendezni a képeket a fejében, így kész lettünk ezekkel is. Miközben ő ezzel foglalkozott, elkészítettem azoknak a jeleneteknek a listáját, melyeknek több fedezetre volt szükségük ahhoz, hogy megteremtődjön a kapcsolat a néhány nappal ezelőtt forgatott képekkel.
Sikerült használni azt a szerkezetet is, melyet szeretettel rEddie Stacey babánakr1; neveztünk el (Hagyd abba! Nem felfújható baba.). Ez egy kerekekhez erősített fém keret, melyben a kamera lett elhelyezve. A színész püfölheti a szögletes kerethez erősített gumicsövet, így a látvány azt az érzést kelti, mintha a néző része lenne a harcnak. Christian Solimeno megnézte magának és azt mondta, kicsit idegessé teszi, ha ilyen közel kell mennie az operatőrhöz a kardjával, és azt kérdezte, nem akarom-e én először kipróbálni. De Brett azt mondta neki, hogy először az ő irányába készül a felvétel, tehát neki kell felavatnia. Nagyon mulatságos pillanat volt. Általában az operatőrök tülekedtek azért, hogy ők csináljanak egy képet (három volt belőlük, beleszámítva Steve Arnoldot, a vezető operatőrünket). De ezúttal nem volt önként jelentkező, aki be akart volna ülni az Eddie Stacey Babába, hogy érezze a kardsuhintás teljes lendületét. Mi a szösz, talán nem bíznak bennünk? Így hát Brett elhatározta, hogy beül a babába, és ő maga készíti a felvételt.
Az első felvétel után Brett félszegen mosolygott, és azt mondta rÖöö, ez hátborzongató volt.r1; Még néhány felvétel és rajtam volt a sor. Boldogan üvöltöztem a gumifallal szemben pár jeleneten át, és az utolsó képben, amikor éppen egy suhintás közepén voltam, Brett kiadta a parancsot rVágás!r1; (Felvétel vége!) Nem tudom, hogyan, de az utolsó ütés pontosan a bal hüvelykujjamon landolt. Aznap korábban már csúnyán megütöttem, most csak figyeltem, hogy nagyon fájt és lüktetett és vérzett. Azt hiszem, ez volt a legrosszabb vágás, amit elszenvedtem. Némileg emlékeztetett arra a szállóigére a síelőkről, amelyik szerint a legutolsó lesiklásnál vagy a legjobban kitéve a baleseteknek. Azt hiszem, sikerült kitalálnom egyet a vívással kapcsolatban.
Akárhogy is, de eljött az idő, amikor Thekla Reuten csomagolt. Sietnie kellett, mert aznap reggel kezdett próbafelvételeket készíteni egy másik filmhez Hollandiában. Néhány ölelés és rHú, ez érdekes menet voltr1; és ígéret után miszerint kapcsolatban maradunk, gyorsan elment, hogy elérje a repülőjét. A percek szálltak, és nekem még volt egy jelenetem, akárcsak Christiannak. Ezúttal enyém volt a megtiszteltetés, hogy első legyek. Mivel zöld képernyőre forgattunk, egy korábbi verekedési jelenet egy olyan képét kellett felidéznem, amit eddig soha nem volt időnk felvenni. Ez úgy működik, hogy lefilmeznek egy jelenetet, az lesz a háttér, és utána egy másikat egy zöld képernyőn digitálisan az előző fölé helyeznek. Kíváncsi vagyok, hogy ez látható lesz-e a filmben vagy sem.
Hirtelen eljött az idő, hogy Adrian Paul is csomagoljon. Tényleg? Máris? Úgy éreztem, mintha csak néhány hete kezdtünk volna, pedig a testem azt súgta, hogy egész biztos nem így van. Miközben a többiek tovább küzdöttek, hogy elkészítsék az utolsó felvételt Christiannel, átöltöztem és pont a végső simításokra értem vissza a helyszínre. Vége volt, vagy legalábbis a fő team kész volt a filmezéssel r11; Brettnek még maradt két napja, hogy felvételeket készítsen a kis második forgatócsoporttal. Ahogy ott lézengtünk a másodasszisztens irodája körül, ettük a süteményt és ittuk a pezsgőt, bár csak reggel 8 óra volt, cseverésztünk és nevetgéltünk az együtt átélt élményekről, azt hiszem, megkönnyebbülésünkben. Az biztos, hogy élményekből volt elég sok.
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akinek része volt a Hegylakó: A forrás elkészültében. Azt hiszem, figyelemreméltó filmet gyártottunk, és mindenki nagyon kitett magáért, hogy jó termék kerüljön a dobozba vagy lemezre vagy kazettára vagy computer meghajtóra vagy mi a szöszre. Remélem, hogy az utómunkálatok utáni végtermék méltó lesz az erőfeszítésekhez, amit eddig mindenki belefektetett. Én biztos vagyok benne, hogy igen.
Most itt az ideje, hogy elmenjek. Irodámat összecsomagolták, csomagjaim tele vannak mindenféle kacattal, amit begyűjtöttem az elmúlt két és fél hónap alatt, és most indulnunk kell az autókölcsönzőhöz. Alex és én Litvánián, Lengyelországon és Szlovákián keresztül vezetünk vissza kutyánkkal, Budinoval, Magyarországra. Mivel reggelire marhahúst, májat és gabonagolyócskákat evett, és bizonyára rázós út áll előttünk, remélem, hogy emésztőrendszere bírni fogja. Ó Istenem! Micsoda ötlet! 1.200 kilométer egy szűk, zárt térben. Mi bújt belém?
Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a film forgatása közben átélt élményeinket. Hamarosan megint írok nektek.
[color=blue:f2aadc4bc8]Bumm!
Miközben átnéztem a forgatásról készült fényképeket, rájöttem, hogy
elfelejtettem mesélni nektek a robbanásról. (Nem a verbálisról, amiből
lehetett nekem néhány, hanem egy valódiról.) Ez a négy napos klaipedai
forgatás alatt volt. Talán emlékeztek, a város kb. 300 kilométerre északra
van Vilniusztól. Ott dolgoztunk egy kis halászhajón, és az is ott történt,
hogy egy nagy akciójelenetet forgattunk, ami egy teherautó felrobbanásával
végződött.
Leforgattuk az akciójelenetet, és a második forgatócsoport az extra
képeket készítette, melyek a jelenet befejezéséhez voltak szükségesek. A
szükséges képek egyike volt a teherautó felrobbanása.
Ha egy teherautót felrobbantasz, azt előre meg kell barkácsolni. (Nem
robbanthatsz fel egy teherautót csak úgy, abban a reményben, hogy úgy fog
szétrepülni, ahogy te akarod.) A teherautó kész volt, és minden anyagot
összekészítettünk. Ekkor vettük észre, hogy a teherautót szögekkel
barkácsolták össze, így tulajdonképpen szögbombát csinálva belőle. Ha
bárki a közelébe kerülne, amikor felrobban, nagy kárt okozna.
Amikor a csapat nekiveselkedett, hogy kiszedje a szögek többségét, mi
többiek mintegy 400 yardnyira tőlük a szomszéd dokkon filmeztünk. Végre
hallottuk, hogy a második forgatócsoport készen áll a robbantásra. Egy
lökéshullám csapott meg minket, és egy nagy rakás füst és tűz emelkedett
az előttünk levő épület fölé. Amíg nem látsz és élsz át egy robbanást,
tényleg sejtelmed sincs arról, mekkora ereje van. Épületek mögött, 400
yardnyira voltunk, és így is éreztük. Peter Wingfield azt mondta nekem,
hogy ő a hajó belsejében ült, és érezte, ahogy a hajó megmozdult.
Az esemény után mindenki boldog volt r11; különösen a második
forgatócsoport, amelynek tagjai előkúsztak rejtekhelyeikről, ahol a
robbanás után menedéket kerestek.
Eowyn 2008/12/22 Sziasztok!
Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kívánok!
MeLissa 2008/11/16 Tegnap fel voltam háborodva! Nem a 2. résznek kellett volna mennie? Helyette ment a 4. Gondolom egy-két hónap múlva le is veszik a műsorról!
Eowyn 2008/11/12 Szívesen :-) Igaza volt a port.hu-nak, tényleg a legelső rész volt. Örültem, mint majom a farkának *music* Zsu: írtam privát üzit
Idézetek
HEGYLAKÓ
ops: 
