 Idézetek | | "A segítségedre van szükségem. Már ötezer év van mögötted. Szükségem van a tapasztalatodra." (Duncan MacLeod)
|
| Születésnapok |
 |
Christopher
Lambert
március 29. |
 |
Sean Connery
augusztus 25. |
|
Clancy Brown
január 5. |
 |
Beatie Edney
október 23. |
|
Roxanne Hart
július 27. |
|
Freddie Mercury
szeptember 5. |
 |
Adrian Paul
május 29. |
 |
Jim Byrnes
szeptember 22. |
 |
Peter Wingfield
szeptember 5. |
 |
Marcus Testory
május 5. |
 |
Bruce Payne
november 22. |
 |
Lisa Barbuscia
június 18. |
|
|
| Zene - Loreena McKennitt: The Book Of Secrets |
1. Prologue
2. The Mummers' Dance
3. Skellig
4. Marco Polo
5. The Highwayman
6. La Serenissima
7. Night Ride Across The Caucasus
8. Dante's Prayer
Prologue
"A lemez dalai mozaikként kapcsolódnak össze, a különbözo darabkákat sok helyrol gyujtöttem, és egyenként illeszkednek egymáshoz. Prológusom megírásához görög- és törökországi utazásaim adták az ihletet, valamint más utazók, akikkel kutatásaim
során találkoztam. Ilyen felfedezés volt a VI. századi Moschos János, aki útiélményeit a görögországi Athos-hegytol Bizáncig "A Spirituális Mezo" c. könyvében írta meg. William Dalrymple muvében, "A Szent Hegytol"-ben a szerzo újra bejárja Moschos útját az 1990-es években."
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
The Mummers'Dance
"Egy hagyományos népszokás, a mímus zenei ábrázolása, melynek gyökerei megtalálhatók a faimádó népek körében, akik a valaha nagy kiterjedésu erdokkel borított Európát lakták. A mímusok maszkot viseltek, szalagokkal és rongyokkal ékesítették ruháikat. Eloadómuvészek voltak, akik a falusi utcákon parádéztak a házak között, énekelve, zöld ágakkal hajladozva. Bár ezek az ünnepek látszólag hasonlók a mi Halloween-ünnepünkhöz, általában az év különbözo szakaszaiban fordultak elo, foleg Újévkor és Május elsején.
A kórus és a dal utolsó versszaka egy eredeti Oxfordshire-i, abingdoni hagyományos mímus-énekbol való."
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
Skellig
"E dal szövege egy VII. századi öreg ír szerzetes történetét beszéli el. Élete legnagyobb részét a mindentol elszigetelt vallási közösségben, Skellig Michaelben töltötte, Írország nyugati partjainál, majd szerzetestársaival Európába utazik, talán
Itáliába. A halálos ágyán szerzetestestvérére hagyja muve folytatását: osi szövegek másolását, egyúttal megorzését.
Azoknak a ragyogó muveknek bizonyítottan dönto fontosságú szerepe volt abban, hogy a klasszikus ókori irodalom fennmaradjon Európában a Római Birodalom bukása után. Nehezen értheto tartalmuk ellenére a ránk maradt kéziratok régi írásaik eleven személyességét mutatják számunkra. Számos profán bejegyzés a lapszéleken, a magányos szerzetes távoli szeretteinek szóló megjegyzések, kedves rajzocskák madarakról, egerekrol és más kis teremtményekrol."
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
Marco Polo
"Ezt a számot Marco Polo egzotikus utazásai ihlették. A XIII. századi velencei kereskedo, Marco Polo valószínuleg selyem és fuszer felkutatásának reményében
indult útnak, ám nemcsak kereskedelmi értéku árukkal tért haza: a távoli Keletrol szóló történetei feltüzelték európai kortársai képzeletét. Miféle csodákkal találkozott utazásai során? Milyen új látnivalók, hangok hatottak rá? Utazására gondolva egy autentikus szufi dallamot ötvöztem saját dallamaimmal."
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
The Highwayman
"Ez az én zenei foglalatom a híres elbeszélo költo, a staffordshire-i Alfred Noyes számára. Korai muvei a XII. század hajnalán igen népszeruek voltak, nem csak irodalmi körökben, és nem csak költotársai számára (pl. Swinburne), hanem minden társadalmi réteg olvasói körében is. Miközben folytak a felvételek a Real World Studios-ban, rájöttem, hogy az egész Wiltshire-i vidéknek megvan a maga "útonállója" már két évszázada, és a táj buja, drámai szépsége tökéletesen illik Noyes költészetéhez."
The Highwayman
Lyrics: Alfred Noyes;
Music by Loreena McKennitt
The wind was a torrent of darkness upon the gusty trees,
The moon was a ghostly galleon tossed upon cloudy seas,
The road was a ribbon of moonlight looping the purple moor,
And the highwayman came riding--
Riding--riding--
The highwayman came riding, up to the old inn door.
He'd a French cocked hat on his forehead, and a bunch of lace at his chin;
He'd a coat of the claret velvet, and breeches of fine doe-skin.
They fitted with never a wrinkle; his boots were up to his thigh!
And he rode with a jeweled twinkle--
His rapier hilt a-twinkle--
His pistol butts a-twinkle, under the jeweled sky.
Over the cobbles he clattered and clashed in the dark inn-yard,
He tapped with his whip on the shutters, but all was locked and barred,
He whistled a tune to the window, and who should be waiting there
But the landlord's black-eyed daughter--
Bess, the landlord's daughter--
Plaiting a dark red love-knot into her long black hair.
Dark in the dark old inn-yard a stable-wicket creaked
Where Tim, the ostler listened--his face was white and peaked--
His eyes were hollows of madness, his hair like mouldy hay,
But he loved the landlord's daughter--
The landlord's black-eyed daughter;
Dumb as a dog he listened, and he heard the robber say:
"One kiss, my bonny sweetheart;
I'm after a prize tonight,
But I shall be back with the yellow gold before the morning light.
Yet if they press me sharply,
and harry me through the day,
Then look for me by moonlight,
Watch for me by moonlight,
I'll come to thee by moonlight, though hell should bar the way."
He stood upright in the stirrups; he scarce could reach her hand,
But she loosened her hair in the casement! His face burnt like a brand
As the sweet black waves of perfume came tumbling o'er his breast,
Then he kissed its waves in the moonlight
(O sweet black waves in the moonlight!),
And he tugged at his reins in the moonlight, and galloped away to the west.
He did not come in the dawning; he did not come at noon.
And out of the tawny sunset, before the rise of the moon,
When the road was a gypsy's ribbon over the purple moor,
The redcoat troops came marching--
Marching--marching--
King George's men came marching, up to the old inn-door.
They said no word to the landlord; they drank his ale instead,
But they gagged his daughter and bound her to the foot of her narrow bed.
Two of them knelt at her casement, with muskets by their side;
There was Death at every window,
And Hell at one dark window,
For Bess could see, through her casement, the road that he would ride.
They had bound her up at attention, with many a sniggering jest!
They had tied a rifle beside her, with the barrel beneath her breast!
"Now keep good watch!" and they kissed her. She heard the dead man say,
"Look for me by moonlight,
Watch for me by moonlight,
I'll come to thee by moonlight, though Hell should bar the way."
She twisted her hands behind her, but all the knots held good!
She writhed her hands till her fingers were wet with sweat or blood!
They stretched and strained in the darkness, and the hours crawled by like years,
Till, on the stroke of midnight,
Cold on the stroke of midnight,
The tip of one finger touched it! The trigger at least was hers!
The tip of one finger touched it, she strove no more for the rest;
Up, she stood up at attention, with the barrel beneath her breast.
She would not risk their hearing, she would not strive again,
For the road lay bare in the moonlight,
Blank and bare in the moonlight,
And the blood in her veins, in the moonlight, throbbed to her love's refrain.
Tlot tlot, tlot tlot! Had they heard it? The horse-hooves, ringing clear;
Tlot tlot, tlot tlot, in the distance! Were they deaf that they did not hear?
Down the ribbon of moonlight, over the brow of the hill,
The highwayman came riding--
Riding--riding--
The redcoats looked to their priming! She stood up straight and still.
Tlot tlot, in the frosty silence! Tlot tlot, in the echoing night!
Nearer he came and nearer! Her face was like a light!
Her eyes grew wide for a moment, she drew one last deep breath,
Then her finger moved in the moonlight--
Her musket shattered the moonlight--
Shattered her breast in the moonlight and warned him--with her death.
He turned, he spurred to the West; he did not know who stood
Bowed, with her head o'er the casement, drenched in her own red blood!
Not till the dawn did he hear it, and his face grew grey to hear
How Bess, the landlord's daughter,
The landlord's black-eyed daughter,
Had watched for her love in the moonlight, and died in the darkness there.
Back, he spurred like a madman, shrieking a curse to the sky,
With the white road smoking behind him and his rapier brandished high!
Blood-red were his spurs in the golden noon, wine-red was his velvet coat
When they shot him down in the highway,
Down like a dog in the highway,
And he lay in his blood in the highway, with the bunch of lace at his throat.
And still on a winter's night, they say, when the wind is in the trees,
When the moon is a ghostly galleon tossed upon cloudy seas,
When the road is a gypsy's ribbon looping the purple moor,
The highwayman comes riding--
Riding--riding--
The highwayman comes riding, up to the old inn-door.
Over the cobbles he clatters and clangs in the dark inn-yard,
He taps with his whip on the shutters, but all is locked and barred,
He whistles a tune to the window, and who should be waiting there
But the landlord's black-eyed daughter--
Bess, the landlord's daughter--
Plaiting a dark red love-knot into her long black hair.
Az útonálló
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
Vad szél zúg az éjben, nyögve inognak a fák,
A hold, a szellemhajó a habfelhokön jár,
Az út holdfényszalag, a végén bíbor láp,
Az útonálló vágtat --
Vágtat -- vágtat
Az útonálló vágtat, a fogadó felé már.
Fején francia csákó, álláig paszomány;
Bordó bársony mente, finom bornadrág.
Sehol egy ránc nincs rajta; csizmája combig ér!
A holdfény rajta megcsillan --
Torén a markolat csillan --
Mordály csöve is csillan, fölül ékszer az ég.
Kavicson koppan a patkó, itt a sötét fogadó,
Ostora koccan az ajtón, de minden zárt, s lakatolt.
Dallamot fütyörész halkan, s nem várja senki más
A gazda éjszemu lánya --
Bess, a fogadós lánya --
Mélyvörös szerelemszalag sötét hajfonatán.
A fogadó alszik, s hátul reccsen az istálló
Tim, a lovászfiú eszmél -- arca sovány, fakó --
Eszelos szeme villan, haja penészes toll,
De vágya a gazda lánya --
A fogadós éjszemu lánya;
Néma ebként kushad, s hallja, a rabló szól:
"Egy csókot, te éjszemu édes; még ma a préda vár,
De jövök majd az arannyal, ha a nap már az égen jár.
Légyen bármily vad hajsza, uzzenek egész napon át,
Várj, ha csillan a holdfény,
Nézz, ha csillan a holdfény
Jövök, ha csillan a holdfény, százezer ördögön át."
Máris kengyelbe pattan; kezük épp' összeér,
Bess haja lágyan leomlik! A férfin átfut a tuz
Amint az éjszinü illat átjárja szívét,
Haját csókolja a fényben
(édes, sötét haj a fényben!)
Már gyeplot ránt az éjben, s nyugat felé tuz.
Pirkad a hajnal, s nem jo, íme, a dél eltelt.
Hanyatló napsugárnál, sem ha a hold felkelt,
Mikor az út cigányszalag, a végén bíbor láp,
Katonák serege lépdel --
lépdel-- lépdel--
György király serege lépdel, a fogadó felé már.
Szót sem szólnak a gazdához; csak vedelik jó borát,
Ágylábhoz kötik lányát, bekötikszép száját,
Ketto az ablakhoz térdel, s tölti puskáját,
Halál les minden zugnál,
Pokol egy sötét zugnál,
Mert Bess rálát az útra, az útra, hol párja jár.
Vigyázzban kötözik meg, kiröhögik durván!
Baljára karabélyt kötnek, csövét melle alá!
"Na leshetsz mostmár", s durván szájoncsókolják,
"Várj, ha csillan a holdfény,
Nézz, ha csillan a holdfény
Jövök, ha csillan a holdfény, százezer ördögön át."
Csavargatja a karját, eros a kötelék!
Addig gyötri a karját, míg lepi vérveríték!
Feszülten figyel az éjben, s minden óra egy év,
Míg éjfélt üt már az óra,
Zord éjfélt üt már az óra,
Ujjhegyével eléri! A lány a ravaszhoz ér!
Ujja hegyével eléri, mostmár nyugton vár,
Áll, kiegyenesedve, karabély melle alá.
Vigyázva, meg ne hallják, meg se moccan már,
Az úton csillan a holdfény,
Üres úton a holdfény,
S vére dobol szívében, szerelmére vár.
Kop-kop, hallották-e? Tisztán lódobogás;
Kop-kop, arra messze! Süketek ezek talán?
Lenn a holdfényszalag, ám fenn a hegy ormán,
Az útonálló vágtat --
Vágtat -- vágtat
A katonák látják a prédát! A lány feszülten vár.
Kop-kop, dobban a csendben! Kop, visszhangzik az éj!
Egyre csak közelebb jo! Bess arcán csillan a fény!
Szeme rémülten tágul, végso sóhaja kel,
Ujja mozdul a fényben --
Karabély dörren a fényben --
Átlövi szívét a fényben -- halála into jel.
Fordul is már nyugatnak, mit sem tudja, ki volt
Ki hajolt át az ablakon, vörös vérébe holt!
Hajnalig meg sem hallja, de akkor majd' elalélt,
Hogy Bess, a gazda lánya,
A fogadós éjszemu lánya,
Így óvta meg szerelmét, így halt meg akkor éjt.
Vissza, tébolyodottként, átka az égre száll,
Porzik az út mögötte, s torével hadonász!
Vérvörös a ruhája, aranyszínu dél,
Ekkor lelövik az úton,
Mint kóbor ebet, az úton,
S vérbe' fagyott az úton, torkáig paszomány.
Azt beszélik, télen, ha szél zúg a fák között,
A hold, a szellemhajó a habfelhok fölött,
Mikor az út cigányszalag, a végén bíbor láp,
Az útonálló vágtat --
Vágtat -- vágtat
Az útonálló vágtat, a fogadó felé már.
Kavicson koppan a patkó, itt a sötét fogadó,
Ostora koccan az ajtón, de minden zárt, s lakatolt.
Dallamot fütyörész halkan, s nem várja senki más
A gazda éjszemu lánya --
Bess, a fogadós lánya --
Mélyvörös szerelemszalag sötét hajfonatán.
La Serenissima
"Ez a zene talán érzékeltet valamit Velence gazdagságából, és fantasztikus fényuzo múltjából. Ilyen lehetett az a pillanat, amikor az ifjú francia király, III. Henrik látogatást tett a "Fenséges" városban, 1374-ben. Rendkívüli látványossággal kápráztatták el a fogadására: úszó boltívek, gondolázó üvegfúvók, akik üvegalakokat formáznak, míg elhaladnak, a kor legkiválóbb festoit bízták meg, hogy fessenek. Jan Morris elbuvöloen írja le ezt a jelenetet Velence c. könyvében."
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
Night Ride Across The Caucasus
"Murat Yagan önéletrajza, az "I Come From Behind Kaf Mountain" teljesen magával ragadott. Bevezetést írt a szufizmus világába, és ezt összekapcsolta egy lovagi gyakorlattal a távoli Kaukázus hegyvidékein. Ez arra késztetett engem, hogy további kutatásokat végezzek bizonyos szufi érzésekrol: "A zene és a dal nem terem meg olyan szívben, melybol eleve hiányzik.""
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
Dante's Prayer
"Vonattal utaztam keresztül Szibérián 1995 decemberében. Bár az eredeti szándékom az volt, hogy magányra leljek, ami segít kidolgozni a témáimat és ötleteimet ehhez a felvételhez, azonban vonzott és eltérített az emberségnek az a mozgó tablója, mely az ablakom alatt elhúzott. Ugyanakkor léptem be Dante: Isteni színjátékának világába. Amikor visszatértem, valahogy úgy tunt: "mindazok a lelkek, akikkel találkoztam, szinte kísértenek engem; mintha valahogy Dante szavaihoz kapcsolódnának."
Dante's Prayer
Music by Loreena McKennitt
When the dark woods fell before me
And all the paths were overgrown
When the priests of pride say there is no other way
I tilled the sorrows of stone
I did not believe because I could not see
Though you came to me in the night
When the dawn seemed forever lost
You showed me you love in the light of the stars
Cast your eyes on the ocean
Cast your soul to the sea
When the dark night seems endless
Please remember me
The the mountain rose before me
By the deep well of desire
From the fountain of forgiveness
Beyond the ice and the fire
Cast your eyes on the ocean
Cast your soul to the sea
When the dark night seems endless
Please remember me
Though we share this humble path, alone
How fragile is the heart
Oh give these clay feet wings to fly
To touch the face of the stars
Breathe life into this feeble heart
Lift this mortal veil of fear
Take these crumbled hopes, etched with tears
We'll rise above these earthly cares.
Cast your eyes on the ocean
Cast your soul to the sea
When the dark night seems endless
Please remember me
Dante Imája
Fordította: Vida Andi
http://www.bibl.u-szeged.hu/~vidaa
Sötét fák zuhantak elém
Minden ösvényt benott a gaz
Büszke papok szóltak: nincs tovább
Bánat köveit szántottam
Nem hittem, mert hinni se mertem
De eljöttél az éjszaka
S a reménytelen éjszakában
Szerettél, éjem csillaga
Vesd szemed az óceánra
Lelked legyen a tengeré
Ha a sötét éj múlni nem akar
Bárcsak sosem felejtenél
Hegyek magasodtak elém
A vágy mély kútja elott
A megbocsájtás forrásánál
Túl jégen és tuzön
Vesd szemed az óceánra
Lelked legyen a tengeré
Ha a sötét éj múlni nem akar
Bárcsak sosem felejtenél
Bár együtt járjuk csöndes utunk,
a szív oly törékeny egymaga
Koszárnyaimmal hadd repüljek
Vár az ég minden csillaga
Pihego szívemnek adj hát erot
Emeld föl félelemfátylamat
Szedd össze bús reménymorzsáim,
Feledjünk földi gondokat
Vesd szemed az óceánra
Lelked legyen a tengeré
Ha a sötét éj múlni nem akar
Bárcsak sosem felejtenél |
|
| Hegylakó: történetek | |
| Bejelentkezés | |
|
| Üzenőfal | Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
| Fight Spam |  |
|
HEGYLAKÓ
Megnézem! Látam azt arészt de kiesett a tudatomból, hogy ő is benne van, Kiváncsian várom.
