Vajon ki gondol rám,
ha nem leszel anyám?
ha sírva kiált a szám,
vörös nap hajnalán:
felhős kék egem,
lágy párás szemem
sirat majd anyám.

Vajon ki szeret még,
mint bölcsőmben rég
Ha nem leszel anyám?
ha elsuhan a szán
havas mezők fölött;
csókolom a rögöt
siratva anyám.

Vajon ki ölel még,
ha elhívat az ég
a hívogatás során
messze el jó anyám?
Kilentized köved,
nagyon dolgos kezed
hagyd itt nekem anyám!

Vajon ki nézi meg,
ha háztüzed szendereg
ha üzen még hazám:
napkelte reggelnél
a Kárpátok ölén,
nem sírok én anyám.
/1980./