Itt az Ősz!
- az ember bősz
kedvvel kergeti
az agyában játszó
ködös felleget,
s az ugráló szelet
méregeti
s sűrű eső
hidegen hencegő
leesett álmaiban.

- s míg visszanéz,
mint a kés:
úgy vág teret
a múlt nyár felett
égnek mennydörgése,
s hallgató fülébe
úgy zajonganak a nyári záporok,
mint lepattant csókok
kacagó édes zamatjai.

Szép volt a nyár!
- benne, mint Vár
várt két karod
meleg ölelése:
kertedben a
napsugárkéve
milliárd fénye
játszott szememmel
s szálló pillangó
a virág rengeteggel
magas diófa
árnyékos lombjai alatt.

Óh, kedves Ősz!
mért nehezülsz
még életem delére?
Majd ha pihenőre
Térek, - télen;
akkor gyere!
- ha havas fehérre
festem a téli tájat
s mi a szívemben fáj,-
a hamvadó lángokat.