1945-ben születtem Budapesten, 14 éves koromtól keményen dolgoztam. A húsipari szakma minden csínját elsajátítottam, végigjárva az "alulról fölfelé" vivő út minden állomását a segédmunkástól a szakmunkán és az üzletvezetői poszton keresztül a magánvállalkozáson át egy középvállalkozás tulajdonosáig. Az elmúlt évek alatt legalább tíz helyen laktam és galambásztam. 2001 óta végre először a családom által tervezett és épített házba költözhettünk. Ugyanakkor a vállalkozói pályáról is visszavonultam. A sok küzdelemmel járó évek után figyelmemet teljesen a családomra és kedves hobbimra szeretném fordítani. Rendkívül sokat köszönhetek páromnak, Évának és lányomnak, Évikének, akik biztos hátteret nyújtanak, így az élet kihívásainak mindig megfelelhettem és mindmáig vidámságomat és energikus "lendületemet". Az első galambom egy fészekből kiesett begó volt, melynek párt kellett később szerezni. Dúcukat egy kerekes kút tetejének "padlásán" alakítottam ki, ekkor 13 éves voltam. Első postagalambjaimat Szente József pártfogásában kezdtem röptetni 1960 körül. Később Fodor Józsi bácsi apáskodott felettem. A sorozatos költözések lehetetlenné tették a komoly galambászatot, emellett kora reggeltol késő estig dolgoztam. Az alapvető változás akkor következett, amikor 1979-ben megismerkedtem a feleségemmel. Ezekben az években nagy hatással voltak rám Anker Alfonz írásai, melyek először lebbentették fel a fátylat számomra sportunk őshazájáról, mestereirol és magukról a galambokról. Akkoriban ez volt az egyedüli lehetőség a nyitásra. Még éveket kellett várnom arra, hogy személyesen is eljuthassak oda. A 80-as évek elején Kottek Károlytól és Anker Györgytől kerültek hozzám madarak. Ezek Leus, Verstraete, Desmet-Matthijs, Van Brehmen, Rijckaert és De Baere vérvonalakból származtak. 1981-ben tombolán nyertem egy tojót a hollandiai szupersztár Ad Schaerlaeckenstől. 1982-től megszakítás nélkül ezeket a galambokat tenyésztem. Hozzájuk 87-, 88-, 89-ben újabb Schaerlaeckens galambok érkeztek. 1986 után több alkalommal is tettem tanulmányutakat Hollandiában, Belgiumban. A személyes kapcsolat kialakulása Schaerlaeckens úrral nagy hatással van galambászatomra. Közel három évtizedes eredményei garantálják a tőle származó galambok kimagasló genetikai értékét. A vérfrissítést legtöbbször azonos helyről származó hasonló vérű galambokkal végzem legszívesebben. Ebben segítségemre vannak barátaim, akik a dúcomból származó madarak utódaival kiváló eredményeket érnek el. Grampsch Pista barátomtól is nem egy extra galambot kaptam szintén Desmet Matthijs, Schaerlaeckens és Van Brehmen vonalakból. Keresztezést a 90-es években végeztem Hartogs, Aarden, Wanroy és André Desmet galambokkal. Legjobb utódaikat többszörösen visszatenyésztettem fő vonalaimhoz, így jelenleg kb. 10%-ban kapnak helyet dúcomban. Alapvető elgondolásom, hogy a galambásznak ki kell tartania saját legjobb galambjai mellett és megfelelően megbecsülni azokat. Az idegen galambokat mindig saját legjobbjaimhoz párosítom. Ha a született utódok teljesítménye eléri, vagy meghaladja az őshonos galambokét, akkor a keresztezés sikeres, a legjobb utódok visszatenyészthetőek a törzshöz. Ellenkező esetben mihamarabb szabadulni kell az egyedtől, mert az nemhogy nem "gáz", hanem "fék" lesz a dúcban. Az ilyen vonalak továbbvitele, tartogatása felhígítja az állományt, elvesztjük a lényeget, a kimagasló eredményt. A jó vérvonalak megőrzése, évtizedeken keresztül nem csak a származásra vonatkozik, hanem elsődlegesen a rögzíteni kívánt kimagasló tulajdonságokra, melyek az eredmény alapját képezik. Fontosnak tartom, hogy minden évben neveljek fiatalokat a versenygalambjaim alól is, mivel azok ugyanolyan vérűek és ugyanolyan értékesek. Egy galamb megbecsülése abból is áll, hogy lehetőséget kap utódai révén az állomány genetikai értékének megőrzésében. A tenyésztő olyanná formálhatja állományát, amilyennek szeretné. Én teszem a postagalambot postagalambbá. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy tudjuk, mit akarunk elérni, létrehozni és ahhoz mit kell tennünk. Tudatosság és szelekció az állományépítés alapja. Hogy milyenek a Horváth-galambok? Az átlagosnál erősebb felépítésűek, különleges izomzatúak, egyéniségek, arckifejezésük nyugalmat és intelligenciát sugall. Hatalmas küzdeni tudással mindent elkövetnek eredményeimért, mert biztosak benne, hogy én is megteszek mindent őértük. Egymásért vagyunk, együtt aratjuk a babérokat. Születésük pillanatától ezerszer kézbe veszem őket, figyelem minden rezdülésüket, kívánságukat. Igyekszem mindegyikőjükkel személyes kapcsolatba kerülni. És mit tesznek ők cserébe? 1985 - Brod, 360km. /1375 ind./: 1, 2, 3, 4, 11, 13, 36, 46. Az elmúlt 20 évben helytálltunk galambjaimmal Budapest majd minden kerületében /B-II, B-III, B-IV/ - minden távon. A rendszerváltást követően energiám legnagyobb részét az üzleti életbe fektettem. Sokkal kevesebb időm maradt madaraimra, így tíz éven keresztül ők őrizték meg nevemet a bajnokságok élén. 1999 óta az Első Magyar Rövid és Középtávú Clubban versenyzem Budapest legjobbjaival. 2001-től befejezve az üzleti életet, álmaim otthonába költözve ismét százszázalékos kedvvel galambászom. Hogy állományom mit sem veszített legnagyobb értékéből, a gyorsaságából, mutassa e néhány versenyeredmény a 2002. évből egyéves galambjaimmal (induló létszám 900-1300 között): Teplice, 530 km.: 2, 5, 12, 20. A díjrepülő képességet mindig elvárom a galambjaimtól. Amíg a kerületi programokban vettem részt, a sorozatrepülést nem tartottam célnak. Inkább az egyes versenyekre odakészített versenyzők élrepülésére koncentráltam. Ezt a kerületi versenyek galamb-őrlő programja (160-820 km.) és az általam művelt természetes versenyzési módszer is így kívánta. Jelenlegi klubom versenyei (130-530 km.) öt nap pihenővel hetente és az általam használt totál özvegységi rendszer lehetővé teszi a galambok hétről hétre való utaztatását. Így az idei évben 25 legjobb versenyzőm 294 helyezést hozott (egyévesek). Minden galambásznak magának kell megtalálnia és tökélyre csiszolnia a módszerét. Nem lehet mindent lekopírozni, mert nincs két egyforma galambász és nincs két egyforma galamb. Nyitottnak kell maradni akkor is, ha jól megy a verkli, a tenyésztőnek évről évre meg kell újulnia. És ez természetesen nem állományának lecserélésére értendő, hanem a saját szemléletére és munkájára. Az, hogy a magánéletem annyi kihívás elé állított az évek során, segített abban, hogy a galambászat kihívásainak is megfeleljek, hiszen ugyanaz az ember a családapa, a vállalkozó és egyszersmind a galambász is. Hasonlóan nincs tuti recept sem a gyógyszerekre, sem a felkészítésre. A versenyzőnek tisztában kell lennie a postagalambok igényeivel és általában a saját galambjai egyedi igényeivel. Vannak munkafázisok, melyeket általában folyamatosan egész évben végzek és vannak, melyeket alkalmi jelleggel és a galambok pillanatnyi igényei szerint. Azért töltök sok időt a dúcban, hogy galambjaimmal tökéletes összhangba kerüljek. Ez a megfelelő felkészítés alapja, közösen hangolódunk rá a hétvégi versenyre. A fiatalokat nagy figyelemmel nevelem fel, hiszen az új generációnak kell biztosítania az állomány jövőjét. Kéthetes koruktól közös óvodában nevelik őket tovább szüleik, így minden galamb eteti az összes leválasztott fiatalt. Ettől egyformán jól táplált és erős fiatalokat tudok leválasztani. Csak az próbálja meg így nevelni őket, aki maximális egészségi állapotot tud fenntartani a tenyészdúcban! A jól fejlett fizikum teszi lehetővé, hogy a galambban rejlőértékes genetikai tulajdonságok egyáltalán megjelenhessenek majd a versenyek során. Amiben egy fiatal elmarad a fejlődése során, azt késobb semmilyen csodaszer nem pótolhatja. Ezért galambjaink takarmányozása, egészségének folyamatos megőrzése kulcsfontosságú. Ha ez mind együtt van, akkor jöhet csak az a versenyzési módszer, mellyel az egészséges galambot versenyformába hozzuk. Végül már "csak" ideális startot és időjárást kívánhatunk. A galambász munkája egy évben 365 napig tart. Ugyanígy a szelekció, a gyenge láncszem keresése is. Ma már mindenki rendelkezik jó galambbal - mondja a közhely -, ezért az győz, akinek kevesebb a selejt az állományában, mondom én. Ad Schaerlaeckens szerint, az extra galambot tenyészteni kell, a kiválót röptetni, a jót eladni, a közepeset és a gyengét pedig szelektálni kell. A meglévő értékek megbecsülése mellett folyamatosan keresem az újabbat, a még jobbat, mind a galambok tenyésztésében, mind a tartástechnológiában. Galambjaimat évente kétszer, szezon előtt és után részesítem mindent átfogó egészségmegőrző kezelésben, ez a védőoltások ideje is. Versenyszezonban kéthetente gyógyszerezek heti 3 itatással. Egyik alkalommal trichomonasis és coccidiósis ellen, majd egy hét szünet után micoplazmosis és ornithosis ellen. Ezt váltogatom a program végéig. Nem hiszek az egynapos kúrákban. Emellett természetesen minden héten kapnak madaraim vitaminokat, elektrolitot. Hetente egy nap fokhagymás, egy nap citromos vizet itatok. Szőlőcukor, méz, citrom keverékével fogadom őket. Nálam ez mind változhat, ha galambjaim számára mást találok szükségesnek. Egyrészt tartani kell egyfajta rendszert, ha helyes következtetéseket akarunk levonni módszerünkre, madarainkra vonatkozólag, másfelől semmit sem szabad mereven használni, mert a galambok nem gépek, hanem élőlények, melyek dinamikusan változnak egész évben. A két véglet közötti harmonikus egyensúly beállítása az egyik legnagyobb "misztikum" a galambászatban, amiben a tenyésztőt sokszor az intuíciója, megérzései vezetik. Ezért nem tud senki végérvényes recepttel szolgálni, nyitottnak kell maradnunk segítőink felé, de magunknak kell megdolgozni minden pontért, mondhatni mindannyiunknak újra fel kell találni az egész galambászatot. Ettől lesz végtére is az a sajátunk, teljesen egyedi, csak ránk jellemző galambokkal. Így alakultak ki a sportunkat mai napig meghatározó állományok. A takarmányozás, etetés leírhatatlan, hiszen egy állományon belül - főleg természetes módszerben utaztatóknál - mindig, mindenféle fészekállapotú és kondíciójú galamb van a dúcban. Mind a versenyzés, mind a fiatalnevelés egyaránt mást kíván. Ezért ismerni kell a takarmány szervezetre gyakorolt hatásait, valamint az eltérő korú és fészekállapotú galambjaink igényeit. Meghatározza az etetést a jövendő verseny távolsága, várható nehézsége, valamint az, hogy a galamb az előző versenyről milyen állapotban érkezett haza. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megkésve érkező galambokat ugyanolyan bánásmódban részesítsem, mint ha élen repült volna. Így azok a következő versenyen meghálálják azt. Természetesen a rendszeres kullogók nem sokáig vonják el a figyelmemet a többi társuktól, rövid úton szelektálom oket. Az a galamb, amelyik nem érti meg azt, hogy mit várok el tőle, már szezon közben távozni kényszerül. Bemutatkozómban mondanivalóm hangsúlyát a szemléleti kérdésekre próbáltam helyezni, mert úgy látom, hogy sportunk útkeresői könnyen eltévednek a divatos vérvonalak, a csodaszerek, és a módszerek dömpingjében, útvesztőjében. Észrevétlenül elvesztik szem elől a galambászat lényegét, tenyésztő és galambjainak közös kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatásukat, közös fejlődési lehetőségüket az élet ezen csodaszép oldalán. Köszönöm a kiadónak, hogy lehetőséget adott e maradandó értékeket hordozó gyűjteményben részt vennem, mely az elmúlt évek magyar galambász elitjének állít örök emléket. Egyben alapjául szolgál a jövő eredményes állományainak, melyek remélhetőleg folytatják majd a további kiadásokat. Ezáltal végre méltó figyelem kísérhetné sportunk hazai fejlődését. Vegyük észre saját értékeinket, ne essünk rögtön hanyatt a külföld előtt! Hajrá magyarok! A KERÜLETI BAJNOKSÁGBAN ELÉRT EREDMÉNYEIM 1982 Általános bajnokság - 17. 1996 - Általános - 3. Hosszútáv - 6. |
