Tenyésztés

Tudatosan meg akartam maradni a jól bevált vérvonalaknál, mégis a bekeresztezések között eltelt idő (1982 - 1987 - 1988 - 1991 - 1998 - 2001) mindig biztosította, hogy ne alakuljon ki túl szoros rokonság az állományomon belül. Így az eredmények újból és újból fellendülhettek. Tenyésztési stratégiám a jól bevált párok "megsokszorozása": testvéreiket hasonlóan teszem párba. Ügyelek arra, hogy az erőteljes fizikumú, szilárd csontozatú, széles hátú, bő izomzatú egyedek részesüljenek előnyben a tenyésztés során. Párosítás alkalmával törekszem arra, hogy a párok lehetőleg jól kiegészítsék, vagy túlszárnyalják egymás tulajdonságait. Törekszem a standard értelemben vett szépségre is. Egy - egy kimagaslóan örökítő galambomra végzek szorosabb rokontenyésztést is, de még inkább jellemzőbb, hogy távolabbi közös ősök (pl. nagyszülői szinten) leszármazottait párosítom. Mivel mindenképpen kitartok saját törzsem mellett, így szinte minden galambom szegről - végről rokon. Ügyelek arra, hogy a kísérletek folyamatosak legyenek, de ne kerüljenek túlsúlyba. Az újabb, még kipróbálás alatt álló madarakat eloször saját legjobbjaimhoz párosítom. Így derül fény legrövidebb idő alatt arra, hogy építi - e állományomat, megjelennek - e a leszármazottakban az előzetesen elvárt kívánalmaim. A tenyészdúcba kizárólag kifogástalan galamb kerülhet, különben hogyan is remélhetnék folytonos javulást az eredményekben. Sokat adok a galamb karakterére, igenis legyenek jellemek, önálló egyéniségek, ez minden klasszis galambomra jellemző. Az intelligencia fontos értékmérő nálam, mert megkönnyíti számomra a galambbal való kommunikációt, ami elengedhetetlen a versenyszezonban. A versenydúc legeredményesebb galambjait 4-5 éves korukban tenyésztésbe állítom.