A titok neve: Horváth Károly

Nagy örömömre szolgál, hogy az idei 2003 versenyévben elért eredményei ismét alkalmat adnak arra, hogy róla és galambjairól írjak. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor először felkerestem az akkor még Radnó utcai dúcában, valósággal földbe gyökerezett a lábam, mert csodát láttam. A varázs mely hatalmába kerített a tenyésztő és állománya láttán, meghatározta egész további szemléletemet. Először a mesterem lett, később barátjává fogadott - ma már úgy tekintek rá, mint aki apám mellett apám.
Mindazok a galambászok, akik személyes kapcsolatban vannak Karcsival, tudják mire gondolok, amikor azt írom: varázs, csoda. Remélem azért számukra is szolgál majd új gondolatokkal ez az írás. Azok számára pedig, akik még nem ismerik őt, legyen egyfajta "beavatás" ez, egy olyan tenyésztő szemléletébe, akinek a több mint két évtizedes munkája nyomán létrejött egy páratlan eredményeket elért, kiváló örökítő képességgel rendelkező egységes állomány.
Ha csak néhány szóval szeretném kifejezni Karcsi galambászatát, akkor az a szeretet, az öröm és a szépség volna. Nála a galambok családtagok, "gyermekei, kedvesei". Kelésüktől fogva mindennap kézbe veszi őket - akár naponta többször is. Kedvesen szól hozzájuk, láthatóan "egy nyelvet beszélnek".
Ahányszor belép a dúcba, galambjai örömteli turbékolással köszöntik, rárepülnek, csipkedik ruháját, egymással versengenek a gazdi kegyeiért. Az udvaron pedig csapatosan sétálnak a nyomában. Mikor leül a kertben, kisvártatva ellepik a galambjai.
Gyönyörködtetik a standard értelemben is szép madarak. Rácáfolva azokra az elképzelésekre, miszerint a szép galambok versenyeredményei elmaradnak a nagy teljesítményű társaikéval szemben, a Horváth - galambok minden igényt kielégítenek. Karcsi személye maga, tenyészetének alfája és omegája. Önmagát formálja meg galambjaiban, elképzeléseit a versenyeken közösen valósítják meg. Ahány versenyt láttam nála, érezhető volt, hogy madarai pontosan tudják, mit kíván tőlük gazdájuk és az eredmény érdekében mindent elkövetnek. Ő a siker forrása, de ha az élhelyezések elmaradnak, akkor sem megy a szomszédba panaszkodni, helyes önkritikával felülvizsgálja módszerét, megkeresi mi az, amin változtatni kell, megújulva lép vissza a ringbe. Nem csak elvárja az eredményt, hanem tesz érte. "Megpróbálok galambjaim fejével gondolkodni", - mondja.
Ez egyfelől arra serkenti sportunk útkeresőit, akik az áhított győzelem érdekében már "mindent kipróbáltak", hogy végre saját kezükbe vegyék galambászatukat. Másfelől rossz hír a csodavárók számára, akik évről - évre róják meddő köreiket a vérvonalak, a titkos receptek és csodaszerek sűrű útvesztőjében. Nem lehet a munkát megspórolni, sem az eredményt megvásárolni. Milyen egyszerű is lenne! Minden tenyésztő saját állományának és sikereinek kovácsa. Generációról generációra, mindannyiunknak "újra fel kell találni" a galambászatot. Épp ez a szépsége, a felfedezés öröme és épp ettol lesz teljesen a sajátunk az állományunk, csak ránk jellemzo galambokkal. A tenyészet és a technológia a tenyészto elképzeléseinek tükre. A versenyeredmény a kontroll és a biztosíték, hogy a helyes irányban haladjon: postagalambot tenyésszen - olyat, aki a leggyorsabban talál haza, merthogy ez a lényege! Természetesen az elindulásnál szükség van példaképekre, mesterekre, de végül is mindenkinek magára kell találnia. Nem lehet mindent kopírozni, mert nincs két egyforma galambász és nincs két egyforma galamb. Van egy kínai közmondás miszerint: "Ne a mestereket kövesd, hanem azt, amit a mesterek követnek!" (Önmagukat) - az intuíciójuk alapján.
Karcsi galambászatának kialakulásában voltak találkozásai sportunk nagyságaival: Fodor Józseffel, Anker Alfonzzal, Kottek Károllyal, Anker Györggyel, Adrian Schaerlaeckenssel, Steven Van Brehmennel, Thei Hartogssal, Wim Kerkhoffal, Jo Hagmanssal. És formálták az állományát, a szemléletét közeli barátai és mindazok, akik merítettek állományából. De még ellenfeleitől is képes tanulni! Elismeri, ha éppen legyőzőre talál, mert a tisztességes küzdelemnek nincsen igazi vesztese. A siker forgandó, és az győz igazán, aki ellenfele eredményeinek is tud örülni - mert az, önmagát győzi le. A maga kisebbrendűsége, féltékenysége, irigysége és hiúsága felett szerez hatalmat. Másrészt, mivel Karcsi a maga részéről mindent elkövet, így tisztában van azzal, hogy ellenfelei szintén rengeteg munkát fektetnek a maguk eredményébe. A tőle származó galambok sorsát figyelemmel kíséri, mert megbecsüli madarait. A kapcsolattartás kölcsönösen segíti a tenyésztést. "Olyan galambot nem adok ki a kezemből, melyet magamnak nem tartanék meg. Hiszen a dúcból kikerülő galambok tenyésztői munkámat kell, hogy igazolják, azt várja tőlük új gazdájuk, hogy javítsa velük állománya színvonalát." Célja, hogy műremekek kerüljenek ki a keze alól, konfekció áru. Különös gondot fordít arra, hogy madarait céltudatos, lelkes tenyésztő kezébe adja. Ennek az eredménye mutatkozik meg abban, hogy az ország határain belül és kívül, rövid-, közép- és hosszútávon egyaránt aratják a győzelmeket a Horváth - galambok. Azok, akik évről - évre cserélgetik állományukat és nem jutnak mégsem egyről a kettőre, ne a galambokban keressék eredménytelenségük okát.
Becsüljük meg saját legjobbjainkat, hiszen nekik köszönhetjük eredményeinket. A listán egyetlen pontot sem szerez a galamb a származásával! Karcsi huszonhárom éve tenyészti állományát. A legjobb versenyzők gyakran beépülnek a tenyésztésbe és akár egyéves versenygalambjaitól is nevel fiatalokat - hiszen azok ugyanúgy Horváth - galambok.
Milyenek ezek a Horváth - galambok?
Az átlagosnál jóval erősebb, felépítésűek, nagyizmúak, szelídek, tollazatuk selymes, zömében kovácsoltak és kékek, gyöngyszemmel. Arckifejezésük nyugalmat, intelligenciát tükröz, igazi egyéniségek. Küzdeni tudásukat megmutatják 120 - 850 km. között egyaránt. A díjrepülő képességet elvárja tolük, ez jól öröklődik is és jellemzi is az egész állományt, bármely kerületben, bármely távon indultak versenyen. Nagyon egységesek és ez a képességükre nézve is igaz. Számtalan listán látható, hogy amikor megjön az első galamb a versenyről, másodpercek, percek alatt tömegesen érkeznek a többiek. Ezt élőben látni hatalmas élmény! Az állomány gerincét mind a mai napig a Schaerlaeckens vérvonal képezi, melyet Karcsi, a néhai Kottek és Anker dúcok D. Matthys, R. Verstraete, valamint S. Van Brehmen galambjaival kovácsolt egységes törzzsé a saját egyéni ízlése alapján. A tenyésztés másik alappillére a szelekció. A gyenge láncszem keresése az év 365 napján folyik, minden galambja esetében az általa megkívánt tökéletesség irányába törekszik. A vérfrissítés leginkább bevált módja az, amikor több év beltenyésztése után ugyanonnan hoz galambot, hasonló vérvonalból, mint korábban. Ez idő alatt ugyanis az "anya - dúcban" szintén végbemegy egy természetes változás, generációs váltás, ami elegendő a frissítéshez, mégsem kell teljesen idegen galambot behozni. Így például a Schaerlaeckens dúcból 1981, 1987, 1988, 1998-ban. A D. Matthys vonal esetében pedig, az Anker féle V. Matthys - De Baere galambokat a Brehmenek (D. Matthys véralap) követték, majd ismét Matthysok - Grampsch Pistán keresztül, aztán ismét Brehmenek. Hasonlóan eredményes módszer, a tőle elszármazott és a tenyésztőnél is kimagasló eredményt elért galambokból visszahozni leszármazottakat. Kis százalékuk Leus, Aarden, Hartogs, Wanroy galambok is fellelhetőek az ősök között. Az egyszerűség és az igazság kedvéért is nevezhetjük őket Horváth - galamboknak. Tiszteletben tartva a mestereket és az ősöket Karcsi vállalja sajátjainak galambjait. Eredményei szükségtelenné teszik, hogy "nagy nevekkel" takarózzon.
1994 - 2002 között energiája legnagyobb részét az üzleti életbe fektette. Elsősorban a rövid - és középtávok, általában gyorsan lezajló versenyeire próbált koncentrálni ekkor. Ezért az idei versenyév nagy kihívása az volt, hogy az elmúlt évek után, melyet az Első Magyar Rövid - és Középtávú Klubban versenyzett, állományát újra a "kerületi bajnokság galambőrlő programjában" méresse meg. A B - II. kerületben, a rangos ellenfelek mellett hat, 500 - 800 km.-es verseny jelentett igazi kihívást. "Először is, be akartam bizonyítani magamnak, hogy azok a galambjaim, melyek a legnehezebb középtávú versenyeken élhelyezéseket szállnak, igenis képesek 2 - 300 km.-rel messzebbről is ezt megismételni. Megbíztam galambjaimban és meghálálták! Nem kellett állományt cserélni ahhoz, hogy hosszú távú bajnokságot nyerjek kétéves (!!) gárdával." - emlékszik vissza. Sok tenyésztő, az új kihívásokra más vérvonalú galambok után eredt volna, előbb, mint hogy saját meglévő állományát és önmagát alkalmassá tegye az új feladat megoldására. Persze így a felelősséget senki másra nem áthárítani és épp ez az, amit kevesen vállalnak. Mennyivel "egyszerűbb" panaszkodni, vagy a kudarc okát a galamb vérvonalában, a feleresztési helyben, a kedvezőtlen fekvésű dúcban, hegyekben, tömegvonzásban, rossz csodaszerekben stb., stb. keresni és találni meg. Pedig ezek az elképzelések a galambászat zsákutcái. Az elméletek "arra valóak", hogy megdőljenek és nem egy másik elmélet által, hanem az élet maga cáfol rá mindre, mert az élet puszta gyakorlat, folytonos változás, tény, semmi szilárd elmélet. Ezért Karcsi igyekszik megőrizni nyitottságát, képes a megújulásra, képes beismerni esetleges tévedéseit és korrigálja azokat. Másként hogyan is tudott volna megmaradni a csúcson annyi éve és úgy, hogy szinte Budapest összes kerületben versenyzett? Ezen felül, amióta ismerem ez a harmadik lakóhelye ahonnan győzelemre vitte csapatát! De ő, mindenhol ott volt és ezért választottam írásom címéül azt, hogy a titok: ő maga. A módszer és a galambok "csupán" eszközök a kezében. Melyek elengedhetetlenek az eredményhez, mégis a tudatos tenyésztő az a szilárd bázis, amire minden koron minden törzse épült és sikerre vitt egymással sokszor homlokegyenesen ellenkező módszert alkalmazva is állományokat. Egyetlen aranyszabálya a galambásztörténelemnek, hogy nincsen aranyszabály. A kivételes egyéniségek igazzá tettek számtalan különböző technológiát a postagalambsport hosszú évei során. És van egy jó hírem galambászok! Ez mindannyiunkra igaz lehet. Az idevezető utat azonban nem lehet megtanulni, lemásolni, se megvásárolni. Nekünk magunknak kell rátalálni. Attól, hogyha, megvenném Mike Tyson bokszkesztyűjét és felhúznám, pontosan ugyanakkorát tudnék ütni, mint most.
Kitartó munkával, nyitottsággal, türelemmel, helyes önértékeléssel és galambjaink szeretetével viszont néhányan közülünk kibontakoztathatják magukból a bennük rejtoző Mesterversenyzőt. És ezzel, az Anker Alfonz által kijelölt úton, tovább lépek most, mert azt mondom, az igazi keresztrejtvény ebben a sportban nem repül, hanem két lábon jár. Ismerkedjen tehát mindenki - aki előbbre kíván jutni - galambjai és galambászat tükrén keresztül, a magában rejtőző Mesterversenyzővel. Áhított eredményeinek kulcsa mindenkinek ott rejtőzik önmagában, elfeledve, eltemetve - elképzeléseinek, elméleteinek, illúzióinak kusza fátyla mögé. És aki rátalált, engedje szabadon kibontakozni! "Ő a felelős" azért, hogy postagalambászok lettünk. Ez az a pont, ahol galambászatunk végre megszűnik görcsös erőlködésnek lenni céljaink árnyékában: áhítozva a győzelemre, de rettegve a sikertelenségtől. Megszületik önálló állományunk, a sportunk játékká, a tenyésztésünk művészetté alakul át. Így jöttek létre az egyedi törzsek Belgiumban, Hollandiában és ez történt a Horváth - dúcban is Budapesten, a Damjanich utca 16-ban. Végül minden tisztelt Sporttársamnak kívánom ugyanazt, amit galambjainknak szoktunk: minél gyorsabban találjanak haza! Legyen örömteli versenyévük 2004-ben!