AROMATERÁPIA VIKEND. 33. szám

• I. Bevezetés
• II. A kínai ginseng hírnevének története
• III. Természetgyógyász kislexikon
  • A bőr bakteriális fertőzései
• IV. Illóolajok
  • 59. Fokhagyma
• V. Egy kis levelezés

Sziasztok!
Mostanában lecsökkent alkotókedvemet zöld tea+ginseng keverékkel gyógyítgatom.
Így hát a ginsengről írok hosszabban. Tavasszal néhányan legyengülünk egy kicsit
és nem árt némi roboráló szerhez folyamodni, akár megelőzésképpen is.
Az influenza megelőzésére, most a fokhagyma-olajat ajánlom. Bár ez a készítmény
nem nagyon kapható a hazai illóolajok között, préselhetünk magunk is fokhagymából.

1. A feljegyzések azt tanúsítják, hogy már Kr. e. a 6. században Laozi, a kínai taoizmus megalapítója ismerte a ginseng gyógyító tulajdonságait és az embereket a hegyekbe küldte a gyökerek keresésére és begyűjtésére.
A növény egyik legkorábbi leírása a nyugati Han Dinasztia idején tűnt fel; Kr. e. 48-33 körül Shi You, Yuang császár magas rangú hivatalnoka volt az, aki elsőként használta azt a kínai írásjelet Jijuo Zhang című könyvében, ami megfelel a modern kínai jelének. Ez azt mutatja, hogy a ginseng gyógyszerként való használata azokban az időkben is jól ismert volt. Sőt korábban, a nyugat Han dinasztia előtti időkben használták a ginsenget, mint a lázas tífusz leghatékonyabb gyógyszerét. Egy receptben, amint az le van írva Liusha Zhang című könyvében. Később, a keleti Han dinasztia idején, a Quian Fu Lun könyv egyik leírásában Wang Fu állította, hogy a ginseng olyan fontos, mint a jó orvos vagy politikus. Azt írta:
"Egy recept jó ginseng nélkül olyan, mint egy ország jó politikusok és egy beteg jó orvos nélkül." Magától értetődő, hogy a ginsenget igen nagyra értékelték a keleti Han dinasztia idején. Az első gyógyszerészeti monográfiában, a "Shengnong Ben Cha Jing"-ben a következő leírás található:
"A ginseng jó erősítő az emberi test öt belső szerve számára. Megnyugtatja a lelket és a kedélyt, leállítja a megrázkódtatást és izgatottságot és kiküszöböli az egészségtelen elemeket a testből. Javítja a látást, serkenti a szívet és az agyat. A ginseng folyamatos használata biztosítja az egészséges és a hosszú életet."
Ez a leírás megfelelt abban az időszakban az orvostudomány ginsenggel kapcsolatos összegzésének. Egy régi orvosi munkában, melynek címe: Shan Han Hun, s melyet a keleti Han dinasztia idején élő híres doktor, Zhang Zhongjin írt, 113 receptből 13 kivételével mindben szerepelt a ginseng; egy másik keleti Han dinasztia korabeli orvosi munkában szintén ginsenget alkalmaztak, Kr. e. a 3 század közepén Korea királya 5 kg ginsenget adózott a Jin dinasztia császárának. Később, a Tang Jingyu lakói, gyakran fizettek sarcként ginsenget a kínai császárnak.
Egy Song dinasztiabeli orvosi könyv, a Tujin Ben Cha, melyet Su Quiou írt, leír egy kísérletet a ginseng hatásáról:
"Két ember ment sietve; egyik egy darab ginsenggel a szájában, a másik anélkül. Egy bizonyos 1,5-2,5 km megtétele után az előbbi könnyedén lélegzett, míg a másik zihálva vette a levegőt."
Magától értetődő, hogy a kínaiak 900 évvel ezelőtt ismerték a ginseng kimerültség elleni hatását.
A Ming dinasztia idején a híres Li Shizhen doktor apja, Li Yanwen két kötetnyi tanulmányt írt a ginsengről. A Qing dinasztia Qinlong császára különösen kedvelte a Changbai hegyi ginsenget és számos költeményt írt, melyekben a ginsenget mint csodafüvet, rendkívüli kincset emlegette.
Ezek az irodalmi emlékek azt mutatják, hogy sok ezer évvel ezelőtt a ginseng a kínai emberek számára nagyon értékes medicinát jelentett.
2. A kínai ginseng hódítása idegen országokban.
A ginsenget elsőként Japán ismerte meg a Ming dinasztia idején, amikor Monk Jianzhen oda látogatott. A Japán múzeumban még látható egy példány abból a ginsengből, amit ő vitt haza. Számos európai a 17. század elején ismerkedett meg a ginsenggel. Pl. 1613-ban egy Portugál, Luthamin leírta a kínai ginsenget, "A nagy kínai birodalom" c. munkájában. 1643-ban a német Vitcon említi "Kína új arca" c. munkájában. 1675-ban az orosz nagykövet, Scafari publikált egy könyvet a "Világegyetem másik végén van a csodálatos Kína" címűt, mely a ginseng értékes leírását is tartalmazza.
A francia Duthamay a Changbai hegyekbe látogatott, és részletesen tanulmányozta a ginsenget. Egy levelében, melyet 1711-ben küldött Párizsba, fontos leírást ad a ginseng lelőhelyeiről, feldolgozásáról és gyógyító hatásáról. a 17. század közepén a ginseng példányait és illusztrációit bemutatták Kanadában. E tudományos adatok alapján 1716-ban Laffitay atya Kanadában, a Montrealhoz közeli hegyekben felfedezte a "nyugat ginsenget". Meg kell még említeni a "Kínai császárság enciklopédiája" tartalmazta, a Ming dinasztiabeli Dr. Li Shizen "Benchao Gang Mo" munkája alapján. E szövegeket később angol és német nyelvre is lefordították, s mindezek a kínai ginseng jobb megismerését szolgálták az európai emberek számára. Továbbá Canber (1651-1716.) egy német és Gilrow, (1801-1864.) egy orosz az elsők között hoztak ginsenget Európába, tudományos kutatás cáljából. 1889-ben Davydow először vonti ki szaponinokat Észak-kelet Kínában termelt ginsengből. A II. Világháború után Brekham Szovjet gyógyszerész kisérletileg bizonyította, hogy a ginseng roboráló hatással rendelkezik, serkenti a központi idegrendszert. Petkov, bolgár tudós felfedezte, hogy a ginseng serkenti a feltételes reflexeket patkányoknál. Később Horhammer és a svájci Wagner vezetett intenzív kísérleteket ginsenggel.
(Li Xianggo prof.)

A következő számban: a ginseng orvosi értékei, a Jilin vörös ginseng hatásos alkotóinak jellemzői.

4. Bőrbetegségek - folytatás

Ebben a számban folytatom a konkrét bőrbetegségekre vonatkozó ismereteket.

A bőr bakteriális fertőzései:

Ide tartoznak a tályog és a furunkulus, körömgyulladás és körömfekély, szőrtüsző-gyulladás, orbánc.

Akupunktúra:
A fertőzéses gyulladás fajtájától függően más és más pontokat kezelnek.

Levezető eljárások:
A fertőzött sebek, furunkulusok, phlegmonok kiválóan kezelhetők piócával.

Homeopátia
Furunkulus és ótvar esetén használatos.

Fizioterápia
Antibakteriális hatásuk miatt ajánlott:
Hidroterápia: kálium-permanganátos fürdők - rózsaszínű fürdővízben, kénes fürdők.
Fényterápia: vörösfény és UV besugárzás.

Fitoterápia
Külsőleg: Vadárvácska-tea, Kamilla-krém, Körömvirág

folyt. köv.

59. Fokhagyma - Allium Sativum

A fokhagymaolaj hatásai:
baktériumölő, gombaölő, vérnyomáscsökkentő, öregedés gátló,
szemrelaxáló.

A fokhagymaolaj jó az alábbi tünetekre:
fekélyek, gombás és bakteriális fertőzések, magas vérnyomás.

A fokhagymaolaj enyhít az alábbi betegségeken:
AIDS, allergia, immun-,nyirok-rendszer, lepra, ólom és fémmérgezés,
szívbetegségek, szívroham, rák (megelőzés és gyógyítás).

A fokhagymaolaj ellenjavallatai:
TILOS!
- ekcéma vagy övsömör esetén
- külső használat esetén erősen irritálhatja a bőrt
- szoptatós mamáknak, mert a csecsemőknél hasmenést okozhat.
- allergiás bőrkiütés esetén
- véralvadási probléma esetén
- szaga miatt randevú előtt :-)
(petrezselyemmel, édesköménnyel a szaga elnyomható)

>>>Szervusz!
>>>Kérlek a 33.-tól kezdve küldd el a már meglévő
>>>számokat a sidral@matavnet.hu -ra.
>>>Marosi Tamas

>>Ne haragudj, de jelenleg alkotói válságban szenvedek.
>>Nem tudsz valami jó aromaterápiás ellenszert? :-)
>>Náther László

>Alkotoi valsag ellen? Nem. Mostanaban mindenkitol
>ezt hallom. (van egypar ismerosom aki verseket irogat
>es van egy szobrasz is) Ok mondogatjak mostanaban,
>hogy regebben egesz mas verseket irtak. Tele volt elettel,
>meg minden, de most csak fajdalmas verseket irnak, tele
>szomorusaggal. Ezert paran abbahagytak, amig meg nem
>jon nekik ujra az ihlet...
>mar negyon varom... A tobbieknek nem hianyzik? Tudom
>en sem nagyon segitettem... De nalam is a fennt emlitett helyzet
>all fenn...sajnos:(
>Marosi Tamas

Remélem mostmár elmúlt. :-)
N.L.

natherlaci@gmail.com