Király Gyula: Programozás Quick-Basic nyelven

7. lecke

VÁLTOZÓK HASZNÁLATA

A változók a program futása során adatok tárolására alkalmasak. Aszerint, hogy milyen adatokat tárolunk bennük, lehetnek:

·         Numerikus változók: bennük számokat tárolunk. Azonosítójuk általában egy betű vagy egy karakterlánc: pl.: c, szam, hiba.

·         Karakteres változók: benne bármilyen karakterlánc tárolható (szöveg). Azonosítójuk egy betű vagy karakterlánc, melynek utolsó karaktere $ (dollár) jel. Pl.: k$, nev$, cim$

A változókra azonosítójukkal hivatkozunk. Az azonosító csak betűvel kezdődhet, tartalmazhat betűket és számokat, de nem tartalmazhat jeleket és szóközt és ékezetes betűket.

Értékadás a változónak:

A numerikus változók értéke egy szám, melyet nem kell idézőjelek közé tenni, a karakteres változó értéke bármilyen karakter lehet, amit idézőjelek közé kell tenni.

Pl.:      LET a = 12

            LET k$ = „Király Gyula”

Értékadásnál a LET szócska elhagyható: pl.: a = 12.

Ha a programban a változó neve szerepel a PRINT utasítás után, akkor a Basic a változó tartalmát írja ki.

1.      feladat

Adjunk értéket az x változónak, majd írassuk ki!

            Megoldás:

A program futásának eredménye 123, vagyis a változó értékét kapjuk vissza.

2.      feladat

Adjunk értéket a nev$ változónak és írassuk ki!

            Megoldás:

Ha a programot lefuttatjuk, a zárójelek közti szöveget látjuk a képernyőn.

3.      feladat

Készítsünk programot, amely kiszámítja a négyzet területét és kerületét!

Megoldás:

        A program a következőképpen működik:

A négyzet oldalhosszát az a változóban adjuk meg. Az a változó felhasználásával újabb változók értékét számítjuk ki: a kerület az a négyszeres, ezt k-val jelöljük, a terület a*a, ezt t-val jelöljük. Ha a program végén kiíratjuk a k és a t változó értékét, az a négyzet kerületét, illetve területét adja vissza.

Hogy értelmezzük a kiírtakat, szövegbe ágyazzuk a változókat. A magyarázó szöveget idézőjelbe tesszük, a változók értékét azonban nem kell idézőjelbe tenni. A szükséges helyekre a pontosvesszőket maga a program írja be.

 A program egyetlen szépséghibája az, hogy az a változó értékét előre be kell írnunk a programba. Elegánsabb megoldás lenne, ha a program futás közben maga kérné, hogy adjuk meg az a tetszőleges értékét, majd az általunk beírt értékkel számolna. Ennek megoldása az INPUT paranccsal történik.

Használata:

 Az INPUT parancs futás közben kéri a változó értékét, és addig nem fut a program tovább, míg valamit be nem írunk. Ha numerikus változót kér és karaktersort írunk be, akkor Redo from start hibaüzenettel újra kéri az értéket, míg helyesen be nem gépeljük.

4.      feladat

Módosítsuk az előbbi programot úgy, hogy maga kérje a négyzet szükséges oldalhosszát!

            Megoldás:

Ebben a formában a program maga kérdezi meg az a értékét, és az általunk begépelt adattal számol.

GYAKORLÓ FELADATOK:

1.      Írj programot, melyben a program futás közben rákérdez a névre, lakcímre és telefonszámra, az adatokat változókban tárolja, majd a változók értékét kiírja.

 2.      Készítsd el a „NÉGYZET” című programhoz hasonlóan a „TÉGLALAP” című programot, amely a téglalap a és b oldalának hosszát kéri be, kiszámolja, majd kiírja a téglalap kerületét és területét!

(Ugrás a Gyakorló Feladatok megoldásához)

 Vissza a Tartalomhoz