6. óra - A montázs
A kép egy fotómontázs. Jellemzője, hogy egy keretben több helyszínről származó, eltérő időben készült fotót másoltak össze, így az egész kép több egységből lett összerakva. Az elrendezés többet mutat számunkra, mint amit a képek egyenként jelentenének.
Kezdetben a filmeket egy kameraállásból vették fel és a filmidõ
megegyezett a történet idejével. Később, amikor képesek voltak
változtatni a képkivágásokat, megjelentek az úgynevezett plánok. A
vágástechnika fejlődésével megjelent a montázs
(a francia
"összeszerelés" szóból), amely vágást, montírozást jelent, két
beállítás összekapcsolását. Az időt érzékeltetik, valamint
különleges hatásokat érnek el vele. Itt érvényesül az "egy meg egy
az három" alapelv, amit Einzenstein és Kulesov dolgozott ki.
Az "egy
meg egy az három" szerint ha két különböző (emocionális töltettel
rendelkező) képet rakunk egymás mellé - és jól választjuk meg őket -
akkor egy harmadik születik belőle.
Einzenstein és Kulesov a montázs
asszociatív alkalmazásával egy új, szimbólikus filmnyelvet alkotott.
A
film egysége. Egy beállításból felvett folyamatos képsort jelent. Ez
nem lehet túl hosszú, hiszen csak bizonyos ideig tudunk figyelni,
aztán unalmassá válik. A filmet úgy tehetjük változatossá, hogy
több, rövidebb beállítást illesztünk egymás után. Így változik a
nézőpont, képkeret, sőt akár az idő is. A montázs így válik a
beállítások kapcsolatává, A MONTÁZS azonban nem csupán snittek halmaza.
A
montázsnak több fajtája van. A Különben dühbe jövünk című film énekkari próbáján az egyik helyszín a színpad, míg a terem különböző helyein bujkáló bérgyilkos a terem más helyszínein próbál a főszereplők közelébe férkőzni. A helyszíneket felváltva mutatják, és azok vissza-visszatérnek, ebből válik nyilvánvalóvá, hogy a két esemény egy időben zajlik, a gyilkos a színpadi szereplők életére akar törni.
A Különben dühbe jövünk című film motorpárbaj-jelenete ilyen belső montázsra épül: a motorosok lekövetése, a különböző vágások egymásutánja, a plánok váltása és a kamera vízszintes mozgása (kocsizás) jól érzékelteti azt a teret, amelyben az összecsapás zajlik. A filmrészlet párhuzamos montázst is alkalmaz: a banda főnöke más helyszínen, rádión követi az összecsapást.
A Körhinta című film táncjelenetében az ifjú pár körben forog a terem közepén. Miközben szubjektív kamera szemszögéből látjuk az arcukat, a környezet elmosódva körbeforog, majd a forgás áttűnik a vásári forgatag körhintás képébe, jelezve, hogy a fiatalok a búcsúban találtak egymásra. Azt, hogy egy pillanatra megszűnik a jelen, az is érzékelteti, hogy a flashback-ban a vásári forgatag hangjait halljuk. Kicsivel később visszatérünk a valóságba (újabb áttűnéssel), ahol a táncnak a lány jegyesének megjelenése vet véget.
Az
elbeszélő filmek a montázs eszközeivel teremtik meg a
cselekményvilágot. FELADATOK: 1. Elemezd a Körhinta című film táncjelenetét az elbeszélő montázs négy rétege szerint!
2. Készítsd
rövid videómontázst, fotókból összeálítva! A téma lehet iskolád,
városod vagy barátod! A munkádhoz használd a Movie Maker programot! Segítséghez kattints az alábbi linkre! http://users.atw.hu/infoteszt/tananyag/8-osztaly/lapoda/23.htm
KÉT PÉLDA ELKÉSZÜLT FOTÓMONTÁZSOKRA
|