II. (Vak) Béla 1131-1141 Álmos herceg fia. Öt-hat éves lehetett, amikor a király parancsára apjával együtt megvakították, hogy alkalmatlanná tegyék a trónra. II. István hatalomrajutása után sorsuk enyhült, Álmos Bizáncba menekült, a kis Bélát pedig a pécsváradi kolostorba vitték, s az országban holt hírét költötték. 1129-ben István udvarába került. 1131-ben megkoronázzák. Trónra jutását elsősorban feleségének, a szerb Ilona hercegnőnek és a királyi tanácsnak köszönheti. Még ugyanebben az évben az aradi gyúlésen kiméletlenül leszámol azokkal az urakkal, akik megvakításában részt vettek. A krónikák szerint 68 előkelőt koncolnak fel. A következő évben a trónkövetelő Borisz, orosz és lengyel hadakkal támad az országra. A király seregei leverik őket, Borisz elmenekül. Béla mind az egyházat, mind híveit nagy adományokkal ajándékozta meg. Külpolitikájában elődeit követte. Harcolt Velence ellen, elfoglalta Bosznia egy részét, a Ráma folyó vidékét is. Béla folytatta a pápabarűt politikát, s ő is segélyhaddal támogatta orosz szövetségeseit. Felesége halála után összeomlik, a krónikák szerint az alkoholban keres vigaszt. 1141-ben meghal.                                                           Forrás: Magyar királyok, kiadó: Comenius Kiadó Kft.