Imre 1196-1204 Apja, III. Béla az utódlás biztosítására már 1183 körül megkoronáztatta. Tényleges részt a hatalomból csak 1194 után kapott, amikor Béla rábízta Horvátország és Dalmácia kormányzását. 1196 tavaszán bonyodalmak nélkül foglalja el a trónt, de öccse András herceg csakhamar bejelenti igényét a hatalomra. 1197-ben fegyverrel támad bátyja ellen, győzelmet arat felette, s a hatalom megosztására kényszeríti. Andrásnak azonban nem volt elég, hogy Imre a dalmát és horvát területeken fekvő hercegségeket adta neki. Többet akart, noha apjuk, III. Béla végrendeletében a királyságot egyértelmúen Imrére hagyta. András várakat, birtokot és nagyon sok pénzt kapott apjától, hogy a Szentföldre kereszteshadjáratot vezessen. Imrének jó kapcsolatai voltak Rómával, támogatta az egyház politikai törekvéseit. Folytatja apja hódításait, s rendre beavatkozik a szerb és bolgár viszályokba. Ez idő tájt házasságot köt, Aragóniából hoz feleséget. Az újra és újra ellene szegülő Andrással szemben egy érve van, kisfia László, akit közvetlen halála előtt megkoronáztat. Andrást pedig, miután esküt tétetett vele, hogy a kis uralkodóhoz hű lesz, kormányzónak nevezi ki. 1204-ben hal meg.                                                           Forrás: Magyar királyok, kiadó: Comenius Kiadó Kft.