V. István 1270-1272 IV. Béla fia. A tatárjárás tán kétéves gyermekként szüleivel együtt élte át a menekülés viszontagságait. Az 1260-as években szabályos egyezséget köt apjával, az ország nagyobbik fele, a Dunától keletre fekvő rész, István uralma alá kerül. A következő évtized István számára az apja elleni harcok jegyében telik el. Még csak herceg, de már önálló külpolitikát folytat, hódoltatja a bolgár uralkodót, elfogja a szerb királyt. Leányait dinasztikus törekvések jegyében házasítja ki. 1270-ben Mária leányát a nápolyi Anjou Károly király fiához, Károly salernói herceghez adja feleségül. (Ebből származnak majd a magyarországi Anjou királyok). IV. Béla halála után az egész ország V. Istváné lett. Rövid uralkodása alatt kettős veszéllyel kellett szembenéznie, egyrészt a közép-európai egyeduralomra törő Csehországgal, másrészt a megerősödött bárói csoportokkal. Az 1271-es pozsonyi békében biztosítja Magyarország határait, de a honi elégedetleneken nem tud urrá lenni. 1272-ben ellenfelei elrabolták a fiát, a trón örökösét, s Kapronca várába zárták. A király serege hiába ostromolta, nem tudta bevenni a várat. Az ostrom közben a király megbetegedett és 1272-ben meghalt.                                                           Forrás: Magyar királyok, kiadó: Comenius Kiadó Kft.